Színpadi álom
Fekete fal
előtt állok,
tétlenül
rejtőzve várok.
Színpadi
álomban rohanok,
rojtos ruhámban
kuporgok.
Lopott
tragédiát hallgatok,
fájdalmasan
kacagok.
Frappáns poénba
fulladok,
furcsa létben
mulatok.
Szerepem
himnuszát zengem,
este színésznek
kell lennem.
Kék ruhában
remekelek,
friss csókokat
követelek.
Árva világ
csalogat,
Édes kincset
kínálgat.
Eszem zsebemben
tartom,
Szívem
kardomhoz varrom.
Találkozás
Álmomban hableány voltam,
Tengerekben vándoroltam.
Te voltál a magányos kapitány,
Rád csapott az egyedüllét-hullám.
S ekkor kezdtél hinni a mesékben,
S hogy a hableány feltűnik szemedben.
Lelkesen tekerted kormányod,
Folyton kerested hableányod.
Váratlanul pottyantam öledbe,
Kezeid között remegve pihentem.
Aztán valami megszakadt bennem,
Fejem válladra kellett tennem.
Együtt pihentünk egyre-másra,
míg felpislogtunk a virradásra.
Gyorsan véget ért az álmom,
A folytatást meg kell várnom.
Addig is öllelek, kapitány!
Találkozzunk a szeretet árbocán!
Megjegyzés küldése