Karácsony Mária - Őrangyalom (részlet)

– Egyáltalán nem vagyok elégedett – mondta Gina, mikor már a taxiban ültek. – Még hogy véletlen! Ilyen sokszor! Olyan nagy összegről van már szó, hogy biztos vagyok benne, hogy ez nem véletlen.

– És akkor most mit tegyünk? – kérdezte Collin bizonytalanul. – Nem sokszor találkoztam Donovannel. Eddig sem lopta be magát a szívembe, ez után sem fogja. Kifejezetten olyan érzésem volt, hogy nem lát minket szívesen, és hiába próbálta leplezni, meglepte, hogy miket találtunk.

– Igen, ezt én is észrevettem.

Gina a fiú felé fordult. Mondani akart valamit, de a szeme sarkából mozgást látott. Hátra pillantott. Egy piszkos barna autó jött utánuk, ketten ültek benne. Az autó lassított, de nem fordult be egyik utcába sem, hanem megállt mögöttük.

A taxi megállt egy piros lámpánál, és Gina nem foglalkozott tovább az autóval.

– A filmekben mindig olyan könnyen megy az efféle nyomozás – mondta Collin.

– Igen, mert azokat előre megírja valaki. Ez itt a való élet.

A lámpa nem akart zöldre váltani, és a taxis türelmesen dobolt a kormánykeréken.

Gina a fiú arcát fürkészte. Tudta, hogy Collin nagyon szeretné megtalálni azokat, akik az apja haláláért felelősek.

Lassan felemelte a kezét és megsimította a fiú arcát. Collin feléje fordult, és halványan elmosolyodott. Gina közelebb akart húzódni, de akkor megint mozgást látott a szeme sarkából.

A piszkos barna autó még mindig pár méterre állt tőlük. Az egyik férfi furcsán megmozdult az anyósülésen. Letekerte az ablakot, és valamit kidugott rajta.

Gina szeme tágra nyílt a rémülettől.

– Feküdj! – kiáltotta, miközben az ülésre rántotta Collint.

A következő pillanatban golyózápor törte át a hátsó szélvédőt.

– Taposson bele! – kiáltott rá a lány a riadt sofőrre, aki egy pillanatig azt sem tudta, hol van. Szünet nélkül pattogtak a golyók az autó hátulján.

Miközben a taxi, nem törődve a piros lámpával, nekiugrott az útnak, Gina szinte reflexszerűen előkapta a fegyverét és visszalőtt a barna autóra. Sikerült kilőnie a bal első lámpáját, de aztán messzire kerültek a lövöldözőktől.

Az utcán az emberek sikoltozva kerestek menedéket. A taxi sikeresen átjutott a kereszteződésen, és a barna autó eltűnt Gina szeme elől.

– Forgalmas helyen menjen, és siessen, kérem! – vetette oda a lány a sofőrnek, majd Collinhoz hajolt.

A fiú még mindig az ülésen kuporgott, arca falfehér volt.

– Jól vagy? Nem sérültél meg? – kérdezte Gina remegő hangon.

Collin a lányra nézett.

– Megvagyok. És te?

– Minden oké. Jól vagyok – suttogta a lány, mire a fiú a nyakába borult és magához szorította.

Gina szíve úgy vert, mintha ki akarna ugrani a helyéről. Mellkasán érezte, hogy Collin szíve is vadul dörömböl.

Rémülten hátra pillantott, de nem látta a barna autót. Felsóhajtott, és csak most vette észre, hogy egész testében remeg.

A taxi végig őrült tempóban hajtott. Nagy ívben kanyarodott be a kapu elé. Mr. Peters rosszallóan dugta ki a fejét a portásfülke ablakán. De aztán meglátta az autó széttört hátsó ablakát és Gina riadt tekintetét. Kérdezés nélkül kinyitotta a vaskaput, és a taxi tovább gördült. A férfi a telefonért nyúlt.

– Doug, visszajöttek a gyerekek, de valami történt. Siess! – hadarta a készülékbe. Nem várt választ – tudta, hogy az öreg testőr ennyiből is megérti a lényeget.

Mire a taxi leparkolt a ház előtt, Doug és az összes testőr már az ajtó előtt álltak. A férfi egy pillantás alatt felmérte a helyzetet – nem kerülte el a figyelmét egyetlen karcolás és golyó ütötte nyom sem. Az autóhoz ugrott, és jószerivel kihúzta a lányát a taxiból.

– Gina, mi történt, jól vagytok?

– Jaj, apa! – a lány nem tudott többet mondani, megkönnyebbülten az apja nyakába vetette magát. Collin is kipattant az autóból, és hálásan megölelte a férfit és a lányt. Örült, hogy végre biztonságos helyen van. Doug nem győzte ölelni a két fiatalt. Tenyerébe fogta a két riadt arcot, hogy közben alaposan megnézze őket, megsérültek-e.

A sofőr is kiszállt, és falfehér arccal nézett hol az autójára, hol az összegyűlt emberekre. Egyfolytában egy imát mormolt és hányta magára a keresztet.

– Mi a fenébe keveredtetek? – kérdezte Jim komor arccal, ahogy közelebb lépett. Közben a testőrök alaposan szemügyre vették az autót, vigyázva, hogy semmihez se nyúljanak.

– Nem tudom kik, de utánunk jöttek és ránk lőttek!

– Olyan borzalmas volt! Egyszer csak lövöldözni kezdtek!

A két fiatal egymás szavába vágva magyarázni kezdett. Izgatottan hadonásztak, Doug alig értette a szavaikat.

– Donovannál voltunk…

– … tagadott, de szerintem benne van…

– … ő tehet róla….

– … miután eljöttünk, utána támadtak meg…

– … biztos köze van hozzá!

– … visszalőttem, de nem láttam jól…

– … olyan gyorsan történt minden…

– Állj, egy szót sem értek! – emelte fel a kezét Doug, mire csend lett körülötte. – Gina, tedd el a pisztolyt, és mondd el röviden, mi történt!

A lány csak most vette észre, hogy még mindig a coltot szorongatja. Gyorsan a táskájába süllyesztette, majd nagy levegőt vett és igyekezett összeszedni a gondolatait.

– Elmentünk Donovanhez, hogy megkérdezzük a hiányzó pénzekről. Persze tagadott, meg lepattintott minket, de szerintünk gyanúsan viselkedett. Aztán eljöttünk, és még nem is kerültünk messzire a házától, egyszer csak egy autó állt meg mögöttünk, és lőni kezdtek ránk. Először megijedtem, de aztán visszalőttem és elhajtottunk.

Doug összevonta a szemöldökét.

– Felhívom a rendőrséget – szólt közbe Daniel, és már tárcsázott is.

Az öreg testőr csak bólintott.

– Most mindannyian megvárjuk, amíg a rendőrség ideér. Maga is várjon! – fordult a sofőr felé. – Ne aggódjon, ki lesz fizetve a kára.

A falfehér ember csak bólintott, és folytatta a halk sopánkodást.

Gina lerogyott a virágágyás szélére, Collin fel-alá járkált. Doug a hallottakat próbálta összerakni, amíg vártak. A lánya szavai cikáztak a fejében: Donovant kérdőre vonták, aki tagadott, majd miután eljöttek a könyvelőtől, a nyílt utcán kezdtek a gyerekekre lövöldözni. Valóban összefügg a kettő? Ki tudhatta, hogy Collin és Gina abban a taxiban ül? Mire volt jó ez az egész? Megfélemlítés? Vagy valaki szántszándékkal meg akarta ölni a két fiatalt? De miért? Azért, meg rábukkantak a sikkasztás nyomaira? Doug azt kívánta, bárcsak valami mást talált volna ki a számlák elrendezése helyett. A két fiatalra nézett. Arcuk nyúzott volt, fáradtan várták a rendőröket. A férfi nagyot sóhajtott.

Nemsokára két rendőrautó és egy BMW gurult be a ház elé. Egyenruhás alakok és egy öltönyös férfi szállt ki, és szinte azonnal munkához is láttak. Egy rendőr a még mindig remegő taxisofőrhöz lépett, ketten a taxihoz, megint ketten a testőrökhöz. Az öltönyös alak egyenesen Doughoz és a két fiatalhoz ment.

– Christie nyomozó vagyok. Amyas Christie.

Doug gépiesen kezet fogott a nyomozóval, majd miután Christie szépen rögzítette az adataikat, rátért a jövetele lényegére.

– Kérem, meséljenek el mindent, amit tudnak.

Gina és Collin tanácstalanul összenézett. Nem tudták, hogy is kezdhetnék.

– Szeretném tudni, hogy pontosan mi történt! – sürgette őket Christie.

– Nem is tudom, hol kezdjük. – Doug megtörölte a homlokát.

– Kezdjék az elejéről, és meséljenek el sorban mindent.

– Abban sem vagyok biztos, hogy hol kezdődik az egész. – mondta Gina keserűen. – De talán kezdjük a számlákkal.

Azzal szépen sorban elmondta, hogyan kerültek elő a bizonyítékok a sikkasztásról, amikor átnézték a számlákat, hogy gyanúba kerültek a menedzserek, s talán Brian a leggyanúsabb.

– Miért olyan biztos, hogy ez a Brian Truman áll minden sikkasztás mögött? – szakította félbe a nyomozó, miközben szorgosan jegyzetelt.

Itt Gina hangja megakadt. Kérdőn nézett az apjára, de Collin megelőzte őket.

– A régi számlák és feljegyzések között megtaláltuk apám naplóját – mondta legtermészetesebb hangján. – Apa leírta, hogy szerinte hiányoznak kisebb-nagyobb összegek, és szerinte a menedzserek mind, vagy csak az egyik állhat a háttérben. Innen indultunk ki.

– Értem. – Christie arca elkomorodott, de csak egy pillanatra. – Térjünk vissza a lövöldözésre.

– Szóval fogtuk, amit találtunk, és… – kezdett bele újból Gina, de akkor egy egyenruhás nő lépett a nyomozóhoz, és valamit súgott neki. A férfi csak bólintott, leírt pár szót, majd Ginára nézett.

– Folytassa, hallgatom.

A lány elmondta, hogyan és miért keresték fel a könyvelőt, mi történt Donovannél, aztán rátért a lövöldözésre. Részletesen elmondta, merre haladtak, mit csináltak, mikor vette észre a barna autót, próbálta pontosan leírni, milyen autó volt, milyen alakok ültek benne, és aprólékosan beszámolt a lövöldözésről, illetve hogy ő maga hány golyót lőtt vissza.

– Szükségünk lesz a fegyverére, kisasszony, ballisztikai elemzés végett. Továbbá az engedélyét is ellenőriznünk kell – mondta a nyomozó, majd miután egy egyenruhás elcsomagolta Gina coltját egy zacskóba, belepillantott a jegyzeteibe és olvasni kezdett. – Azt mondták, Pasadenában lakik ez a Donovan.

– Igen, a Winterhaven Lane-en – helyeselt Gina.

A férfi fürkészően a lány arcába nézett.

– Most jelentette a kollégám, hogy lövöldözés volt a North Allen Avenue és az East Washington Boulevard sarkán. Erről tudnak valamit?

Gina és Collin összenézett.

– Ha jól gondolom, ott történt a lövöldözés. Arra jöhettünk mi is. De nem vagyok benne biztos – mondta lassan Gina. – A taxisofőr biztosan jobban tudja, majd ő megerősíti.

– Rendben van. – A nyomozó tovább forgatta a tollát, és elgondolkodva nézte a két fiatalt. Pillantása találkozott Dougéval, és a testőrben felébredt egy gyanú – mintha már találkozott volna ezzel a rendőrrel, de ebben nem volt biztos.

– Említette az apját, Mr. Crane. Jack Crane, az énekes, ugye?

– Igen, ő volt – felelte gyanakodó hangon a fiú.

– Emlékszem az esetre. Megmérgezték arzénnal. A tettes nem lett meg, pedig volt gyanúsított, csak az egyértelmű bizonyíték hiányzott.

– Honnan tudja? – bukott ki a kérdés Ginából. Mellette a fiú arca idegesen megfeszült.

A nyomozó szeme megpihent a lány arcán, majd Collint is szemügyre vette.

– Nagyot nőttek a gyerekek, mióta utoljára láttam őket – mondta csöndesen a nyomozó.

Doug szemöldöke összeszaladt. Rájött, honnan ismerős neki a férfi.

– Maga itt volt, amikor Jack meghalt. Maga is nyomozott.

Christie lassan bólintott egyet.

– Akkor még közrendőr voltam.

– Maga is úgy gondolta, hogy anyámnak köze volt apám halálához? – Collin élesen, már-már vádlón szegezte a nyomozónak a kérdést.

– Nem sokat számított, hogy én mit gondoltam.

– De nekünk fontos! – kiáltott fel izgatottan Gina.

A férfi csak nézte a két esdeklő arcot.

– Mit akarnak tőlem? – kérdezte csendesen. – Vegyem elő az ügyet újra? Mégis milyen alapon?

Collin tétován Ginára nézett.

– Most, hogy előkerült apa naplója, és itt ez a sikkasztási ügy, ami összefügghet a gyilkossággal… – kezdte határozottan a fiú, de félbehagyta a mondatot.

– Nem akarunk azzal a tudattal élni, hogy az anyukáink valami rosszat tettek – fejezte be helyette a lány. – Egy anya a gyereke szemében tökéletes, ártatlan, tiszta alak. Mi csak ezt szeretnénk.

Doug nagyot sóhajtott.

Christie csak figyelte a gyerekeket. Alaposan végiggondolta a szavaik súlyát.

– Nem vehetem elő azt az ügyet – kezdte megfontoltan. – Részint mert semmi közvetlen bizonyíték nincs, nem került elő semmi. Amit maguk találtak, az csak következtetés.

– De akkor most mi lesz? – kérdezte szinte kétségbeesetten Gina.

A nyomozó bezárta a füzetét és zsebre vágta.

– Őszinte leszek: én nem hittem, hogy bármelyik nőnek köze lenne Jack Crane halálához. Legalábbis nem voltam ebben biztos. A maga anyja, Mr. Crane, furcsán viselkedett, mondhatni, gyanúsan, de az volt az érzésem, hogy nem tudna ártani a férjének. Mrs. Palmer szintúgy. Talán ő is rejtegetett valamit, de ártatlan volt, ebben biztos voltam már akkor is, és nem értettem, hogyan került bele az egészbe. – Gina és Collin láthatóan megkönnyebbültek. A nyomozó folytatta. – Mint mondtam, ezek alapján nem vehetem elő a régi ügyet. Természetesen a lövöldözés kiderítése végett szükség lesz a maguk szavainak az alátámasztására. Azt tanácsolom, hogy tartsák nyitva a szemüket. Talán valaki elkövet valami hibát. Több bizonyíték kell, de legyenek óvatosak. És ez persze a nem hivatalos véleményem.

– Nem is engedném meg, hogy bármi veszélyesbe ártsák magukat a gyerekek – mondta Doug határozott hangon.

Christie egy bólintással nyugtázta, majd elővett egy névjegykártyát és átnyújtotta Collinnak.

– Ha bármi eszükbe jut, vagy bármire szükségük van, és hangsúlyozom, bármire, hívjanak.

– Úgy lesz. – A fiú eltette a kártyát.

A nyomozó még egyszer végignézett rajtuk, majd elköszönt.

A rendőrök befejezték a kihallgatásokat, és rögzítettek minden nyomot. Az időközben begördülő helyszínelők is pakoltak már, és miután egyikük újból kikérdezte Ginát, Collint és Dougot, elvonultak. A taxisofőr autóját elszállították, a férfit hazavitték, és Gináék magukra maradtak.

Oszdd meg: