A társadalmi csoportokat és a társadalmat az egyének, az egyes emberek sokasága építi fel. Az egyének ebben a közegben is önálló gondolkodással, érzelemvilággal, kapcsolatokkal, stb. rendelkeznek. Közöttük nincs két teljesen egyforma, csak hasonlók létezhetnek. Még az egypetéjű ikrek, noha biológiailag azonosak, lelki, szellemi vonatkozásban különbözőek lehetnek. Általában az ilyen, vagy olyan hasonlósággal rendelkező emberek szerveződnek csoportokba, társadalmi rétegeket, osztályokat alkotnak. Ezek a hasonlóságok lehetnek nyelvi, szellemi, kulturális, gondolkodásbeli, gazdasági helyzet szerinti, vagy erkölcsi alapokon nyugvó hasonlóságok. Az emberi közösségek tagjainak erkölcsi, jellembeli állapota rendkívül fontos a társadalom szempontjából. E dolog felismerése és kezelése tulajdonképpen az oktatási rendszer bevezetése és alkalmazása is a társadalom életében.
A marxista felfogás abból indul ki, hogy a lét határozza meg a tudatot. Ebben a megállapításban csak az sántít, hogy ez nem minden esetben igaz. Ezek a kivételes, egyedi esetek jelentették a történelem során a társadalom számára követendő példát és vívták ki minden esetben az utókor tiszteletét erősítve az erkölcs pozícióit.
Gondoljunk Zrínyi Miklósra, Dugonics Tituszra, Kapisztrán Jánosra, II. Rákóczi Ferencre, a reformkor kiemelkedő személyiségeire, az aradi vértanúkra, 56 hőseire és mártírjaira, hogy csak a legfontosabbakat említsem meg.
Ezekből a példákból látható, hogy az egyén erkölcsi tartása és értékrendje, jelleme az adott esetben bizony befolyásolja, befolyásolhatja akár a történelem menetét is. Kapaszkodót nyújt, példát mutat a közösség, a társadalom, a nemzet minden tagja számára.
Mit is jelent tehát az erkölcs? Az erkölcs nem más, mint az általános emberi magatartást irányító, annak megítélését segítő, társadalmi szinten helyesnek tartott szabályok összessége – írja az Értelmező Szótár. Mi is ennek a meghatározásnak az érdemi tartalma?
Európában az általánosan elfogadott erkölcs alapja 2000 éves kereszténységben gyökeredzik.
A történelem és a társadalmi fejlődés során azonban megjelentek más erkölcsi felfogást megjelenítő felfogások is. A keresztény erkölcs rövid összefoglalása lehet a tízparancsolat, melyet a zömében a nem hívő európaiak is mérvadónak tekintenek. Éppen ezért az Európai Alkotmány tervezetéből kihagyott, ilyen irányú utalás hiánya széles társadalmi rétegek ellenérzését váltotta ki a dokumentummal szemben.
A jellem fogalma összetettebb fogalom: a valakire jellemző, állandó lelki-alkati és akarati tulajdonságok összessége. A jellem az erkölcsi elvekhez szilárdan ragaszkodó magatartásbeli megnyilvánulása az egyénnek.
E definíciók hátterében azonban igen széles, színes, változatos valóság rejtőzködik. Maga az egyén jellemének kialakulása hosszú folyamat, hordozhat genetikailag meghatározott elemeket is, de az lényegileg a szocializáció során formálódik és alakul ki, befolyásolja a látott példák sokasága, a nevelés minősége és sok más egyéb dolog.
Minden ember rendelkezik valamiféle jellemmel. A jellem azonban akkor kerül előtérbe, ha valamilyen erkölcsi-etikai döntést kell hoznunk, vagy emberi kapcsolatainkban kell állást foglalnunk. Milyen is a jellemes ember? Hosszan lehetne sorolni a tulajdonságokat. Példaként íme néhány:
álláspontjában következetes,
képes korrigálni önként hibáit,
kitart elvei mellett, nem megalkuvó,
bátran kimondja véleményét, de egyben tapintatos is,
minden körülmények között meggyőződése szerint cselekszik,
egyéni érdekei fölé helyezi a közösség érdekeit,
magabiztos, de egyben szerény is.
Mai világunkban, mint a történelem folyamán oly sokszor, változott az általános erkölcsi értékrendszer, más és más hangsúlyokat helyezett előtérbe. Korábban is, és most is különféle erkölcsi nézetek élnek egymás mellett a társadalmakban.
Mi lehet az iránytű ma számunkra, amely a nézetek közötti eligazodást, a helyes választást segíti? Az európai keresztény ember számára ez az iránytű maga Jézus Krisztus. Az Ő tanítása, életének példája a mérce erkölcsi vonatkozásban, és ez az alapja a kiforrott, pozitív irányultságú jellemnek is.
Az önzés, az egoizmus mindenek felettisége élesen szemben áll ezzel a felfogással. Az önzés, a pénz hatalmának abszolutizálása, a gátlástalan profitéhség szabad garázdálkodása aláássa a társadalom erkölcsét és az emberek jellemét is, növeli a társadalmi feszültségeket.
Hogy is szól az idézet? „Nem csak kenyérrel él az ember!” Természetesen fontosak az egyén, a társadalom gazdasági helyzete, a csoportok, rétegek anyagi körülményei. Ugyanilyen fontosak azonban a mentális állapotot alapvetően befolyásoló erkölcsi-etikai impulzusok is mind az egyén, mind a társadalom számára A gátlástalan sikerhajszolás, a pénz hatalmának minden fölé való helyezése, a trükkökkel való haszonszerzés, a hazudozás előbb-utóbb lelki rokkantságot, személyiség-torzulást okoz. A halál pillanata mindenki számára eljön, és az ismeretlennel való találkozás pillanatában a „minden hiábavaló volt” felismerése borzalmas lehet az ilyen típusú ember számára.
A mindenáron való pénzhajhászás megfosztja az embert olyan szépségek élvezetétől, melyet az élet mindenki számára tálcán kínál.
Szűkös anyagi körülmények között is megtelepedhet a boldogság kék madara, ha van bennünk igazi vágy utána, és teszünk is azért, hogy társunk legyen.
Az erkölcs és a rá épülő jellem mibenlétéről sokáig lehetne értekezni. A kérdés azonban az, amit mindenki felteheti magának: vajon milyen erkölcsi normák szerint élek és gondolkodom, jellemem megnyilvánulásai követik-e erkölcsi alapjaimat?
Emberi kapcsolataimban vajon hogyan érvényesülnek ezek a jellembeli tulajdonságaim? Hogyan ítélnek meg ennek alapján?
E kérdések megválaszolása nem kis feladat, de ha a választ keressük, és meg is találjuk, eljuthatunk önmagunk jobb megismeréséhez, ami önmagában sem kis dolog.
Az ilyen emberek sokasága pedig – idővel – oldhatja társadalmunk, tágabb környezetünk, akár a világ társadalmi ellentéteit, formálhatja pozitív irányba a XXI. század történelmét.
Szabó László Dezső
Megjegyzés küldése