Peronon
Nézem az arcokat.
Álmos tekintetekben az éjszakát kutatom,
sálak, gallérok mögül kivillanva
egy szeretkezést idéző harapás nyomot a nyakon,
vagy csak egy mosolyt,
barátságosan,
de halott világ ez,
üres szemek merednek rám fásultan.
Az idő magába zár,
egykedvűen várok,
tépkedem a perceket.
Átsuhan ajkamon csókod halvány íze,
de szád nyomát a resti ócska
kávéja és cigarettám füstje söpri félre,
fázón húzom össze kabátom.
Vonat fékez,
felsikít a sín,
a rozsdás,
időtől mocskos kocsik alatt,
felvillan egy kép,
a sínek között látom magam
a végtelenbe futó szemétben,
aztán csak legyintek,
magam sem tudom:
mennék-maradnék?
Utolsóként felszállok,
hátam az ajtónak vetem
és kipipálom újabb napom reggelét.
Koszorút fonok homlokomra
Koszorút fonok homlokomra,
Jézusnak hiszem magam,
élvezem, hogy vérem csorog arcomba.
Krisztus-előttből Krisztus-utánba tartok,
de az is lehet, hogy éppen fordítva,
tükörbe nézek,
s lehullnak bőrömről a tüskék,
szerep csupán életem,
mondandóm ripacskodás,
hazug szavak halmaza,
vaksin átcsoszogok a színen
mint egy félrészeg mosdatlan statiszta,
egyedül tétova mozdulatom őszinte,
mikor kezem, egy apró,
féltő rebbenéssel
Sára fürtjeit titokban megsimítja.
Theatre Globe
Szürke köd gomolyog lustán a Temze felől,
London piszkos városát unottan harapja,
huppanva zúdul be a piactéri katlanba,
a Globe szinház kidőlt kapuját átugorva.
Elhalt itt már a szó, nincs más csak pusztulás,
messze tünt a nevetés, könny, mulatság, kacagás,
csak a jó lelkek őrzik a víg esték emlékét.
Kopott falain szürke por, a színpadon szemét.
Valahol még felsejlik Kathrina cserfes szava,
s felel rá Petruchió csúfolódó hódolata.
Cinkos kacsintással hunyunk szemet
egy álmodott világ történései felett,
hol a képzeletünk teremt életet,
s a valót temeti a felejtő emlékezet.
Nálam talán a Peronon viszi a prímet, de erősen vetekszik a második verssel.
VálaszTörlésAz elsőt egységesebbnek, kidolgozottabbnak, gördülékenyebbnek érzem.
A másodikban hibának tartom a sok vesszővel a végén ellátott sort.
A "tükörbe nézek," sor lehetett volna egy új mondatkezdet.
A "szerep csupán életem," sor szintén és ha már ennyire tagolunk
a "vaksin átcsoszogok a színen" sor szintén.
Így talán könnyebben értelmezhető volna a tartalom, de ez csak apróság.
A harmadikról jó lenne, ha mesélnél, említettél azzal kapcsolatban valamit...