ÚJ TARTALMAK

Szilágyi Csíki Andrea versei - Színpadi álom; Találkozás



Színpadi álom

Fekete fal előtt állok,
tétlenül rejtőzve várok.
Színpadi álomban rohanok,
rojtos ruhámban kuporgok.
Lopott tragédiát hallgatok,
fájdalmasan kacagok.
Frappáns poénba fulladok,
furcsa létben mulatok.
Szerepem himnuszát zengem,
este színésznek kell lennem.
Kék ruhában remekelek,
friss csókokat követelek.
Árva világ csalogat,
Édes kincset kínálgat.
Eszem zsebemben tartom,
Szívem kardomhoz varrom.


Találkozás

Álmomban hableány voltam,
Tengerekben vándoroltam.
Te voltál a magányos kapitány,
Rád csapott az egyedüllét-hullám.
S ekkor kezdtél hinni a mesékben,
S hogy a hableány feltűnik szemedben.
Lelkesen tekerted kormányod,
Folyton kerested hableányod.
Váratlanul pottyantam öledbe,
Kezeid között remegve pihentem.
Aztán valami megszakadt bennem,
Fejem válladra kellett tennem.
Együtt pihentünk egyre-másra,
míg felpislogtunk a virradásra.
Gyorsan véget ért az álmom,
A folytatást meg kell várnom.
Addig is öllelek, kapitány!
Találkozzunk a szeretet árbocán! 




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes