Song a
hét napjairól
Állok,
mélázom a telefirkált padok között,
zsibbaszt
a csönd,
és
miközben érzem, hogyan mállaszt
péppé a
tanterem poros és szürke levegője,
így
dúdolgatok:
A péntek
éppen olyan manapság, mint régen a szombat,
kiürülnek
az iskolák a novemberi ködben, mindenki ott-
hon, főz,
mos, vasal, a délután oly csöndes,
nyílnak a
lángvörös rózsák a bozótban.
Lámpa
fényköre sárga s hamutálcában hamu s tálcán szalvéta
S
borospalackban bor s a partner szőrős hátán lágy női kéz
körme
barázdát váj.
Izzadok
és ez rám izzad, s mosakodtam, egy hét piszka el, s
friss
ágyneműt húztam s albérleti szobában szendvicseket készítettem s a marha
főbérlőt átejtettem, partnerem a hasamban.
Oh,
Isten, legyen mindig péntek, aztán szombat, az-
tán
vasárnap, amikor új ágyneműt húzok, és egész nap mosakszom
az ágy, a
partner, a levek, az undor miatt pusztán.
S aztán,
oh Isten, jöjjön a letaglózó hétfő,
Retkes
nyakú gyerekek a padokban,
mely még
sosem volt kedd, vagy szerda, csütörtök.
.
Két
improvizáció a megújulás témájára
(giocoso,
vigoroso)
voltam
kicsi gyerekecske ó április mezőn szaladtam pitypang ernyője szálldosott
orromat a nap csiklandozta pacsirtaszót hallok megint szavalta anyám
ujjongva ujjongtak sejtjeim miénk a világ folyvást újulunk fürge szép
erős legények
(grave,
sverműtig)
Hallom
pusmorogni sejtjeim:
„Újulunk
még, fiúk?
Vagy
legyen vége ennek itt?
Menjen,
de mi maradjunk?”
„Ha
nélküle maradunk, nem újulhatunk.
Ha neki
vége, akkor nekünk is.
Vele
vagyunk egyek.
Mi
legyen, fiúk?”
Mit
mondjak nekik?
Legyetek
hozzám jók?
Álljatok
meg, fáradt és unott vagyok?
Ne
újuljatok?
Hagyjatok
mindennel föl?
Hagyjatok
végre el?
Engedjetek?
Adjátok
fel?
Adjatok
föl, hisz a törvény szolgái úgyis régen lesnek?
Magam sem
tudom.
Géza
gondolta
sokat
tudok mert a hű tanítók
minden
tudnivalót a fejembe tömtek
István
nagy király volt
Mátyás is
Verbőczi
fölfalatta Dózsát
a kurucok
a magyar szabadságért harcoltak
Széchenyi
volt a legnagyobb magyar
az antant
jókorát harapott az országból
satöbbi
de ha
elgondolom hogy kulissza országban élek
és hogy
talán magam báb vagyok
akkor
igazán nem tudom
mi végre
volt ez az egész
Szóismétlés
Ha
megpróbálunk verset írni,
tollal
vagy írógéppel,
mintegy
megkísérteni a lehetetlent,
bár ez
nem is fontos,
mintegy
kihívni a kudarcot,
hisz a mi
a fejben van, az a lényeges,
akkor
helyesebb, ha védőruhát öltünk,
meg
persze, hogy legyen papír,
hogy a
rossz versből áradó
mérgező
anyagoktól
megmeneküljünk.
Megjegyzés küldése