A néma csendbe iszonyatos
robajjal hasított bele a csattanás. Egész testében megmerevedett, pupillái
kitágultak. Percekig mozdulni sem bírt. Fülében dobolást hallott. Kis idő
elteltével a csend ismét tapinthatóvá vált, selymes puhasággal vette őt körül. Légzése
egyenletes lett, izmai elernyedtek újból.
Mióta azok
behatoltak hozzá, nem érezte magát biztonságban. Még ha M vele volt, akkor sem
igazán. Ha pedig M elhagyta az objektumot még fokozottabban figyelt minden kis
zajra. Nem lehetett eléggé elővigyázatos, mert azok bármikor támadhattak.
Napszaktól, holdállástól függetlenül. Meggyőződése volt, hogy képesek voltak a
teleportálásra is. Máskülönben nem jelenhettek volna meg olyan hirtelen, minden
átmenet és különösebb előjel nélkül. Ahányszor szembe nézett valamelyikkel
jeges félelem járta át egész lényét. Bénultan bámult azokra és M-et hívta
fojtott sziszegő hangon. M-re mindig számíthatott. Ez nem volt kétséges, hiszen
őt erre a feladatra képezték ki. Parancsra, hidegvérrel gyilkolt.
Konstrukciójának egy hibája volt, nem telepítették bele a feltétlen hűséget.
Több objektumnak is adott egyszerre szolgálatot.
A csend nem
tartott örökké. Egyenetlen kattogások, zörejek zavarták meg a rövid nyugalmat.
A hangok a kiszolgáló egység felől jöttek. Magához ragadta szolgálati fegyverét
és osonva közelített a helyszín felé. A fal takarásából óvatosan kilesett,
szorosan markolta – önmaga megnyugtatása végett – a fegyverét, mely béke idején
is a mindennapjai részévé vált. A kiszolgáló egység krómacél berendezése mögül
egyre erősebben szólt a jól ismert zaj. Még közelebb lopakodott. Reszkető
lábakkal leguggolt és fegyverét maga előtt tartva mindenre elszántan szembe
nézett azok közül egy egyeddel. Az elsődleges biztonsági rendszer szerencsére
kiválóan működött. Mielőtt teleportálhatott volna az objektum különböző
pontjaira, a rugós pajzs harcképtelenné tette a betolakodót. A fénylő gömbölyű
szeme gúnyosan vizslatta őt. Tudta gyorsan kell cselekednie, mielőtt a pajzs
rugói kioldanak és szabad utat engednek a fogolynak. M-et hívta segítségül, de
a bérgyilkos nem jelentkezett. Belátta, hogy ezzel a problémával egyedül neki
kell szembe szállnia. Ha kell élete árán is meg kell szabadulnia azoktól. De
legalábbis ettől az egy példánytól biztosan, amelyik betört a privát
szférájába.
Befogta a
célpontot és fegyverével sorozatosan lesújtott az áldozatára. Pulzusa
felgyorsult, vérnyomása az egekbe szökött. Ez volt az első alkalom, hogy ölt.
Fojtott zokogás tört elő a mellkasából. Percekig ült a padlón magába roskadva,
majd összeszedte minden erejét az utolsó feladathoz.
Hatástalanította
a védőpajzsot és a halott betolakodóval együtt kiráncigálta az objektum
területéről. Mire végzett a művelettel, határozott léptekkel közeledett M a
szomszédos terület felől. Nem szólt egy szót sem csak pajzsostul felemelte a
hullát és villámgyorsan eltűnt vele a horizonton.
Dühödten
kiáltott utána :
– Rohadt
macska most kell haza jönnöd? Ráadásul elviszed az egeret a fogóval együtt?!
Márffyné Horváth Henrietta
Megjegyzés küldése