VIHÁNCOS - EGYVELEG (ÉLŐ) / ARKT MŰVÉSZETI ELLÁTÓ, EGER

KÉPZELT HAJÓ: KAMASZGYÁSZ (ORSZÁG BALÁZS VERSE)

Szöveg: Ország Balázs
Ének: Szarka Fatima.
Zene, gitár: Szinay Balázs.
Album: Kettőnk helyett.
Borító: Szinay Balázs
Közölte: a tanítványi láncolat irodalmi műhely.
Email: szinba@gmail.com.


Kamaszgyász

Álom volt a vén világ
A kocsi a sorban meg-megállt.
Tescon innen, belső ajtón túl egy
Ifjú test zihált.
Fájt nézni, fájt gondolni fájt a cipőben
A láb. A szemem nagyon meleg volt, a
Fejemben kis hangyák. A kocsimban álmos-
Álmatlan ültem odébb gurult a város tőle
Megmozgatott a motorja megtanultam újra
Járni tőle.

Otthon lerúgtam, ettem, ittam
Mindent lehetett
Lezuhant a test
És csendes ágyam kényeztetett.

Apám az egyik szobában vacsorára vág.
Egy családi kör érintője vagyok.
Mindennapok morgását szűri az ajtó át,
De én a Hibóriai Korban olvasok.
Az éjszakában kis és nagybetűk
Sehová se ordít a hangszóró.
A tűzvirágok rég hiába nyílnak.
Drága lábam lassan zsibbad el.
A cityn túlról végre megjött a zápor
És mindennél szebben énekel.

Nemzeti VERSeny 2017 - versvideo - KÉPZELT HAJÓ: ÍGY VÁROK (KARDOS M. ZSÖTE VERSE)

Ének: Szarka Fatima.
Gitár: Szinay Balázs.
Zene: Szinay Balázs.
Szöveg: Kardos M. Zsöte.

Így várok

Mozdulatlanul várok.
Körülöttem darabokra tört utak
ajtók és ablakok kopogásra éhesen.
A szélcsendben elsimult hullámok
rejtekéből felszínre úszó palackot,
az égbolt változásából a hideget
és meleget magamra öltve, 
a búcsú távolságából nézem azokat,
akikkel együtt vetettünk. 
Az ültetett mag kihajt.
Érte akartam hazatalálni egyszer.
Könnyeimet küldeném messzire
a felkelő Napba, csillagok fényébe,
a levetkezett fák nyugalmát kérem,
a visszatérést, ahogy a fecskék és
gólyák szelik az eget évről évre. 
Így várok. 
Pókhálók szépséges szöveteibe,
bogarak fénylő páncéljaiba,
madarak szárnyaiba kapaszkodom. 
Gyönyörű szeretnék lenni. 
Olyan ártatlan akár a gyermek 
a születés nyitottnak hitt kapujában.
Mezítláb, fű simította testem
a Kegyelem feltétel nélkül 
fogadó karjaiba érjen.