I. Bevezetés
„A Bhagavad-gítá szanszkrit nyelvű vallásbölcseleti költemény, a hindu vallás legfontosabb szent könyve. Jelentősége Indiában körülbelül akkora, mint az evangéliumoké Európában.” – szól a Vekerdi Jószef féle magyar fordítás hátlapja.
Részletesebben fogalmazva: A Bhagavad-gítá, vagyis a Magasztos Szózata (vagy Éneke) a világ legolvasottabb olvasmányainak egyike. Eredetét a Mahábhárata című eposzhoz lehet kötni, mivel annak bizonyos fejezeteit jelölik Bhagavad-gíta elnevezéssel. Az indiai hagyomány önálló vallásfilozófiai műként tartja számon. Tartalmának vázát azok a párbeszédekre alapuló kérdésfelvetések és kinyilatkoztatások alkotják, melyeket a hagyomány szerint maga Isten folytatott bizalmas hívével és barátjával, Arjunával. E beszélgetések által a különféle spirituális fejlettségi szinten álló embereknek ajánlott önmegvalósítási utak és folyamatok tematikus számbavétele tárul az olvasó elé, melyeket Isten ajánl, hogy híveit visszavezesse Önmagához és így örök, szeretetteljes kapcsolatuk elérje újra alaptermészetét. E a folyamatokat a mű jógafolyamatoknak nevezi.
A Bhagavad-Gítá öt fő témáról tanít: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az anyagi természetről, az élőlényekről, az örök időről és a különféle tettekről. Mindent egybevéve azonban komplex filozófiai rendszert alkot, melyből egy teljes világnézeti rendszer váza tárul az olvasó elé. Megismerése azért lehet érdekes számunkra, mert egyrészt világos képet kapunk belőle nemcsak India, de a teljes ősi világkép jellegzetességeiről, másrészt mert üzenete kortalan, ma is élő.
A Bhagavad-Gítá öt fő témáról tanít: az Istenség Legfelsőbb Személyiségéről, az anyagi természetről, az élőlényekről, az örök időről és a különféle tettekről. Mindent egybevéve azonban komplex filozófiai rendszert alkot, melyből egy teljes világnézeti rendszer váza tárul az olvasó elé. Megismerése azért lehet érdekes számunkra, mert egyrészt világos képet kapunk belőle nemcsak India, de a teljes ősi világkép jellegzetességeiről, másrészt mert üzenete kortalan, ma is élő.
Jelen írás célja a magyar nyelven megjelent fordítások összehasonlítása és ezen keresztül olyan támpontok felkínálása az érdeklő számára, melyek alapján el tudja dönteni, hogy melyik hazai Bhagavad-gítá változattal érdemes megismerkednie.
Mint, ahogy a világ rengeteg nyelvén, a Bhagavad-gítá magyar nyelven is számos változatban megjelent. Ilyen például Gömöryné Maróthy Margit, Baktay Ervin, Swami B. R. Sridhara, Vekerdi József, vagy éppen A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada változata. Az egyes fordítások közötti különbség három szempont alapján ragadható meg, ezek: 1. a mű megítélése a tudomány szempontjából; 2. a mű megítélése az indiai hagyomány szempontjából; 3. a mű megítélése a szépirodalom szempontjából. E szempontok alapján a magyar nyelven megjelent fordítások közül Vekerdi József eredeti szanszkritból fordított munkája és az A.C. Bhaktivedanta Swami Prabhupada angol nyelvű változatából készült magyar fordítás nevezhető a két legnívósabbnak. Így a továbbiakban ennek a két fordításnak az összehasonlításával fogok foglalkozni, már csak azért is, mert ez az összehasonlítás mutatkozik a legérdekesebbnek, ugyanis míg Vekerdi a tudomány oldaláról, az A.C. Bhaktivedanta Swami a hagyomány nézőpontjából közelít a Bhagavad-gítá felé. Az összehasonlítást a két ellentétes nézőpontot képviselő fordító fordítói pályájának, tudományos nézőpontjának és munkamódszerének feltárásával fogom elvégezni, különféle szempontok szerinti rövid jellemzésekkel.
II. Vizsgálat
1. / a.) A FORDÍTÓ
Vekerdi József: nyelvész, a nyelvtudomány doktora. Kutatási területe: cigány néprajzi és nyelvészeti gyűjtések, szankszrit irodalmi fordítások. 1963 és 1995 között az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa, 1973-tól 1995-ig a Nemzetközi Csereszolgálati Osztály vezetője. 2001-ben Bibliothecarius Emeritus címmel tüntette ki a könyvtár. Munkásságáért Széchenyi-díjat kap a magyarországi cigány szubkultúra, valamint a szanszkrit nyelv és irodalom kutatásában, fordításában és közkinccsé tételében végzett egyedülálló munkásságáért. Később Modi Kalá-díjat is kapott. Az elismerést a díjat megalkotó bombayi Modi Alapítvány ötévenként ítéli oda olyan kiemelkedő tudósnak, aki tevékenységével példaadóan járult hozzá India és egy másik ország kulturális kapcsolatainak elmélyítéséhez.
A.C. Bhaktivedanta Swami: az indiai vaisnava hagyomány képviselője. Első találkozásuk alkalmával tanítómestere, Sríla Bhaktisiddhánta Sarasvata Thákura arra kérte, hogy terjessze angol nyelven a védikus tudományt. Az elkövetkezendő években így magyarázatot írt a Bhagavad-gítához. 1944-ben ben indította el a kéthetenként megjelenő Vissza Istenhez című folyóiratot. Filozófiai tudását és tiszta vallásosságát felismerve a Gaudíya Vaisnva Társaság a „Bhaktivedanta” (a védikus tudományok tudósa) címet adományozta neki. 1959-ben kezdte el angol nyelvre fordítani a Srímad Bhágavatam című vallásfilozófiai művet. E mű harmadik kötetének kiadása után indult Amerikába, ahol 1966-ban megalapította a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét. A későbbiekben India filozófiai és vallási klasszikusainak több mint hatvan kötetnyi fordítását írta meg, magyarázatokkal és összefoglaló tanulmányokkal ellátva. Iskolákat alapított, előadásokat tartott a védikus tudományokról világszerte.
1. / b.) A FORDÍTÁS MINŐSÉGE
Vekerdi József maga fordította a Bhagavad-gítát szanszkritból magyarra.
Az A.C. Bhaktvidenata Swami Prabhupada fordítás esetében az általa angolra fordított kiadványt fordították magyarra, először Az eredeti Bhagavad-gítá, majd A Bhagavad-gítá úgy,a hogy van címen.
Vekerdi József fordítása, mint ahogy azt a kiadvány is jelzi, nyersfordítás. A fordító egyszerűen az eredeti szöveg szószerinti és szöveghű fordítására törekedett. A szövegezés ebből fakadóan bár egyértelműen érthető, sokszor száraz, nyers, így a mű olvasása több helyen nehézkessé, idegenszerűvé válik. Vekerdi a művet csak minimális jegyzettel látta el, magyarázatokat nem fűzött a szöveghez.
A. C. Bhaktividenta Swami egyértelműen a vaisnava hagyomány oldaláról közelített a Bhagavad-gítá felé. Ennek megfelelően ellátta magyarázatokkal is, melyek segítségével érthetővé válik, hogyan is értelmezhető a mű az indiai hagyomány részeként, valamint szerzőjének eredeti szándéka szerint, helyesen, úgy, ahogy van, felesleges, más jellegű belemagyarázások nélkül. A fordítás szövege olvasmányos, szépirodalmi igényességű, a mellett, hogy a szöveghűséget megőrzi. Ez a változat közli a szanszkrit eredeti szöveget, annak latin betűs átírását és az egyes versek szavankénti fordítását is.
Vekerdi József megközelítésében a mű keletkezésének kora ismeretlen, azt a Krisztus születése előtti évszázadokra teszi. Szerzője szintén ismeretlen.
Az A.C. Bhaktivedanta Swami fordítás esetében a mű keletkezését a hagyomány alapján Krisztus születése előtt 3000-re teszik. Szerzője Vjászadéva, a Védák és azok kiegészítő irodalmának összeállítója.
Vekerdi József értelmezésében a mű kitalált történet, mely szerinte az időszámításunk kezdete körüli indiai metafizikai nézeteket igyekszik egységbe foglalni, s mint olyan, nem egységes, hanem egymásnak gyakran ellentmondó nézeteket közöl.
Az A.C. Bhaktivedanta Swami féle fordítás képviselői szerint a Bhagavad-gítá egy megtörtént történelmi eseményt beszél el, a benne szereplő személyek valóságosak. Tartalma tiszta, érhető, egybefüggő, következetes isteni kinyilatkoztatás. A mű szerkezete logikusan felépített, melyben nincsen ellentmondás.
A Vekerdi József féle fordítás nézőpontja szerint a műben szereplő Krisna nem maga a személyes Isten, hanem a személytelen világerő, világtörvény szimbóluma, megszemélyesített változata, mely megszemélyesítés lehetővé teszi a párbeszédes formát, a személyessé váláson keresztül pedig a könnyebb érthetőséget az olvasó számára.
A.C. Bhaktivedanta Swami és követői szerint Krisna a világ felett uralkodó legfelsőbb, személyes Isten, aki egyes történelmi korokban maga száll alá a földre eredeti formájában, hogy helyreállítása a feledés homályába merült vallást.
Vekerdi József a jóga kifejezést így értelmezi: „megkötés”, vagyis alapvetően az érzelmek és gondolatok szabályozása. Hozzáteszi, hogy a Bhagavad-gítá ezt a fogalmat többféle értelemben is használja.
A. C. Bhaktivedanta Swami a jóga szót egyértelműen az „összekapcsolás”, „kapcsolatteremtés” jelentéstartalmakkal hozza összefüggésbe. E szerint a jóga szó az istennel való kapcsolat megteremtését jelenti.
A mű végkövetkeztetése mindkét fordító és fordítás szerint a bhakti, vagyis az istennek végzett odaadó szolgálat létminőségének kialakítása, mely által az önmegvalósítást végző személy visszatér istenhez, annak örök lakhelyére.
III. MEGÁLLAPÍTÁSOK
A két fordító megközelítési módja, munkamódszere és ebből fakadóan a fordítások jellege közötti alapvető ideológiai és szakmai különbségek világosan láthatóak a fentiekből. Az érdeklődőnek tehát elsősorban azt kell eldöntenie, hogy egy olyan forrásból szeretné-e megismerni a Bhagavad-gítát, melynek képviselője a hivatalos tudományos álláspontra helyezkedik, vagy egy olyanból, mely egy többezer éves, autentikus indiai hagyomány nézőpontján alapszik.
Véleményem szerint a Bhagavad-gítá üzenete mindkét fordításból megérthető. Annak, aki az indiai hagyományra és a védikus filozófia mélyebb összefüggéseire is kíváncsi, valamint szépirodalmi igényességgel megfogalmazott szövegkörnyezetben akarja olvasni a nyomtatott formátumot, mindenképpen az A.C. Bhaktivedanta Swami féle fordítás ajánlott. Más kérdés, hogy ez a változat a hozzáfűzött magyarázatokban olyan sajátos értelmezést is alkalmaz, mely szigorúan a hindu vaisnava vallásfilozófiai ágazathoz tartozik. Ezt a fajta értelmezést vagy elfogadjuk, vagy nem. Az interneten mindkét változat elérhető, az A.C. Bhaktivedanta Swami féle szintén magyarázatok nélkül.
Szinay Balázs
Megjegyzés küldése