Nem nekem való ez a Barbie babaszerű látvány,
ötvenes nő alapozó rétegek között, olyan
kilátástalan, hogy hová jut a félelmeivel.
– Szerintem a plasztikai sebészhez utazik,
ugyan ez nem életszerű, tekintettel arra,
hogy a nyolcvanötös járat utasaira ez nem jellemző.
Szinte sajnálom a szempillafesték alatti
kétségbeesett igyekezetét.
Még a bőrdzseki alatti pushup sem enyhíti
bánatát: homlokán mértani pontossággal mély redő.
– Rájövök, sosem foglalkoztam a személyi igazolványban
szereplő adataimmal. Lényegtelen, mint ahogy az is, hogy
hosszú fekete csizmám vetekszik-e bármilyen látvánnyal.
Főleg a velem szemben álló magányos és szomorú
Barbie-val. Rámosolygok egy cinkos, megértő tekintettel
és lemondok arról, hogy bármit is szóljak: őt várja a botox,
agyhalott hullámaitól a végállomás szabadít meg végleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése