Turmixot
iszogatok és ropit eszek. A kerthelyiségben tűző nap. Izzadok. A messzeségben
egy szerelmespárt bámulok. Mellettem barátom arról mesél, dobta a csaja.
Izzasztókamra. Elmeséli történetét, elmondja, hogy elhagyta a lány. Megosztja
velem a fájdalmát. Cserébe megkínálom egy ropival.
– Látod ott azt a párt? – kérdezem.
– Látom. Boldognak tűnnek – mondja.
Irigy görbületre álló ajka kettémetszi arcát.
– Tegnap egy másik sráccal csinálta
ugyanezt.
– Biztos, hogy ugyanez a lány volt? –
kérdezi.
– Egy ilyen lányt te nem ismernél fel?
– Nincs is benne semmi rendkívüli. Tucat
ilyen csaj van – mondja.
– Látod azt a kilógó könyvet a
táskájából. Camustől a „Boldog halál”. Biztos, hogy ő az.
– És ha csak a könyv ugyanaz, de a csaj más?
Vajon minden pár ugyanabból a könyvből
olvas? Kalandregény, erotikus történet, szerelmi szál. Használati utasítás.
Bevezetés, tárgyalás, befejezés.
És olykor akad, akik nem olvassák végig,
soha nem jutva könyvük végére, és a családregény idővel a pince mélyén végzi
hat lábbal a föld alatt.
Generációm romantikus vígjátékokon és
pornófilmeken szocializálódott. A nők a szikrát keresik, a szerelmet első
látásra, míg a férfiak az ideális szexpartnert, a jó dugást.
Mert a filmek tudják, mi kell neked.
A reklámok is.
A papok és a politikusok is.
De mit akarok én? Azt, amit mindenki. Boldog
akarok lenni. De nem a mások által diktált szabályok szerint.
Szabálytalan, de akkor mi tesz boldoggá?
Ez a dolog iróniája. Nem tudom. Persze
mondhatnám, az írás, és talán még hihető is lenne, de az írás sem jó többre,
mint hogy ne legyek reménytelenül boldogtalan. De az, hogy nem szarod össze
magad, mikor tökön rúgnak, magát a fájdalmat nem szünteti meg.
Azt mondják, simulj az elvárások közé,
megmondják, mi kell a teljes élethez. És te elhiszed. Mint a randipartnered
szavait. Mesél magáról. Elmondja erényeit és sikereit. Iszod minden szavát. És azt
hiszed, megtaláltad életed párját.
Akkor most figyelj. Eddig hazudtam.
Cseréld le a turmixot és a ropit sörre és cigire. A nap sem süt. Egy kocsmában
ülünk. Éjszaka van. Az igaz, hogy izzadok, de a tömegtől.
Látod? Mindazt, amit eddig mondtam
elhitted. És még csak nem is gyanakodtál.
Ilyen a mai világ. Látod emberek életét
a facebookon, hallod idegenek történeteit, de mi van, ha ezeknek fele sem igaz?
Platón árnyainak fényképei a barlangban.
Messziről jött ember azt mond, amit
akar.
Az ing nem összehajtogatva jön ki a
mosógépből, az csak reklám.
– Csajozni kéne – mondja barátom. Hát
hajrá, mondom neki.
Nem kérte a jóváhagyásomat. Már a
pultnál áll, épp egy lányt hív meg egy italra. Visszautasítja. A másik oldalán
egy másik csábosan rámosolyog. Nála is bepróbálkozik. Igent mond. Barátom
kikéri a csajnak a piát. A szőkeség elveszi, aztán visszafordul barátnőjéhez
barátommal mit sem törődve, kuncogva folytatják a beszélgetést. Így nekem hoz
egy vodkát.
A csajozáson csámcsogok. Ha rágörcsölsz,
többnyire nem jön össze. Ha nem próbálkozol, esélyed sincs. Máskor azzal baszod
el, hogy nem teszel eleget az ügy érdekében, olykor meg akkor jön össze, mikor
nem is akarod. És nem akarásnak nyögés a vége.
Az
előbb csak úgy jutottam vodkához, hogy felemeltem a seggem, és odamentem a
pulthoz. Most a kisujjamat sem mozdítottam és kaptam egyet.
Csak
akkor érheted el a céljaidat, ha teszel is érte? Vagy elég, ha csak sodródsz az
árral? Nem vonzza-e magához a pihenő mágnest, a felé mozgatott? De az egész mit
sem ér, ha az egyik nem mozdul. És van, hogy a mágnesek taszítják egymást.
– Biztos, hogy ugyanaz a csaj volt? –
kérdezi barátom. Nem száll le a témáról.
– Biztos – mondom. A sör hideg,
borzongás fut rajtam végig.
– Honnan vagy ebben olyan biztos? –
Próbál meggyőzni, hogy tévedek, de titkon abban reménykedik, igazam van. Ha már
ő megszívta, másnak is legyen szar. Úgy könnyebb elviselni. Bebizonyítom neki, téves
a tézise.
– Én vagyok a másik csávó – mondom.
Rám néz, a pulthoz megy, aztán
megosztozunk az üveg keserű Unicumon.
Megjegyzés küldése