2011.április.11-én Gyulán a Mogyoróssy János Városi Könyvtár előadótermében gyűltek össze az érdeklődők a költészet napja alkalmából Nem kisebb művészt vártak maguk közé, mint Kiss Anna kétszeres József Attila-díjas költőt, drámaírót. Amikor az est vendége megérkezett, a teremben a beszélgetők halk morajlása hirtelen elhalkult. A résztvevők lélegzet visszafojtva követték a tiszteletre méltó művésznő megérkezését. A költőnővel Elek Tibor, szintén József Attila-díjas irodalomtörténész, a Bárka folyóirat főszerkesztője beszélgetett.
– Költőnő! – elmondaná nekünk Gyulához és Zsadányhoz való kötődésének történetét? Mit hozott magával ezekről a helyekről?
– Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy ott nőhettem fel ahol megfigyelhettem a hétköznapi emberek egyszerű de bölcs életét, mindennapjaikat.
József Attila és Ady köteteit hetedikes koromban nyomta a kezembe a magyartanárom, ezeken a köteteken nőttem fel. Ez aztán meghatározta egész életemet.
Hálás vagyok a sorsnak, hogy később, a Hortobágyon apám barátjaként megismerhettem a rideg pásztort, aki gyakran, és nagyon szépen mesélt nekem, pipadohánnyal a kezében.
Az életemet később Debrecenben folytattam, de az emlék örökre bennem maradt. Mindig is érdekeltek az emberek, és a sorsuk is.
„A természet, a munka, a család, a falusi közösség : ezek adtak keretet és tartalmat ifjúságának. Nyomukban elemi harmónia született, amely egységes világképbe rendezte a tapasztalatokat, felismeréseket"(Részlet Pomogáts Béla Kiss Anna versmítoszai c. írásából)
– Tudvalevő, hogy a József Attila-díjakon kívül más elismerésekben is részesült.
– Igen, még két másik díj mellett nemrég kaptam meg a köztársaság babérkoszorú díját.
– Gratulálok.
– Köszönöm.
– 2006-tól kezdve most jelent meg trilógiájának harmadik kötete. Felolvasna nekünk ebből a kötetből?
– Természetesen.
Mi a véleménye a mai kor olvasóiról?
– A ma emberének általában nincs sok pénze a könyvek megvásárlásához, mert másra kell, de felhívnám a figyelmet itt a könyvtárak felelősségére és lehetőségére, miszerint minél több fiatalhoz el kell, hogy juttassák a mai irodalom alkotásait.
„Őrző, megőrző, gyógyító, magányunkból kiszabadító Kiss Anna költészete, vers-kert egy ősi csillagon, amelynek virágait úgy öntözi fölnevelő hitével a költő, mint anyánk hajnalonta a ház előtti kiskert virágait.” (Részlet Juhász Ferenc a költőnő Jelenlét c. kötetéhez írt utószavából)
Végezetül a költőnő arról beszélt, hogy az embereknek meg kell érteniük egymást, irodalmukban, és zenéjükben is, valamint arról, hogy írni muszáj:
– Aki szerelmes, verset ír. Aki bánatos, verset ír. Belülről, mélyről. mert muszáj! – mondta.
Befejezésül azt üzente a fiataloknak:
– Írjatok, és ne hagyjátok abba! Mert akinek megadatott, annak írnia kell!
Szöllősi Irma
Megjegyzés küldése