Villanás
vörös hajad lángolt felém
a megolvadt tömegben
izzadtság cseppek alól
szeplőket virított arcod
a betont tördelő hőségben
tekintetünk találkozott
mikor az
"ajtók záródnak"
parancsolattal
préseltek a fémlapok
még zavartan rám néztél
és beleolvadtál a mindenkibe
mosolyod itt maradt
s ha a télben
didergő szeplős sápadt
arcod megtalálom
majd rásimítom
és nyár lesz
Kritika
Kedves Imre!
Az ősi toposz, amely a vers vázát képezi és az ezzel ellentétes a „borítás” modern környezete (metró, aszfalt etc.). Globálisan nézve ez egy jó vers.
De most nem globálisan kell nézni.
Ami már első olvasásra szemet szúrt az a tagolás. Érdekes, mert ez nem egy gyakori dolog, főleg nem szabad versnél. Most mégis azt kell mondjam, hogy helyenként tagolhattad volna máshogy, jobban. Mutatom, mire gondoltam:
- Az „ajtók záródnak” parancsolattal mehetett volna egy sorba, hiszen ezek nagyon szorosan összetartoznak, így egy szó egy sorban nem a legjobb. (ugyan ez vonatkozik a „mikor az” sorra)
- A következő ilyet a négy soros strófában találtam: a három jelző együtt nagyon zsúfolt, ráadásul – mivel nincs központozás - nagyon önállósultak ott. A sápadt szó jobban illene az „arcod” elé. (esetleg a „didergő” a „télben” mögé).
Itt-ott még egy kis finomítást igényelne. Ezt is mutatom.
- Az első strófa utolsó sorában az az és kötőszó nem a legjobb választás. A tartalom alapján inkább valami időhatározót tudnék oda elképzelni. (pl.: „még zavartan rám néztél / majd beleolvadtál a mindenkibe”)
- Az előzőhöz hasonló jellegű: az önálló sorba egy ellentétes kötőszó még elférne, növelné a szünetet, a megtorpanást.
- Az utolsó sorban szeretnék visszautalni arra, amit a legelején említettem: a versgerincre, ami az évszakok változásának toposza. Mivel ez egy ciklikus folyamat, célszerű lenne ezt az utolsó sorban is feltűntetni, tehát nem csak úgy nyár lesz, hanem újra nyár lesz.
De hogy ne csak a rosszakat emeljem ki, néhány különösen látványos kép:
Megolvadt tömeg; betont tördelő hőség; „ajtók záródnak” parancsolat.
A cím és a vers kapcsolata pedig különösen jó, növeli a vers intenzitását.
Kimondottan nagy öröm volt olvasni.
F.P.
Köszönöm Priszcilla az elemzésed....fogalmam nincs szabad-e, vagy illik-e válaszolni...de ismersz...én megteszem :))
VálaszTörlésÉrdekes dolog, hogy mindenkinek az ősi "toposz" ugrik be elsőnek a versről, az évszakváltás, pedig ez a vers egyáltalán nem arról szól...és akkor már meg is van a magyarázat arra, hogy miért akarja mindenki az utolsó sort "újra nyár lesz"-re javítani.
Igen újra nyár lesz...mint minden évben...de itt nem ez történik..hanem egy "csoda" ..amikor arcára "simítom" az évtizedek óta őrzött mosolyát akkor...abban a pillanatban NYÁR lesz...a lelkemben /lelkünkben?/...az évszak-ellentét csak eszköz ez esetben..
Központozás hiánya? Amennyiben a helyesírás szabályai szerint központozok akkor néhány "kép" szétesik és nem azt mutatják amit én ki akarok fejezni...az egy másik portál egyik szerkesztőjével sokat beszélgettem erről és el kellett fogadnom, hogy a központozás hiánya is lehet eszköz....sőt..az olvasónak is teret enged, hogy esetleg kicsit a maga szája íze szerint tudja értelmezni az írást..
Túl sok jelző? Aláírom....nagyon tetszenek a "képek", én tudom mit akarok mondani velük, de azt is látom, hogy formailag és tartalmilag is túlzok. Meg kell találnom az "egészséges" arányt.
A tördeléssel ritmust akartam adni a versnek, ezek szerint nem túl jól sikerült.
"még zavartan rám néztél
és beleolvadtál a mindenkibe"
a majd szó javaslod az és helyett....nem lehet kicserélni mert mást fejezne ki....akkor a két történés egy-más utánisága, sorrendje jönne...de nálam ez egyidejű történés...miközben tekintetünk találkozott, máris "semmivé foszlott" a kép...
/esetleg olvastad Korányi Mátyás kritikáját?...nagy részben egyezik a véleményed.....ez most dicséret volt neked..:)))/
Köszönöm a kritikát...küldöm a verseim sorban..készülj fel :DDD
A toposz nem tartalmilag értendő, hanem a vers szerkezeti vázaként.
VálaszTörlésA központozás hiánya nem negatívum, félre ne értsd. Csupán csak indokoltam állításomat. Jó is az, ha nincs központozás. Már szubjektíven nézve is: én szeretem :)
Aurea Mediocritas :)
Igen, én is érzem, hogy egyidejű a kettő. Csak az az és valahogy nem.. még így sem az igazi. De valóban nem a majd a helyes.
(nem, nem olvastam, de igazán örülök neki)
Köszönöm én is. És várom őket szeretettel! :))
F.P.