ÚJ TARTALMAK

Pálinkás Imre - Rozsdás síneken sír a lélek (A költészet napja alkalmából beküldött írás)

Kormos, piszkos külváros hozott a világra,
Vérben, könnyben, mocsokban születtél.

Szárszó vitt el, temettünk.

Magot vetettél,
de a szárba szökő virágot
a burjánzó gaz megfojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.

Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és
Szárszó felé
rozsdás síneken
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.




Oszdd meg:

4 megjegyzés :

  1. Ez nagyon szép lett! Meghatódtam! Gratulálok!

    Hókirálynő

    VálaszTörlés
  2. Az alkalomhoz illő, megható vers. gratulálok . Irma

    VálaszTörlés
  3. Zsófi...Irma...

    JA él....bennünk él.....

    VálaszTörlés
  4. Ermi! :)

    Csodaszépet írtál! Benned a Lelked és József Attiláé is!

    Szeretettel: Ditta

    VálaszTörlés

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes