ÚJ TARTALMAK

Somorjai László versei - Vasárnap a Duna parton; Az árnyék



Vasárnap a Duna parton

Szélpörgette levelével,
bukfencezik az idő,
felhőpamacs gyermekével,
pitypangot hány a mező.

Kábán szárnyal zizzenő,
pöttyös kis bogár,
halk szárnyakon libbenő,
ifjú gerle pár.

Kék víz szántja fodrait,
tajték a partnak szegletén,
meleg ontja csókjait,
ahol állunk ketten: te meg én.


Az árnyék

Suttog a földön az árnyék
mozdul a naptól a sorsa,
reszket a földön a szélben,
éjszaka jön kipakolja.

Hajnali köd figurázza,
tünteti angyali képét,
bújva egy ágy takaróba,
rejti követve a lényét.

Pezsdül a lég frissen, tisztán,
rosszak hallgatnak a hegyen,
áradó fény le a völgybe
új rend az mi újra legyen.

Koppan a földön az árnyék,
sárgul a nap szeliden,
éjszaka vész viharából,
egybeolvad, újra velem.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes