MANFRED WINKLER: KÁVÉHÁZBAN
Bezárkózva a hangok színei közé
Cigaretta-köd és ólomé
süllyed a füstbe
Emberek mennek és jönnek
csak én csapódom
a világ tetőihez –
Az égi éjszakáktól
megtérnek a földi természethez.
Homlokom tenyerembe
temetem
Visszatükröződöm a szemekben
A támasz nélküli
fényes zsámolyokban
Emberek távoznak és magukkal viszik
lelkemet
emberek jönnek és elhozzák hozzám
a magukét.
Elsüllyedek mint kő a füstégben.
ALEXANDRU
MUSINA: HYPERION DÉLUTÁNJA
A barátaim, vagyis akiket annak tartok,
Meg azok, akiket kevésbé,
Belépnek az ablakon és kényelmesen
Elhelyezkednek,
Szívem mindenik pitvarán-kamráján.
Rágyújtanak bűzös cigarettájukra,
Cipős lábbal elterpeszkednek az ágyon és
Különféle szerencsejátékokat játszanak és
kártyáznak ;
Végigturkálnak minden sarkot és kék vért
Isznak, meg keserű mérget,
És bazsalikomvízzel ébresztik magukat.
Majd elégedetlenül elhúzzák a csíkot azt
gügyögve :
„Hol az ördögbe van ez az érzéketlen
Fazon,
Miért nincs ő is itthon?”
Én leereszkedem a mennyezetről, ahol
Keresztespókálcában néztem,
láthatatlanul
és
Mérgesen,
Rendet rakok és félszegen,
Töltök egy csésze bazsalikomot,
Mely kristályhangon széttörik és azt
kiáltom:
„Ez ám a művészet, fiúk !”
DENISA COMǍNESCU: ÉLETKÉP
Úgy ment a temetőbe, mintha dolgozni menne,
vásárolt egy sírhelyet,
még akkor, amikor dolgozott,
a sírkőre később futotta,
két, három nyugdíjból,
naponta megtisztította a nevet rajta,
mintha attól félne,
nehogy eltűnjön.
Amióta meghalt,
én teszem ugyanezt,
mind ritkábban jutok
el a temetőig,
s megtörténhet, hogy holnap
követem őt.
ŞTEFAN BAŞTOVOI:VÁGÓHÍD
Embertehén fölszállt
a villamosra.
Elvörösödve,
fején óriás kalap,
hogy elfödje szarvait.
Izgatottan,
jegy helyett
kilukasztotta
a jobbfülét :
Négy nagy lukat
és két kisebbet.
/A mozgó farm
az ég felé tart /
Megjegyzés küldése