Június végén Gyula betöltötte a negyvenet. Ez már komoly felelősséggel járó életkor, ha az ember nem figyel eléggé, hatalmába kerítheti a kapuzárási pánik. Épp a minap akadt rá egy tuti cikkre a neten. Tíz dolog, amit negyvenéves korodig meg kell, hogy tapasztalj: ez volt a kifejezetten férfiaknak szánt bakancslista címe. A hatodik ponton meg is akadt Gyula szeme: lakókocsis túra a hegyekben.
A férfiban egy szempillantás alatt megszületett az elhatározás: nem kell neki dínomdánom, minek költene egy vagyont rá, hogy megvendégelje a rokonságot, idén hármasban ünnepel a család. Otthon sem árt a csapatépítés: Marcival sosem volt kellőképpen szoros a kapcsolata. Mindig csak a munka, gályázik reggeltől estig, pont a leglényegesebbre, a fiára meg az asszonyra nem marad ideje. Pedig az orvos is megmondta tavaly, amikor a férfi gyanús mellkasi fájdalom miatt jelent meg a rendelőjében: időnként ki kell engedni a gőzt! A stressz a legalattomosabb gyilkos, ha nem akar negyvenéves kora előtt elpatkolni, vezesse le a feszültséget!
A gyerek biztosan örülni fog a kirándulásnak. Az asszonnyal sem lehet gond, amióta azt a túrázós könyvet olvassa valami belevaló csajról, aki egyedül kószál a vadonban; egyfolytában egy kis elvonulás után áhítozik.
Még aznap délután elintézte a lakókocsit, este pedig megosztotta a családdal a tervét: két hét múlva indulnak a hegyekbe, tíz napra övék a világ. A bejelentés nem várt reakciót váltott ki a feleségéből. Ezt mégis hogy képzeli – háborodott fel az asszony –, hogyan ünnepelik meg így a negyvenet, a rokonok az év eleje óta várják a bulit, ők pedig már szinte biztosra ígérték, nem léphetnek vissza az utolsó pillanatban!
Idén a mókusokkal meg a medvékkel ünnepelünk a hegyekben – jelentette ki határozottan Gyula –, pont a negyven okán vágyik valami különlegesre. Hagyni kellett az asszonynak egy kis időt, de végül még meg is könnyebbült, hogy nem szükséges a rokonsággal bajlódnia.
Korán reggel, hajnali hatkor indultak útnak. Régen beszélgettek már ilyen jót, gyorsan elrepült az a néhány óra, amit utazással töltöttek. A gyerek jól bírta az autózást, elmerült a táblagépében. Mónika is remekül érezte magát, arcát beborította a gondtalan öröm, az utolsó ötven kilométeren még dalra is fakadt, valami régi úttörőindulót énekelt. Erre aztán a fiuk is félrerakta táblagépet, és rövid tétovázást követően, átvette a stafétát.
– „Apu vedd meg nekem a várost…” – üvöltötte egyenesen a férfi fülébe.
Vezetés közben mindig szólt Gyula kocsijában a rádió, így képben volt a popzenét illetően.
– Jöhet a Rakpart! – kiáltott oda a gyereknek. Jó volt látni, hogy Marcinak elismerés villant a tekintetében.
Szikrázó napsütésre érkeztek, a természet varázslatos pompával fogadta őket. A folyó hangja azonnal megütötte a férfi fülét. Víz van a közelben – örült meg Gyula –, horgászni is tudnak.
Este körbeülték a tábortüzet és szalonnát sütöttek. Mónika ünnepélyes arccal hozta a pezsgőt meg a poharakat, a gyerek vigyorogva adta át a szülinapi ajándékot.
– Szakácskönyv meg DVD? – pislogott Gyula meglepetten.
– A bakancslista nyolcadik pontja: mire betöltöd a negyvenet, légy a birtokában legalább öt tuti receptnek! – kuncogott a neje.
– Nem árt, ha egy férfi tud főzni – adott igazat Gyula. – De ez a pont az egyedülálló pasikra vonatkozik. Mi szükségem gasztronómiai ismeretekre, ha mellettem van egy asszony, aki jobbnál jobb vacsorákkal vár haza?
– Több időt fordíthatnék magamra, ha néhanap átvállalnád a főzést – érvelt a felesége. – Egy kávé a barátnőkkel, olykor mozi, hetente kétszer pilates. Nagyon hálás tudnék lenni a felszabadult órákért – súgta kacér mosollyal.
Ki volt ez találva rendesen: Gordon Ramsay hipp-hopp megtanítja Gyulának a konyhaművészet csínját-bínját, Mónika pedig ezalatt kitartóan izzad a feszesebb idomokért. Elvégre úgy igazságos, ha mindketten megdolgoznak a hosszantartó, sikeres házasságért.
Az izmos combok és formás popsi gondolatára, Gyula minden ellenérve elszállt. Heti két-, maximum három alkalom végül is megoldható, ismerte el.
A kirándulás remekül sikerült, apa és fia végre közelebb került egymáshoz. A férfi bizalmas információk birtokába jutott, melyekről Marci még az anyjának sem beszélt. Ennél szebb szülinapi ajándék nem is kellett Gyulának. Pár nap alatt megértette, hogy ha mostantól okos döntéseket hoz, még helyre tudja rántani a kapcsolatát a gyerekkel. Ideje visszafogni a munkát: értékes órákkal ajándékozhatja meg a csemetéjét, az orvosa is elégedett lesz, a szívinfarktus is elkerüli.
Az utolsó este, mikor már csak ketten ültek a tűz mellett, a felesége megpedzette a bakancslistát. Ezúttal a sajátjával hozakodott elő, amin szintén akad kipipálnivaló. Imádja a munkáját – szögezte le Mónika – és szívesen írja a cikkeket a lapnak a lélek dolgairól, de kell a kihívás, jólesne végre belevágni valami komolyabb dologba. Elmúlt harminchat, és ha negyvenéves koráig nem debütál, talán már esélye sincs a könyvpiacon. Gyerekkora óta küldetéstudat gyötri, úgy érzi, nem halhat meg úgy, hogy nyoma ne maradna a világban! Az jutott eszébe, mivel ősztől úgyis üresen áll az olaszországi nyaraló, eltöltene ott egy röpke fél évet, azalatt megírhatná a regényét. Gyulának meg kell értenie, hogy egy nőnek is szüksége van az önmegvalósításra!
A férfi csak hebegett meg habogott, hogy ezt a Mónika nem gondolhatja komolyan: itt hagyni őt egyedül a gyerekkel. Marci most megy ötödikbe, ez már a felső tagozat, nagy váltás, nehezebb és sokkal több a tananyag, újak a tanárok, a fiúnak szüksége lesz az anyja támogatásra. Arról nem is szólva, hogy ki vezeti majd a háztartást, és mit fognak enni; mégsem tömheti a gyereket félkész kajával hat hónapon keresztül.
Nem kell ennek ekkora feneket keríteni, vitatkozott a felesége. A gyerek eddig is színjeles volt, hiszen azt sem tudták mikor tanul. Arra a pár hónapra fogad házvezetőnőt, ami meg a főzést illeti: most kapta meg hozzá a segítséget a Gordon személyében.
Gyula számára egyértelművé vált, hogy az asszony már döntött. Utolsó indokként még bepróbálkozott a tornával: mi lesz így a beígért izmos combokkal, és a forró hitvesi ággyal? Emiatt aztán tényleg feleslegesen aggódik a Gyula – nevetett a nő –, lejár majd futni a tengerpartra, az egész napos szellemi munka után, jól fog esni a mozgás.
Aznap éjjel Gyula szemére nehezen jött az álom. Ez a negyvenedik szülinap tényleg különleges, extrákkal teli – morfondírozott –, főállású apaság, meg főzőtanfolyam. Be kellett látnia: nem halogathatja tovább, a negyedik x-en túl, ideje végre felnőnie.
Megjegyzés küldése