Mottó: „Az élet a tragédia és a komédia keveréke. A legmulatságosabb dolgok egy részét temetéseken hallottam.” (Shirley MacLaine, amerikai színésznő)
Bajban
Megfenyegettek: blokád alá vesznek. Ellátják a bajomat. Eljön a leszámolás órája. Itt a nóta vége.
Ám előbb megöl a bizonytalanság, mert nem tudom eldönteni: vajon élet- vagy halálveszélyben vagyok-e?
Mulatós
Népszerű műsorra kapcsoltam egy percre. Kedvelt énekesek daloltak, s mozogtak közönségükkel egy ütemre. Nagy vígan éppen azt fújták, hogy „szeressük egymást…, a sír magába zár”.
Ez jó, e hamisítatlan magyar dáridó…
Párhuzam
Nem kell félteni, masszív vagyok, mint a kőfal – mondja az elgyengülését kicsúfoló ismerős. – És lendületes, mint amikor eldől.
Nézzük a jó oldalát!
Felébredt az asszony, akit halottá nyilvánítottak. Az orvos magyarázkodott, hogy ő bizony egyértelműen úgy látta: az illető meg volt halva. A közvélemény felbolydult.
Mindenesetre a történet egyfelől kedvező kifejlettel zárult: élt, akinek már nem is kellett volna. Másfelől, íme, egy igazolás – életről, a halál után.
Tévés kínálat
Gyilkosság, leszámolások. Házastársi vérfürdő. Unoka kontra nagyszülők. Forró nyomok. Bűnügyek és slussz!
A szükséges Véres Plusssssz…
Cégszerű átírás
Temetési menet = részvéttársaság.
Egymás között
– Borzasztó, ez így megy nap mint nap…
– Reggel fel kell kelni…
– Az este sosem akar eljönni…
– Napközben meg dolgozni kell.
– Kimerítenek a magánügyek.
– Kész unalom az életem…
– Gyengélkedik a májam.
– Lelassult az érverésem…
– Hallgatni sem tudok…
– Oda a régi kedvem!
– Sajnos, örülök…
Megjegyzés küldése