ÚJ TARTALMAK

Szabó László Dezső - Őskutatás – magyarságkutatás


Manapság egyre jobban előtérbe kerül az a tudományos nézet, mely a magyarság őstörténetével kapcsolatban a gyökereket nem ott keresi, ahol eddig megtalálni vélték.
A finnugor rokonság hangsúlyozásának és a közgondolkozásba való beágyazottságának teóriája kezd megdőlni. A legújabb régészeti, néprajzi, zenetörténeti, sőt, genetikai vizsgálatok alapján látható, hogy a magyarság őstörténete más irányba mutat, mint az Oka-Káma vidéke.
A finnugor eredetelméletből levont generális megállapításokat ma már kétségessé teszik nemzetközi kutatások.

Elvonatkoztatva minden politikailag motivált megállapítástól, tény, hogyha külön vizsgáljuk a honfoglalás kori magyarság és a mai magyar népesség „származási” kérdéseit, érdekes tényekkel kerülhetünk szembe.
Megállapították többek között, hogy a finnugor népekkel semmilyen genetikai egyezésünk nincs!
Mint amatőr érdeklődő, megpróbálom azokat a következtetéseket levonni, amelyek a tárggyal kapcsolatos információ-tengerből említésre méltó lehet. Szakmai hiányosságaimat igyekszem a józan ésszel és a logikával pótolni.
A finnugor elmélet alapvetően nyelvi vizsgálatok alapján vonta – vonja le következtetéseit a magyarság finnugor népekkel való szoros rokonságára vonatkozóan. A nyelvi hasonlóságokat, egyezéseket kivetíti a faji és életmódbeli azonosságra is. Ma már köztudott, hogy ezt az elméletet politikai megrendelésre, egy német, magyarul alig tudó, Hunfalvyra magyarosított nevű egyén alkotta meg.
Egy esetleges érintkezési pontból általánosan érvényes következtetéseket nem illik levonni egy ilyen bonyolult kérdésben.
Ugyancsak nyelvi azonosságokat felfedező és megállapító tudományos kutatások teljesen más irányba mutatnak. Hacsak a székely-magyar rovásírás eredetét, a világban fellelt nyomait, kialakulását, más írásmódokkal való rokonságát nézzük, akkor már teljesen más alapokra kell helyeznünk történettudatunkat.
A tudományos kutatások bármely irányba mutatnak is, felfedezhető egy merőben ideológiai alapon nyugvó törekvés, melynek célja, hogy a magyarság önismeretét, identitását, történelmi tudatát torz irányba taszítsa. Ma a globalizmus világában egyre inkább tendencia a nemzetállamok és a nemzettudat megerősödése, mintegy ellensúlyaként a most már nem ideológiai, de gazdasági internacionalizmusnak.
A múlt, a távolabbi múlt megismerése, feltárása, a tényeken alapuló korrekt következtetések levonása, az eredmények közkinccsé tétele egy nemzet, egy társadalom szempontjából alapvetően fontos dolog.
Buonaparte Napoleon császár 1805-ben, a győri csata idején megkérdezte miniszterétől, Talleyrand-
tól, mit csináljon a magyarokkal? Mire a válasz: Vedd el tőlük a múltjukat, és azt csinálsz velük, amit akarsz!
A valódi múlt megismerése új távlatokat nyithat a világban, új kapcsolatok, új orientációk felé kulturális és gazdasági vonatkozásban. Nagy szükségünk van manapság arra, hogy a neokozmopolita ideológiával szemben pontosan tudjuk, hogy honnan jöttünk, hol vannak igazi gyökereink, milyen nyelvi értékeket hordozunk, és ezek honnan erednek. Mint idegenek, jövevények, mit hoztunk 1100 évvel ezelőtt (vagy már jóval régebben) Európába, mivel és mennyivel gyarapítottuk Európa egyetemes kultúráját.
Nem ördögtől való ennek érdekében a különböző tudományágak eredményeit igénybe venni és ezeknek az új módszereknek eredményeit felhasználva új megvilágításba helyezni őstörténetünket.
A tudományon kívül azonban vannak érzelmi, lelki elemei is ennek a kérdéskörnek.

2.

A legkülönbözőbb, fennmaradt írásbeli emlékek (melyek egy részét tudatosan elhallgatták), a népi kultúra hagyományai, a legendák, mítoszok, népmesék, népzenei elemek hordozzák ezeket. Megvilágítják egy nép belső lelki struktúráját is. Neves tudósok,írók, gondolkodók fejtették ki egészen a legutóbbi időkig a magyarsággal, a magyar kultúrával, a magyar nyelvvel kapcsolatban nézeteiket, melyek bizony igen hízelgőek ránk nézve. Einsteintől egyszer megkérdezték, vannak-e földöntúliak a földön? Mire Einstein: Hát nem tudja? Ezek a magyarok!
A magyar őstörténet kutatásban persze vannak a fantazmagória határát súroló elképzelések is. Ezeket kellő türelemmel közelítsük meg, és próbáljuk kihámozni belőlük a bennük rejtőzködő igazságmorzsákat.
Gondoljuk csak meg, Giordano Bruno, Kopernikusz, akik korukban a tudomány által el nem fogadott, sőt üldözött elveket hirdettek, a végén bebizonyosodott igazságuk.
Éppen ezért, akiket érdekel ez a kérdés, bátran olvassanak, kutassanak, és az új és új ismeretek birtokában, azokat feldolgozva alakítsák ki álláspontjukat a kérdésben. Alakítsák ki saját nemzettudatukat, melyhez éppen annyi joguk van, mint bármely más nemzet tagjának. Azokat a feltevéseket, állásfoglalásokat, melyek megbélyegezni igyekeznek a „hivatalos” állásponttól eltérő véleményeket, a helyükön kezeljék.
Magyarul: lássák meg bennük esetenként a fogalmak, tények összemosását, a szándékos félrevezetést.
Az ember lelkében, tudatában egyszerre megfér egymás mellett a matematikai racionalitás és az érzelmi motiváció. E két kikerülhetetlen tulajdonságunk mentén fedezzük fel őstörténetünk sokszor meghökkentő, de mindenképpen egyre újabb és újabb érdekességeit, tanulságait.


Szabó László Dezső





Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes