Szonday Szandra nevével kb. 20 évvel ezelőtt
találkoztam először. Akkor került kezembe a 15 éves kislány könyve, ami Meg
vagyok húzatva címen látott napvilágot. Egy túlélési napló, tele humorral,
saját illusztrációkkal, hogy kibírhassa azt, ami történik vele, miközben
próbálják megmenteni az életét. Egy német klinikán koronát húznak a fejére,
arra súlyokat pakolva húzatják a gerincét… közben éli harcokkal és örömökkel
teli kamaszéletét, és közben egy percre sem veszíti el jövőbe vetett hitét.
A gyereklány könyve meghatott,
megdöbbentett, az általa kiváltott érzések felejthetetlenné tették, mégis
elvesztettem a fonalat, nem követtem életútját egészen a közelmúltig, amíg
szemem elé nem kerültek Szandra írásai melyeket „Szíves napló” című blogjában
tesz közzé.
1983-ban Budapesten született.
Egy ritka genetikai betegség (Marfan-szindróma) miatt születése óta a mai napig
súlyos betegségekkel küzd.
Amikor a blogját kezdtem
olvasni, arról számolt be, hogy éppen szívműtétre vár.
A műtéten, december elején
átesett, azóta a lábadozás lassú és nehéz heteit éli. Az intenzív osztályon
töltött napok rövid szünete után, folytatja az írást, a kutatómunkát, tervezi
mindazt, amit a továbbiakban meg szeretne valósítani.
Életét mindig meghatározták a
művészetek. Édesanyja színész, apja fővilágosító volt.
Gyermekkora óta ír verseket,
rajzol, kitűnően zongorázik.
Több színházi előadás
díszleteit, jelmezeit tervezte és készítette.
Sokoldalú művészi tehetsége
vezette az ELTE magyar-esztétika szakára, ahol jelenleg doktori tanulmányait
végzi.
Érdeklődése a cirkusz felé
fordult. Úgy érezte, hogy mindannak, amit el szeretne mondani, és meg szeretne
mutatni, arra ott találja meg a leginkább tápláló, és kifejezésre módot adó
talajt.
A Fővárosi Nagycirkuszban
dolgozik, az artistaképzőben oktat cirkusztörténetet.
Több könyvet is publikált a
témában.
Egészen fiatal kora óta ír
verseket, melyek először antológiákban kaptak nyilvánosságot.
Első önálló kötete Rubato
(jelentése: a dallamrészletekhez, a zenei kifejezéshez igazodó szabadabb
ritmika) címen, 2008-ban jelent meg.
Lamento (olaszból fordítva,
jelentése: panasz) címen, második önálló kötete 2017-ben jelent meg.
Versei kicsit ijesztőek, kicsit
morbidak, kicsit szomorúak, néha boldogok és mindig lenyűgözőek.
*
Varat
Bennem káosz
vagy éppen két part
A depresszió
combhúsába varrt
Nincs baj.
Az idő majd
kimossa beleim.
Hisz’ a víz nagy úr;
sziklákat dönt,
barlangot váj,
s kicsinyre koptatja
mindazt, ami fáj.
*
Publikálatlan versek
Eleven szobor
Anyám ma befonta hajamat
hátha meglelem magamat
most harmincöt fonattal fejemen
vagyok etruszk szobor – eleven
*
Szuka-panasz
ó, én megértem a csalfákat, a hűtleneket
vagy érteni vélem
hisz mint kertbe zárt nőstény eb tavasszal -
napjaim úgy élem
mert ha visszagondolok rá, hányszor szerethettem
- csak két röpke hónap! -
kívánom: bár neveznének már
százan árulónak
*
Azóta
Azóta nem ugyanazon az útvonalon járok
lecseréltem a régi télikabátot
melyben megismertelek
ezen körben hosszú szőrme, kényes bézsszín
szóval sikkesebb
vettem egy csomó bizsut s felsőt
olyan vállmutogatóst
más gyűrűket hordok, bort iszom
és gyakran vagyok adós
ismét átrendeztem
szobám, lett
új kanapém, szebb, szélesebb
és lebontottam a tárgyakról
az ünnepi csomagolást, szerelmi díszeket
letöröltem minden nyomod, akár
a port, mígnem minden a régi lett
azóta meztelenül alszom, száműztem a
hálóingeket
és az ágyban mellettem az a
valaki újból arctalan
de most már, azt hiszem, ismét szeretem magam
és az utcán, mint a csövesek hogy megigyák aznapi
boruk
a férfiaktól
aprópénzt - egy-egy pillantást koldulok
*
Testem című verse, Szandra saját előadásában
https://www.youtube.com/watch?v=ElKOAiJ5HJw
Szandra jól beszél angolul és németül.
A kínai nyelv és kultúra, a szenvedélyei közé
tartozik.
Szívesen ír haikukat.
Szerelmes haikuk
pókhálómba hullt
levél, szél játéka vagy;
súly! elszakítasz
*
meglehet, hiszek,
s kártyát vetek. arcodra
vak lapok! elég!
*
kánikulában
ütőérre nyomott jég
ha eszembe jutsz
*
Tervei között szerepel, olyan
összművészeti performanszok létrehozása, ahol költészet, zene, mozgás,
egyenrangúan vesznek részt a gondolatok színrevitelében.
Nem kíván lemondani arról sem,
hogy írásaival a hasonló cipőben járó betegeket segítse bizakodóbbá tenni, a
gyógyulás felé vezető úton.
Készül megírni kamaszkori
naplójának „folytatását”, visszatekintve az elmúlt húsz évre.
Szandra valahogy úgy született
erre a világra, hogy mindarra, amit megtett, ne legyen képes.
Olyan leckéket kapott az
élettől, amitől bárki más talán kiábrándult volna. Ő nem felejtett el küzdeni.
Szonday Szandra makacs nő. Ahogy
mondja „a betegség felszabadít”. Teljesen más életszemléletet, életrendet
diktál, másfajta lehetőségeket nyit meg. A betegség nem legyőzi, hanem táplálja,
abból építi fel művészetét. Gyakran érzi úgy magát, mintha tét nélkül
játszhatna vakmerő játékokat…
Némely orvosok szerint már rég
távoznia kellett volna az élők sorából, ő pedig nem csak él, de virul is.
Egészségesnek tűnő, magabiztos nő mosolyog párja oldalán. Ha néha lélegeztető
gép segíti is, hogy éjszakánként több oxigénhez jusson a vére, az sem
akadályozza meg abban, hogy teljes életet éljen.
Még szeretnék egyet idézni, a nekem küldött
legújabb versei közül.
*
Nem hiányzol
Naponta kérdezel,
nyaggatsz: hiányzom?
s felelem, amit hallani szeretsz.
Ha kimondanám az igazságot,
félek, az lemetszene,
ahogy rozsdás kertészolló lemetsz
száraz ágat és épet is.
Pedig nem hiányzol, mert lényembe
lényed úgy beépült már,
akár gerincembe az acélcsavarok,
ahogy kitölti a csigolyák közti hézagot
az idegen csontszövet.
Erős vagy bennem mint egy oszlop,
nemesfém emlékmű, platina tanú,
ott leszel akkor is,
ha én már enyészet,
ha én már por és hamu -
*
Ha további ismeretekre vágysz
egy különleges, nagyszerű ember életéről
és alkotásairól, szeretettel ajánlom, hogy látogasd meg a blogját.
http://www.szivesnaplo.blog.hu/
Megjegyzés küldése