A kortárs tinik szótárából már fogantatásukkor
kimaradt a TISZTELET és a MUNKA szó, helyette megtaláljuk az iPHONE vagy épp a
SUPRA szavakat. Ezzel önmagában nem is lenne baj, mert valahol ez a normális; a
technikai fejlődés vagy a divat megújulása alapjában véve jó dolog. A gond ott
kezdődik, hogy a mai nemzedék ifjú titánjai
és titanillái? csakis e köré szervezik az életüket, nincsenek céljaik, talán
még gondolataik sem… Legfőbb, saját maguknak feltett kérdéseik a: „Mit vegyek
fel az esti buliba? vagy a „Hogyan vehetném rá muterékat, hogy megvegyék az
ájfonhatpluszt, mikor a mostani telóm még 2 hónapos sincs?”
Érzitek?
Unalom ellen ott a jól ismert,
és minden épeszű ember agyát a sárgaföldig degradáló „like és pontozlak „játék”,
vagy a barátnős-kutyasétáltató szelfik, és a „buli előtt” szelfik, amin alapfeltétel a kacsaszáj
és a gerincproblémát sugalló beállás.
Ja, és a písz.
Megfigyelte már valaki, hogy egy
mai tini csoportképen nem tudunk különbséget tenni a fiúk között? Persze, mert
mindegyiken csőnaci van, magasszárú Suprával, (a hátrányosabb anyagi helyzetű
réteg fiúcskáján csak egy kínai hamisítvány, mert neki is éreznie kell, hogy a
többiekhez tartozik) netán kockás ing (Nyugodj békében, grunge!) és persze
mindegyik ecsethajat visel, hisz a TV megmondta
nekik, hogy ez most a ríl. Kiveszőben tehát az egyéniség!
De visszatérve az unalomra, ha
effajta problémájuk adódik, arra a világért sem gondolnak, hogy felvegyenek egy
gereblyét, fakanalat, vagy egy… VIGYÁZAT!!! … könyvet. Amikor a tiszaparti
faházban egy lány mélytányérba felütött nyers tojást megmikrózva próbál tükörtojást
fabrikálni, azt hiszem, nem kell tovább folytatnom… A legironikusabb az egészben
az, hogy ezen fiatalok arcáról lerí a meggyőződés, hogy ők születtek a
legjobb/legszebb korba, pedig ennek annyi az esélye, mint ha egy koromsötét
szobában egy félkarú vak ember egy font olvasztott vajat próbálna bepaszírozni
egy vadmacska fülébe. A lányokat már egyáltalán nem, vagy csak nagyon kis mértékben
érdekli a főzés, bezzeg a szex, meg az ivás… A fiúk is inkább a bulit
választják, minthogy segítsenek a faterjuknak kitakarítani a garázst, vagy
lenyírni a füvet.
És tudjátok mit? A szülők
legalább ennyire hibásak ebben, mert amikor az iskolai (nem testi) fenyítésre a
gyerek már hívja is mobilon a szüleit, hogy hogy mert vele beszélni a tanár, és
a szülő felháborodva s elkényeztetett csemetéjét a végsőkig pártolva jön be a
suliba, akkor ott sincs miről beszélni. A gyerek elsősorban a szülőtől veszi át
a különböző magatartásformákat, őt tartja elsőszámú példaképnek, (ja, nem.
bocsánat, Berki Krisztiánt) így nem csoda, ha az ilyen esetek is csak erősítik
a gyerekben a helytelen gondolkodásmódot! Másrészt, lehet úgy nevelni egy
gyereket, hogy felnövekedve egy hálás tekintettel vagy pár kedves szóval
köszönje meg szüleinek, hogy nem vált ő is az életszínvonal-megszállottság
melléktermékévé, és mire betöltötte a 18-at, több, mint 10 könyvet sikerült
elolvasnia. A végére azért muszáj megjegyezni, hogy üdítő kivételek minden
korosztályban voltak, vannak és szerencsére lesznek is!
Summa summarum: Sűllyedtek, gyerekek, szal’ szedjétek össze
magatokat! Lányok! Lepjétek meg az ősöket egy oltári csilisbabbal egy fárasztó
munkanap után. (nem nagy show, nekem is elsőre összejött) Srácok! A fűnyírás
után is el lehet menni a TESCO-ba piát venni az esti bulihoz! Mutassátok meg,
hogy tudtok ti értékesebb emberekként is funkcionálni ezen a remek kis
sárgolyón, ahol élünk!
Megjegyzés küldése