ÚJ TARTALMAK

Borda Réka - Ki nevet a végén? (Esszé a filozófia és a humor kapcsolatáról)


„Nevetni mindenen lehet
(sőt mindenen nevetni kell).”
/Cauliez/


Ahhoz, hogy elkezdhessem ezt az irományt, mindenekelőtt le kell szögeznem a filozófia és a humor fogalmát, hiszen ez a két szó annyira távolinak tűnik egymástól, mint a „tapasztalsz”-tól a ’”tapaszt nyalsz”, de valójában sokkal közelebb állnak, mint azt elsőre hinnénk.
A Larousse szótár a filozófiát „a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb törvényeit kutató és rendszerező tudomány”-ként írja körül. Mind tudjuk persze, hogy ez nem egészen pontos, de annyiban hagyjuk, mert egész szépen hangzik, és a sok száz definíció közül ez most éppen megfelel.

A humort pedig így jellemzi: „az élet visszásságát mélyről fakadó derűvel szemlélő és megbocsátó kedélyállapot, ill. ebből fakadó megnyilatkozás.” Ebbe azért mégiscsak belekötnék. A humorhoz sorolnak ugyanis sokan tévesen minden olyan megnevettetést szolgáló fogalmat, ami egyébként csak testvére annak. Valójában a humor mellett létezik még a szatíra és a komikum is, melyek művelőiről Arany János így ír: „a komikus író nevet a világ bohócságain, mulatja magát és másokat velök. A szatirikus író csúffá teszi azokat, hogy térjenek eszökre. A humoros író mély fájdalmat érez a világ romlásán, de nem lévén reménye javítani, kétségbeesetten kacag önmaga és a világ felett.” A humorról ez alapján tehát állíthatjuk, hogy segélykiáltás, menekülni- és leginkább érteni vágyása a világnak.
Ezek után egyből világossá válnak a közös pontok, legfőképpen a röhögnivaló élet, a világ, amely nem áll másból, mint magából a természetből, a társadalomból és a gondolkodásból, vagyis azokból a kérdéskörökből, melyekkel a filozófia foglalkozik hosszú évszázadok óta. Aztán ott van maga az „érteni vágyás”, mint alapvető emberi szükséglet, és ezt nem is kell talán tovább részleteznem.
A humort tehát – ez alapján – a három témakör (természet, társadalom, gondolkodás) szerint a legérdemesebb vizsgálni, nem pedig felosztani a klasszikus ’szőkenős’ vagy ’rendőrös’ viccekre.
A természethez, mint a filozófia egyik legősibb problémaköréhez nemcsak a bennünket körülvevő fák vagy növények tartoznak. Az antik filozófia bölcsei igen sokat foglalkoztak a világűrrel (a kozmosszal), annak keletkezésével, összetételével, illetve az emberiség eredetével, hiszen már akkoriban is akadtak, akik sejtették, nem feltétlenül mítoszokban kell keresni annak születését. Természet tehát minden, az embert körülvevő anyag.
Bergson gondolata szerint „a sajátosan emberi határain kívül komikum nem létezik. Egy táj lehet szép, meghitt, zord…; de sohasem lehet nevetséges.” Ezt állítja az állatokról, melyeken sohasem azért röhögünk, mert az éppen egy furcsa kinézetű róka vagy szamár, hanem azért, mert emberi lényeget fedezünk fel rajtunk. Így van ez a tárgyakkal is, amik akkor válnak viccessé, ha kiegészülnek egy fontos kellékkel: az emberrel, és az így alkotta kép több, mint jó. Ezekre a jellemkomikumokra épülnek Aisopos fabulái, vagy a különböző népmesék is.
A társadalom kialakulása magával hozta a mosolyt, mint új grimaszt, amit Darwin úgy jellemez, mint olyan „emocionális kifejezések, melyek valamikori praktikus alkalmazkodási funkciók maradványai”. McComas az alacsonyabb rendű egyedek üdvözlési magatartásának véli, mely a primitív embereknél alakult ki, ám ez általában a csimpánzoknál is megfigyelhető. Mások szintén az őskorra eredeztetik vissza, mint a feszültség oldására használt ingert, melyet egy-egy vadászat végeztével használtak őseink. Akár ez, akár az, mindenképpen olyan viselkedési forma, melyet a szociális létforma alakított ki, „társadalmi jelentése van” (Freud szavaival élve), és mára már a humorra történő reakció, ám etikus megoldás is egyben. Ez utóbbit, az etikát röviden „belső kötelességként” lehetne definiálni, tehát a nevetés megfelelni vágyás is egy olyan közegben, ahol fenn akarjuk tartani az irántunk érzett szimpátiát. Azonban, mivel az utóbbinak nincs köze a humorhoz, hiszen akaratlagosan nevetünk, ezért nem is foglalkoznék vele részletesebben.
A társadalmon belül a politikára és a nyelvekre térnék ki, mint létező filozófiai ágakra (politológia, nyelvfilozófia), és mint a humor által legtöbbször ostromolt fogalmakra.
A mindenki által jól ismert politikai vezetők, illetve a társadalmi rétegek közötti ellentétek nagyon sok vicc alapját képezték, és képezik a mai napig. A felső és alsó rétegekben nemcsak az volt a közös, hogy eredetileg egyenlőnek született emberek alkották őket, hanem az egymás irányába tett megjegyzéseik is. Az arisztokrácia és a szegényebb osztályok mély szatirikussággal jelenítették meg egymást, csak míg az előbbieknél a Kosztolányi szerint „otromba és ostoba parasztok” voltak a nevetség tárgyai, addig az utóbbiaknál az otromba és ostoba gazdagok. Márpedig, ha McComas gondolatából indulunk ki, azaz az alacsonyabb rendűek szociális grimaszából, az alsóbb osztályok reakciója nem is tűnik annyira érthetetlennek…
A társadalom viszontagságait nem egy filozófus próbálta iróniával „helyrehozni”. Szókratész mellett a legjobb példa erre Diogenész, aki, hogy jobban vizsgálhassa környezetét, önként kivonta magát a tömegből, és társait is legtöbbször humoros válaszaival „keltegette”. Fájdalmát az „emberietlenség” felett állítólag egyszer így fejezte ki egy stadionból visszatérvén: „nagy tömeg volt, de kevés ember.”
A nyelv a kommunikáció eszköze, ezáltal a humor fontos tartozéka, hiszen egy vicc csattanója szóban nyer igazi értelmet; illetve a társadalmi élet terméke. A szavak jelentésével az antik filozófusoktól az analitikus filozófusokig minden kor foglalkozott. Gyenge pontjait nemcsak anyanyelvűek, de idegen nyelvűek is sokszor támadják szójátékok formájában, de egy-egy ilyen szóvicc hatása elveszik a nyelvet kevéssé beszélők körében, tehát eléggé korlátozott a használata. Legkönnyebben a szólások, közmondások, és a kétértelmű szavak kerülnek kifigurázásra. A közmondás átértelmezésére egy kitűnő példa Karinthy Frigyes Együgyű lexikonjából egy idézete: „Lassan járj, tovább élsz. Az érettségiző fiatalemberre fordítva áll: lassan érik, tehát tovább jár.” A kétértelmű szavakat pedig Romhányi Zebra című versével lehet legjobban bemutatni, amely sírfeliratul szolgál az elpusztult állatnak:
„Tévedés áldozata vagyok.
Az elefánt átkelt rajtam gyalog…”
(A csavar tehát itt abban áll, hogy a zebrát, mint állatot zebraként, azaz átkelőhelyként használta egy elefánt.)
A harmadik, és egyben utolsó téma a gondolkodás. Valakinek könnyebben megy, valakinek –sajnos – egyáltalán nem, de végtére is fejleszthető. Ahhoz, hogy egy problémát megoldjunk, vagy tapasztalatainkból, saját tudásunkból indulunk ki, ám ha ez kevés, utána olvasunk. Az írók legtöbbje éppen azért ír, hogy saját elméleteivel elgondolkodtasson, és hogy legfőképpen tanítson, ha éppen az utánajárást választjuk. A tanításhoz pedig a legjobb út a humor, ami izgalomban tart minket, és ezáltal odafigyelünk a sorokra, a szavakra. A szatirikus humor, annak ellenére, hogy sértő lehet, felhívja a figyelmünket valamilyen hibára, amit akaratlanul is ki akarunk javítani, hiszen az emberek legtöbbje tökéletesedésre törekszik.
A logika – mellyel már Arisztotelész is foglalkozott – a gondolkodás része, és e nélkül az emberiség el sem különülhetett volna az állatvilágtól. Így annak hiánya nevetésre ösztönöz minket – már aki rendelkezik ésszel, hiszen így felsőbbrendűnek érzi magát a másiknál –, amihez természetesen nélkülözhetetlen egy olyan emberi viselkedés is, melyhez a logikátlanság társul. (Mert valljuk be, van különbség a között, hogy a diák feleléskor semmit sem tud, s a sírás szélén van, és a között, hogy a diák feleléskor semmit sem tud, de közben furcsa grimaszokat vág üres tekintete mellé. Bár, azt hiszem, a tanár mindkét esetben inkább kezébe temetné az arcát, és vigasztalhatatlanul zokogna…)
A logika (Arisztotelész szerint) a legalapvetőbb és legnélkülözhetetlenebb eszköz a filozófia és a tudományok műveléséhez. A logika pedig a legelengedhetetlenebb eszköze a humornak. Minél műveltebb valaki, annál szellemesebb.
Végezetül, hogy ne legyen hiányérzetem, kitérnék a humort befolyásoló tényezőkre, mert arról a mások, és általam mondott állításokat már leírtam, de hogy mik is hatnak rá általánosságban, azt tisztázni kell.
A determinizmus szerint nemcsak, hogy mindent sorsunk irányít, de minket, az embert, a történelmi kor, amelyben élünk, a közeg, amelyben nevelkedünk, és örökölt tulajdonságaink határoznak meg. „A döntés folyamata nem, de az akarat szabadsága illúzió.” A viccet ez alapján a kor, amelyben születik, a közeg, amelyben elhangzik (ország, társaság), és előadásának módja befolyásolja. A nevetés folyamata, és szabadsága sem illúzió.
Az élet a filozófiára van hatással, az életre pedig a humor. Humor egy szóval a világ. Ilyen egyszerű a kapcsolat a filozófia és a humor között.

A csel pedig ott van, hogy ... míg mindezt végigolvassuk, és élvezzük, és agyunk ide-oda klikkel a különböző intertextuális utalások között, azalatt megértünk egy olyan szöveget, amelyből valójában (szavak szintjén) alig értettünk valamit. De van egy nagyobb csel is: ha tudnánk, mit jelent minden egyes szó, akkor sem értenénk meg jobban a szöveget.”


/Székely Csaba/


Borda Réka


Források:


Freud, S.: Esszék, 1982, Gondolat Kiadó, Bp.
Szávai János (főszerk.): Librarie Larousse, 1991, Akadémiai Kiadó, Bp.
Séra László: A nevetés és a humor pszichológiája, 1983, Akadémiai Kiadó, Bp.
Szalay Károly: A komikum breváriuma, 1970, Magvető Könyvkiadó, Bp.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Filoz%C3%B3fia (letölt. id.: 2010. május 29.)
http://mek.niif.hu/02400/02478/02478.htm (letölt. id.: 2010. május 29.)






Oszdd meg:

14 megjegyzés :

  1. Először is gratulálok kiváló esszédhez, igen élvezett olvasmány, érett írás, nagyon jó volt olvasni!

    Aztán ígértem, hogy kötegszem, és egy-két ponton cáfolok, mert kell!:D No, íme:

    Egy helyen így szól a szöveg:
    "A természethez, mint a filozófia egyik legősibb problémaköréhez nemcsak a bennünket körülvevő fák vagy növények tartoznak. Az antik filozófia bölcsei igen sokat foglalkoztak a világűrrel (a kozmosszal), annak keletkezésével, összetételével, illetve az emberiség eredetével, hiszen már akkoriban is akadtak, akik sejtették, nem feltétlenül mítoszokban kell keresni annak születését. Természet tehát minden, az embert körülvevő anyag."

    Nos, az antik filozófusok ténykedésénél is volt előbb és korábban. Az antik filozófusok már bőven abban az időszakban ténykedtek, mikor az emberiség megfeledkezett eredeti tudásáról, melybe jócskán beletartozott a világmindenség ismerete. Valóban, az antik gondolkodók is elkezdtek már az anyaggal foglalkozni, azonban ez nem fejlődést jelentett, hanem visszafejlődést. Az emberiség szellemének visszafejlődését. Elődeik a világ alkotó lényegét még egészen máshogy és máshol keresték.
    Az pedig nem nagy érdem, hogy a mítoszokat elvetették, mert a mítoszok voltak azok a források, melyek még egyedül őrizték az emberiség korai tudásának elemeit, üzenetét.
    Lehet, hogy természet a minden az embert körülvevő anyag, csak éppen nem kizárólagos valóság. A filozófia lényege meg a valóságot megfejteni.

    Aztán később így szól a szöveg:
    "A harmadik, és egyben utolsó téma a gondolkodás. Valakinek könnyebben megy, valakinek –sajnos – egyáltalán nem, de végtére is fejleszthető."

    Azt nem lehet mondani, hogy a gondolkodás valakinek nem megy. Ez azt jelentené, hogy az illető zombi.:) Test, elme nélkül. Aki megszületett és él, szükségszerűen gondolkozik is. Ez a lét alapfeltétele. Más kérdés, hogy milyen szinten és minőségben gondolkozik.

    Később ezt írod:

    "Az írók legtöbbje éppen azért ír, hogy saját elméleteivel elgondolkodtasson, és hogy legfőképpen tanítson,"

    Na igen, ez így van. Mindenki hirdeti a saját igazságát, amíg a valódit nem ismeri. Azonban ez nem filozófia. Ahogy Hamvas írja, ilyet csak az csinál, aki nincsen tisztában a lét kérdéseivel, sem saját életének céljával, önmaga funkciójával, szerepével. Spekulál. Gondolkozik dolgokról és ezt megosztja. Ez viszont saját maga számára sokkal fontosabb, mint a köz számára. Önálló gondolatai mindenkinek vannak, önmagában ez még nem érték.
    A valóságot viszont csak kevesen ismerik.

    Később ezt írod:

    "Minél műveltebb valaki, annál szellemesebb."

    Nos, vagy éppen nem. Vannak ostoba, de humoros emberek is és vannak rendkívül művelt, de gyatra humorúak is.

    És végül, így írsz:

    "Az élet a filozófiára van hatással, az életre pedig a humor. Humor egy szóval a világ. Ilyen egyszerű a kapcsolat a filozófia és a humor között."

    Itt ez eléggé kurta magyarázat. Sőt nem is magyarázat, állítások sora, magyarázat nélkül. A kapcsolat ennek a pár sornak az alapján nem szükségszerű, nem egyértelmű. Attól, hogy valami valamire hatással van, nem lesz az maga. Sigmund Freud, aki hatással volt a pszichológiára, nem lett maga a pszichológia tudománya stb.

    VálaszTörlés
  2. Balázs, ezek igazán figyelemfelkeltő szavak! Elgondolkodtattak… Félig igazat is adtam nekik - félig pedig nem.

    Mindennek van árnyoldala, tehát annak is, hogy elfeledtük mítoszainkat. Ez valóban szomorú, én is nagyon sajnálom, de ezzel a szövegrésszel inkább arra utaltam, hogy a mítoszok, mint akár a sötét középkor során a túlzott egyházi hatalom és a vakbuzgó vallásosság, gátolták az emberiség szellemi fejlődését. Mert már az ókorban is akadtak istentagadási perek, inkvizíció. (Csak ez utóbbinak nem épp ez volt a neve, hanem keresztényüldözés. Bár a hagyományos értelemben vett szó is ezt jelenti, de ott inkább az egyik keresztény üldözte legtöbbször a másikat...) És itt nem intéztem támadást a vallás ellen, csak hogy vallás keretei közé való visszaszorítás nagyban gátolta a tudományok fejlődését.
    Azért hoztam elő az ókori bölcseket, mert elvégre, előttük nem tudunk senkiről, az ő jegyzeteik maradtak csak ránk.

    A gondolkodás alatt inkább az 'értelmes' gondolatokat értettem, de igazad van, ez így tényleg félrevezető. :)

    Igen, én is ismerek olyanokat, akik rettentő okosak és (talán emiatt is) nincs érzékük a humorhoz. De én szellemeset írtam. A szellemes szó pedig magában foglalja a humort egy kis intelligenciával megfűszerezve. Senki ne mondja nekem, hogy egy tízes IQ-val rendelkező (aki mondjuk a valódi életben egy csiga lenne) személy tud szellemes lenni! Annak íze van! Valami csípős, valami keserű együtt, és lehet, hogy csak kis idő elteltével érezzük a hatását. Egy humoros ember szavait érti mindenki, akinek van rá érzéke. Ám egy szellemes embernek maghatározott, valamilyen szinten ’képzett’ hallgatóság kell.

    Akkor így mondom: a humor, mivel már az elején leszögeztem, az életből merítkezik, a világból, világunkból. És mivel ez a világ ihleti a filozófusokat, annak részei (föld, levegő, emberiség), így létre is jön a lánc. Talán elnagyolt, talán nem, annyi szent, hogy írhattam volna még valamit a végére. De valami frappánsat akartam, na. :)

    Örülök, hogy írtál hozzászólást! Érdekes erről 'vitatkozni'.

    VálaszTörlés
  3. Szia-szia!

    Nos, egy esszénél, főleg, ha az filozófiával kapcsolatos, különösen fontos a pontos fogalomhasználat, illetve annak körvonalazása, hogy egy-egy kifejezést milyen értelemben használunk.

    A mítoszokat nem elfeledték, hanem elvetették. Fontos különbség. Illetve helyes értelmezésük nem ismeretes, csak kevesek által.
    A mítoszok miért akadályozták a szellemi fejlődést, ha megállapítottuk, hogy azok hordozták az ősi tudást?:D Egyébként, hogy kapcsolódik a mítosz a vallásüldözéshez? Inkvizíció pedig konkrétan nem az, hogy a keresztényeket üldözik, hanem a keresztények üldözik a többieket, tehát vallásüldözés. Az ókorban keresztényeket üldöztek max., de az meg nem inkvizíció. Üldözték a keresztényeket.
    A vallás nem gátolhatta a tudományos fejlődést, mert a vallás és a tudomány évezredeken át nem vált szét. Miután a kettő szétvált lett vallás és tudomány, na ez a jelenség gátolta az egyetemes emberi fejlődést, de nem a vallás a tudományost. Mára a tudomány eljutott odáig, hogy felfedezi és bizonyítja azt, amit a vallás több ezer éve állít. Ergo visszajutott a kezdetekhez. Mindez csak arra mutat rá, hogy semmi értelme nem volt a tudománynak leválnia a vallásról.
    Persze, miután szétvált a vallás meg a tudomány, a vallási emberek üldözték a tudomány képviselőit, és fordítva is. De a vallás képviselőit nem célszerű összetéveszteni a vallással magával. Nem a vallás üldözte a tudományt, hanem annak képviselői, azok meg lehettek ostoba emberek is. Ennek ellenére a vallás nem zárja ki a tudományosságot, sőt. Egyik nincs a másik nélkül.

    "Azért hoztam elő az ókori bölcseket, mert elvégre, előttük nem tudunk senkiről, az ő jegyzeteik maradtak csak ránk."

    Ez téves következtetés! Tessék csak figyelmesen utánanézni. I.e. 3-4-5000-ből származó írásos emlékek is vannak!

    "A szellemes szó pedig magában foglalja a humort egy kis intelligenciával megfűszerezve." - kinek a definiciója szerint?

    "Ám egy szellemes embernek maghatározott, valamilyen szinten ’képzett’ hallgatóság kell."

    Vannak olyan emberek, akikkel valóban ez a helyet, de miért pont a szellemes szóval gondolod őket leírhatónak?

    Frappánsat a végére? - Frappáns lett volna, ha nem odázod el. Még így kiegészítve is sántít!;)
    Mert ennyi erővel a szappanoperák is filozófiai műremekek, hisz az életből táplálkoznak és még humorosak is.:)

    VálaszTörlés
  4. Elismerem, a szóhasználat nem mindenhol stimmel, ezt azért megpróbálom pótolni idővel.

    Ősi tudás? Persze, az alatt mit értesz, Balázs? Megmondták, hogy ilyen meg olyan atom ütközött össze így létrehozva a kozmoszt? Vagy megmondták, hogy az alma, ha leesik, azért teszi azt, mert 'vonzza' a Föld középpontja? A mítoszokból alakult ki -például- az ókori Hellászban vagy Rómában a panteista világszemlélet. Ebből eredt vallásuk, hitviláguk. Vallásuk alapján ítélkeztek igen sok esetben, főleg a tudósok felett - ezáltal gátolva a tudományok fejlődését. Lásd: Szókratész elítélése. Nem csak keresztényeket üldöztek tehát, hanem ateistákat és túlzottan tudományos gondolkodásúakat. (Nézz utána, ha nem hiszed.)
    Még hogy nem vált szét évezredeken keresztül?? Kérlek alássan, a skolasztika az Neked micsoda? Aquinói Szent Tamás épp azért harcolt, hogy a vallás és a tudomány szétváljon, s törekvése sikerült is, habár ha a két téma keresztezte egymást, a vallást helyezték előtérbe. Ez azért mégiscsak gátló hatás! És aztán mi van Giordano Brunoval, akit megégettek nézetei miatt? És Galileivel akit halállal fenyegettek meg, ha nem vonja vissza tanításait?? Ezek nem akádolyozó tényezők?

    "Mára a tudomány eljutott odáig, hogy felfedezi és bizonyítja azt, amit a vallás több ezer éve állít."
    Mi lenne az?

    Persze, nem is a vallást támadom, ez eszembe sem jutott. Inkább annak befolyásos és elvakult képviselőit a történelem során. Nem tudom minden egyes mondatomban az összes szót tökéletesen kifejteni. :)

    És szerinted az i.e.3500 előttről származó írások filozófiai témájúak? Én csak gazdasági feljegyzésekről tudok, nem hiszem, hogy egy olyan korban, amikor csak a fontos dolgokat örökítették meg (vagy legalábbis azok maradtak ránk), azokat is az uralkodók írni tudó alkalmazottjai, akkor éppen arról gondolkodott volna az a maroknyi írnok, hogy miért kék az ég?
    Gondolkodhatott akár, de nem írta le... És ha le is írta, nem maradt ránk. Engem nem az érdekel, hogy léteztek-e ilyen írások vagy nem. Az eredmény a lényeg: ma már nincsenek, és ezért nem is foglalkozom velük.

    Erre a szellemesre holnap tudok majd írni valamit, szent meggyőződésem, hogy olvastam a humoros az a szellemes ilyenfajta elválasztásáról, de utána kell néznem.

    Jól van, jól van, megpróbálok kihozni a végéből is valamit! :)

    VálaszTörlés
  5. Réka, köszönöm, utánanéztem, ezzel foglalkozom ugyanis.:D
    Mindenesetre az "ősi tudás" mint olyan, ebben a témában alapvetés, szóval vitaalapot ennek ismerete nyújthat. Amíg te ezt/ezeket nem ismered, addig nem tudunk erről vitázni.
    Az ősi tudásnak semmi köze nincs az atomok ütközéséhez, sokkal lényegesebb dolgokról van itt szó.
    Alapolvasmányként javaslom Hamvas Béla Scientia Sacra című könyvének elolvasását, letölthető.
    Alaposan számba veszi, hogy milyen tudás is volt az őstudás, melyhez Szókrátesz meg a többiek már csak hozzákapizsgáltak. Egyébként akkoriból Platónnak volt a legtöbb fogalma az egészről.
    És nem a tudósokat üldözték, hanem azokat, akik valamit még megsejtettek az őstudásból a primitív, elanyagiasodott átlaghoz képest. Ilyen volt pl. Szokratész is. Sokkal több fogalma volt neki a valóságról, mint a mezei tudósoknak.
    És pontosan azért, mert az igazi vallás ismerte, a valóság természetét, nem könyvek alapján papolt.
    Hogy jutottunk el Aquinó Szent Tamáshoz?
    Én a i.e előtti évezredekről beszéltem.:)
    És így is könnyelmű voltam, mert a források alapján több millió éves előzménye van az emberiség történetének!:D
    Egyébként meg összekevered a vallási intézmények működését a vallással. Az igaz vallást sosem az egyház képviselte. A vallást Szent Tamás idejében már réges-régen üldözték...

    "Mára a tudomány eljutott odáig, hogy felfedezi és bizonyítja azt, amit a vallás több ezer éve állít."
    Mi lenne az?"

    Fedezd fel, rendelkezésre áll az információ!:D

    "És szerinted az i.e.3500 előttről származó írások filozófiai témájúak?" - abszolút. Méghozzá olyan mélységekben, mint azóta soha.
    A legtisztább források.
    Az, hogy ezekről nem tudsz, hiányosság. De, pótolható.
    Több irat ma is rendelkezésre áll. Ennek utána lehet nézni.
    Hát most mondd! Ha akkoriban a legfontosabb dolgokat örökítették meg, akkor nem arról kell-e hogy szóljanak, hogy mi az ember eredeti léthelyzete, kapcsolata a világegyetemmel, az Istennel, mi dolga itt a földön, mi életének célja stb.? Ezekhez képest holmi gazdasági infók elenyészőek, a kutyát nem érdekelték.
    Azzal pedig nem foglalkozni, ami nincs a látókörödbe... - hát tudod ezt hogy hívják...szűk...

    Várom szellemeskedésedet!:D

    VálaszTörlés
  6. Jó, hát nem találom, azazhogy nem is jut eszembe annak a könyvnek a címe, amiben ezt olvastam (éljen). Akkor átengedem a győzelmet Neked. De azért, hogy tegyek egy próbát: megkérdezem az egyik hozzátartozómat arról, hogy mi jut eszébe a szellemes szóról. :)

    Nem hiszem, hogy szűk látókörű lennék amiatt, mert nem említem meg azokat, akiknek neve sincsen. Ha kimondom azt, hogy XIV. Lajos hozott egy reformot, nem sorolom fel mind azt az ötven embert, aki valójában a háttérben volt. Pedig lehet, hogy az ő nevüket még elő is lehetne keríteni a süllyesztőből...

    Fedezzem fel? Nem vagyok én felfedező! :P

    Ne haragudj, nem akartam 'keménykedni', gondoltam normális példával alá tudom támasztani az elképzeléseimet.

    Akkor kérlek, magyarázd meg nekem, mi az az 'ősi tudás'. Sok mindenre gondolok ez alatt (leginkább is az Avatar c. film jut eszembe róla... na jó, nem is :D ), de konkrétan nem rajzolódik ki semmi a fejemben erről. Kíváncsi lennék rá.

    Nem az a kérdés, hogy Szókratész pontosan mit követett el, amiért őrizetbe vették. Én azt hangsúlyoztam, hogy már akkor is léteztek olyan perek, amik a vallással fonódtak össze.
    Engedd meg akkor, hogy már megint helyesbítsek: a vallási intézményeket értem a vallás alatt.

    VálaszTörlés
  7. "Nem hiszem, hogy szűk látókörű lennék amiatt, mert nem említem meg azokat, akiknek neve sincsen." - Na ne..., nincs nevük? Na ne...

    Ad abszurdum!:D

    A felfedezésre azért van szükség, hogy ne féligazságokat állíts. Az, hogy te mit akarsz állítani viszont a te dolgod. Ha nekem jobban esik arról is állást foglalni, aminek nem is néztél utána, hát tessék...

    Ősi tudás? - Scientia Sacra.

    Gondolom, neked is van pár órád az elolvasására.
    Ha pedig nincs, akkor a téma nem érdekel komolyan, szóval feleslegesen magyaráznék róla.

    VálaszTörlés
  8. Ááá! Balázs!! :D Persze, hogy volt nevük, de nem maradtak fenn!!

    Van pár órám az elolvasására, és akkor nem kell feleslegesen megmagyaráznod semmit...

    Úgy érzem, mindjárt kitör a hidegháború... :)

    VálaszTörlés
  9. Ááá...
    Miért nem maradt fenn a nevük?:D

    Na, hol az a háború? Végre valami történik is ebben az országban!:)

    VálaszTörlés
  10. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  11. Mivel szúrja a csőrömet a 'nem is néztél utána' megjegyzésed, ezért leírom Neked a Larousse szótár fejtegetését a 'szellemes' szóról. Úgy gondoltam, azért nem szúrom be, mert ennél volt jobb magyarázatom is, ez elég gyenge indok, de mivel nem találtam, pedig kerestem(!), és mivel ezt szeretném is bebizonyítani -mert láthatóan nem hiszed-, illetve a gondolatom helyt állóságát is, ezért most csak ennyivel tudok szolgálni:

    "Éles elméjű és mulattatóan ötletes beszédű." Habár ez nem bizonyítja teljesen állításomat, pedig éles elméje nem gondolnám, hogy feltétlenül van egy IQ-ját tekintve alacsony szintű embernek, bár sose tudni, ezt is meg lehet cáfolni; ezért ideidézném a 'szellemet' is:
    'Az alkotó tudat, gondolkodás.'
    Úgy vélem, a szellemes szó a szellemből jön, tehát az alkotó tudat és a humoros között akkor talán ez a szó az áthidalás.

    (Az előző bejegyzést nyelvtani hibák miatt takarítottam el, nem trágárság miatt, vagy akár egy különösen hatékony méreg receptjének közzététele miatt. :D )

    VálaszTörlés
  12. Nem tudom..., én már jópár hozzászólás óta nem foglalkozom a "szellemes" definíciójával, fontosabbnak tartom más dolgoknak utánanézni, erre is utaltam.
    De, végül is az se baj, ha ennek is utánanéztél.:)

    VálaszTörlés
  13. Valóban szép kis írás, és érett, de kicsit nekem száraz volt, noha a példák színesítették. Szerintem egy ilyen témát is meg lehet úgy írni, hogy még élvezetesebb legyen olvasni, de én erre nem vállalkoznék! :) Mindenesetre szép munka, Réka!

    VálaszTörlés
  14. Nem ígérem, hogy júniusig lesz időm elolvasni az általad ajánlott könyvet -habár beszerezni mindenképpen igen-, de ha a Hold, a Merkúr, és a mit tudom én mi egy állásba kerülnek és végig tudom nyálazni a lapokat, akkor majd megpróbálok újra beszélgetni Veled az őstudásról, egy kicsit műveltebben. :)

    Gergő, tény, hogy néhol a szem el-elporlad olvasás közben a szárazságtól. Főleg a grimaszoknál gondolod, ugye? Megpróbálok erre odafigyelni, köszönöm, hogy olvastál és a dicsérő szavakat is!! :)

    VálaszTörlés

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes