Törés
Az
ég összeért a földdel
egymásba
folytak
éjjelek
és nappalok
nem
volt idő
nem
volt körforgás
nem
fonódott többé
vállaim
köré karod
csak
szürke csövek érintették kezem
mikor
hűvös homlokod simítottam
sötét
hajszálaid ujjaim közt aludtak
hófehér
párnán egy-egy könnycsepp
megtört
steril monotonság a várakozás
Démoklész
kardja volt felettünk az idő
gépmetronómmal
mért
ólom
szívverés
mű
reflex
mű
lélegzés
mű
melegség
a
mellkasod körül
kékre
fagyott koszorút festett
az
összeomlott vérkeringés
elveszett
benned a Nap és
lassan
utána halt a Hold meg
a
csillagok.
Megjegyzés küldése