De nagyon meleg lesz. Inkább nem megyek. Vagy mégis lenézzek a Zagyvára? Ott legalább kicsit hűvösebb van a víztől. Na ezt is megbeszéltük. Készülődés. Ivóvíz, szendvics, pecabot, merítőszák, haltartó. Minden megvan. De hol van a lakáskulcsom, Hová is tettem az éjszaka? Na most kereshetem. Hiányzott is nagyon. Így is olyan nyögvenyelősen beszéltem rá magam a horgászatra. Intő jel lenne, hogy nem találom? Ebédlőasztalon nincs, nagyszobaasztalon nincs, nadrágzsebben nincs. Hová az ördögbe tűnt el? Á, megvan! Na, akkor indulás! 3perc alatt kiértem a lakótelep forgatagából a mezőre. De fura érzésem van! Na, a hülye parasztja nem az út közepére terelte a marháit? Most cikk-cakkozhatok a tehén lepények között. De ez is megvolt, gyerünk tovább. Kiérek a kiserdő melletti földútra és szorgosan folytatom az utam a folyóig. De, olyan fura érzésem van! Mintha otthon felejtettem volna valamit. Kulcsom? – megvan. Táska hátról le, kibontás kotorászás. Víz? – itt van. Ennivaló? – itt van. Kés? – ez lehet a vétkes elmaradó. Hol a kés? – de ez is megvan. Táska szája beköt, hátra vissza fel, go tovább. De, akkor is mintha valami hiányozna! Merítőszák? – hátranyúlok, megvan. Hát most már tényleg nem tudom mi lehet a hiány. Időközben leértem a partra. Pakolás le, ki, meg nagyon szét. Hát a horgászbot? Szabolcs!!!! Hol van a horgászbot? Egy pillanat alatt leesett a hiányérzet mibenléte. Na, te idióta! Elmentél horgászni horgászbot nélkül? Gratulálok. Gyors összeszedelőzködés és indulás haza a készségért. A rétre visszaérve még megálltam egy tehén előtt és karom széjjeltárva kérdeztem tőle: Hogy lehet valaki ekkora marha?
Holcsik Szabolcs
Megjegyzés küldése