Mint mondják, minden iskola egyforma. Szerintem pedig a kötelező és egységes állami szabályozásokon, előírásokon, rendeleteken kívül minden egyes tanintézménynek megvan a saját arculata, hangulata, vonzereje.
Ha a Beregszászi 6. Számú Általános Iskolát kellene röviden, tömören jellemeznem, azt mondanám, ez egy olyan tanintézmény, ahol a szeretet a legnagyobb kincs.
Ide belépve az ember egyfajta megnyugtató szent hangulatot ölt magára, akaratlanul is alázatosan, a lelket leeresztve a földig tér vissza igazi emberi mivoltához. Hogy vajon miért ilyen különleges ez az iskola? Talán azért, mert ebben tanított Drávai Gizella tanárnő, akiknek embersége és szakmai tudása máig példa lehet a magyartanárok (és nemcsak) előtt, ebbe az iskolába járt az édesanyám, erről az iskoláról mesélte nekem gyermekkoromban, mennyire szeretett ide járni, és milyen mély nyomot hagytak benne kedves tanárai intelmei.
A gyerekekre pillantva egyszerűséget, gyermeki szertelenséget, látszólag semmi különlegeset nem veszünk észre, pedig ezek az emberkék számos dologban térnek el egykorú társaiktól, hiszen sokuk csonka családban vagy teljesen szülők nélkül, hátrányos szociális helyzetben nevelkedik.
Kíváncsiak voltunk, hogy telnek a munkás hétköznapok a tanintézményben, erről faggattuk File Klárát, a tanintézmény igazgatónőjét.
– Mióta tevékenykedik a Beregszászi 6. számú Általános Iskola igazgatójaként?
– A középiskolai tanulmányaim befejezését követően az Ungvári Állami (ma Nemzeti) Egyetem matematika szakát végeztem el. Ezt követően a város területén működő esti iskolában tanítottam, ezután folytattam alsós tanítóként, majd matematikatanárként a 6. számú általános iskolában. Ebből a munkakörből választottak egy évre igazgatóhelyettessé, majd 2000-től igazgatóvá. A pedagógiai ranglétra minden lépcsőfokát megjártam. Immár kilenc éve vezetem a Beregszászi 6. Számú Általános Iskolát.
– Kérem, mutassa be az Ön által vezetett tanintézményt!
– Iskolánkban 246 gyerek tanul, ami lényegesen alacsonyabb létszám, mint az utóbbi években bármikor. Részben a gyerekek számának csökkenése a születési mutatók visszaesésével, másrészt az ukrán nyelvoktatás kapcsán kialakult véleménymegoszlással magyarázható. Az idén például 60-70 gyerekkel kevesebbet írattak be hozzánk, mint korábban. Igazgatói tevékenységem elején volt tanév, amikor 330 gyerekkel is büszkélkedhettünk. Abban az időben párhuzamos osztályokban tanulhattak növendékeink, három éve egy-egy osztály maradt az egykori „ikrek” helyén.
A radikális létszámcsökkenés az idén a legjellemzőbb. A szülők, sajnos, jobbnak látták ukrán tannyelvű iskolába íratni gyermekeiket.
Iskolánkban 24 főállású tanár áll alkalmazásban, tanulóink 60%-a hátrányos szociális helyzetű, 9 teljesen árva gyermek tanul nálunk, de nagyon sok félárva tanulónk is van.
- Milyen állami támogatásban részesülnek a rászoruló gyerekek?
– Állami támogatásban gyakorlatilag nem részesülnek. Ha néhanapján magyarországi támogató téved iskolánkba, ők segítenek a rászoruló gyerekeken. Két alkalommal Olga Bizilja alpolgármester asszony Viktor Baloga támogatásának köszönhetően lepett meg minket ruhaneművel, lábbelivel és téli dzsekikkel. Ezúton szeretnék neki köszönetet mondani a gyerekek és a tantestület nevében az önzetlen segítségért. Az utóbbi időben egyre kevesebben ajánlanak fel támogatást a szülők nélkül nevelkedő és hátrányos szociális helyzetű gyerekek részére.
– Hol tanulnak tovább növendékeik az általános iskola befejezését követően?
– Évente nagyon sok kisdiákunk folytatja tanulmányait a Bethlen Gábor Beregszászi Magyar Gimnáziumban. A 9. osztály befejezését követően a többség a beregszászi szakközépiskolában tanul tovább, hiszen számukra az elsődleges szempont, hogy mielőbb kenyérkereső emberekké váljanak, eltarthassák magukat és könnyíthessenek családjuk terhein (már akinek van). Akik továbbtanulásban gondolkodnak, előbb valamelyik városi középiskolába iratkoznak be. Az utóbbi időben nagyon sok végzős diákunk választja a Beregszászi 3. és 4. Számú Középiskolát. Hogy egy kicsit haza beszéljek, a visszhangokból ítélve diákjainkat mindenhol szeretik, hiszen nemcsak példás magaviseletük, de jó tanulmányi eredményeik is iskolánk hírnevét öregbítik. Jelenlegi tanítványaink között többen is vannak, akik úgy a reáltantárgyakból, mint a humánból jeleskednek, ezen belül poétikai, színészi tehetséggel rendelkeznek. Ilyenek például Délczegh Nikolett, Bocskor Nikolett, Veres Zoltán, Krajnik Georgina, valamennyien a Beregszászi 3. Számú Középiskolában folytatják tanulmányaikat. A középiskola befejezését követően sokan nyernek felvételt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolára, illetve az Ungvári Nemzeti Egyetemre, hogy a magyarországi felsőoktatási intézményekről már ne is beszéljek.
– A tanintézmény híres arról, hogy számos hagyományőrző rendezvénynek is helyet biztosít…
– Igen, mindig komoly figyelmet szenteltünk a magyar kultúra ápolásának és hagyományőrzésnek. Minden évben hagyományszerűen megszervezzük a család napját, amikor gyerekek, szülők és tanárok közösen eltöltenek egy kellemes napot, az udvarban játszunk, bográcsgulyást főzünk. így próbáljuk elmélyíteni, mondhatni szorosabbra fűzni a gyerekek, szülők és pedagógusok közötti viszonyt, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy csemetéink teljes nevelést, odafigyelést kaphassanak úgy az iskolában, mint otthon. Büszkék vagyunk arra, hogy a mi iskolánk biztosított otthont a Lánc, lánc, eszterlánc elnevezésű népi gyermekjátékok találkozójának, amit részben mi, részben a Fáklya irodalmi és képzőművészeti stúdió szervezett a KMKSZ Beregszászi Járási Szervezetének támogatásával. Korábban mi biztosítottunk helyet az egykori kedves tanárnőnkről elnevezett Drávai Gizella helyesírási versenynek is.
Nagyon kellemes, hangulatos rendezvényünk a mikulásnapi gyermekdélután, ilyenkor feldíszítjük az iskolát, hangulatossá tesszük a helyiséget a Mikulás fogadáshoz, aki még soha nem feledkezett meg rólunk. Bízom benne, az idén sem fog.
– Milyen nevelési módszerekkel sikerült elérni, hogy a tanév eddig eltelt időszaka alatt nem történt komolyabb rendbontás, szabálysértés az iskola területén?
– Részben szerencsések voltunk. Annak ellenére, hogy iskolánkban az átlagosnál több hátrányos szociális helyzetű gyerek tanul, gyermekeink nem hajlamosak a rossz tanácsra hallgatni. A közösség – tévesen – a szegénységet azonosítani szokta a bűnelkövetésre való hajlammal. Úgy vélem, a tény, hogy valaki szegény, nem hozható összefüggésbe a „bűnöző” fogalommal. Köztudott, hogy iskolánk egyes tanulói embert próbáló körülmények között élnek és nevelkednek, ám ez a sors nem a bűnelkövetésre, hanem a jellem erősítésére, a tanuláshoz való ragaszkodásra és rendszeretetre sarkallja őket. Én ebben látom a választ a feladott kérdésre. Ezenkívül, természetesen, hatalmas jelentőséggel bír a szülők vagy nevelőszülők odafigyelése, illetve tanáraink lelkiismeretes munkája. Leginkább mégis a szeretet ereje az, amelynek segítségével gyermekeink különbséget tudnak tenni jó és rossz között.
– Milyen megoldatlan problémákkal küzd az iskola?
– Anyagi gondokkal küszködünk. Tanintézményünk igen régen épült, szinte minden helyisége felújításra szorul. Szeretnénk idővel új épületszárnyat építeni, hogy minden olyan gyereket felvehessünk iskolánkba, aki minket választ. Egyelőre csak a tervezet készült el, a felújítás azonban még várat magára. Minden bizonnyal a 2010-es költségvetés dönti majd el, hozzáláthatunk-e a közeljövőben terveink megvalósításához.
– Vannak-e megvalósulatlan álmai?
– Kinek nincsenek?! Mindig azt szerettem volna, hogy egyszer középiskolává minősítsék a 6. számú általános iskolát. Tapasztalataim szerint a gyerekek szeretnek ide járni, a környékbeli iskolák helyett sokan minket választanának, ha középiskolai végzettséget tudnánk biztosítani diákjainknak. A szülők is mérlegelnek, melyik iskola az, ahol a gyermeke érettségit szerezhet, vagy csupán általános iskolai végzettségig jut, utána pedig egy másik tanintézményben kell folytatnia tanulmányait.
Az az álmom, hogy az iskola modern tanintézmény legyen, hogy minél több gyerek iratkozzon be hozzánk és még sok éven át ültethessük el gyermekeink szívében a tudást, az igaz emberséget, a hazaszeretetet és a tisztességet.
– Kívánom, hogy így legyen!
Kenyeres Mária
Megjegyzés küldése