Önmagában, leírva ez a szó egy végtelenül egyszerű jelentéssel bíró jelző, amely a társadalom számára a nemi különbözőségén alapuló egyik csoport megkülönböztetésre szolgál, azaz az emberiség biológiai megoszlására mutat rá. Mivel, ha le van írva, általánosított értelemben használjuk, ezért nem kell és nem is lehet más dolgot a jelentéséhez társítani. Bármi, ami a hallatán az eszünkbe jut, már nem a szót magyarázza, csak a lelki szemeink előtt a vágyainknak megfelelően megjelenő képhez kapcsolható. Mihelyt ez a szó alaki formát ölt a képzeletünkben, egyedivé (egy-egy személyre vagy csoportra irányul) válik, és így felruházható azzal a jelentéstöbblettel, amit helytelenül a leírt fogalom mögé gyűrünk. Tehát a „nő” kifejezés mást fog jelenteni leírva, mint kimondva, még ha egy séma alatt is használjuk is, és nem különítjük el a jelentését.
Az összes felmerülő dolog ezzel kapcsolatban annak függvényében értelmezhető, hogy ki képzeli el hallás vagy olvasás után a szót. Az biztos, hogy mindenképpen egy elfogult, „torz” képet kapunk, elrugaszkodva a realitás talajától.
Ha egy férfi hallja, akkor elsőre a vágyait kielégítő nőnemű egyedet fogja elképzelni, tehát a számára ideális nőnek, a nőideáljának az alakja rajzolódik ki előtte és ez alapján mond elfogult véleményt.
Ha egy nő hallja, akkor elsőre egy vetélytárs képe fog kirajzolódni előtte. Annak, az általa tökéletesnek tartott nőnek a képe, akitől tart, de amilyen akar lenni (akire irigykedik). Tehát szintén egy részrehajló vélemény fog kikerekedni belőle.
Ha egy kisgyermek képzeli el (ez esetben nemtől függetlenül), akkor az édesanyját, lánytestvérét, esetleg az óvó- vagy tanárnénijét használja viszonyítási alapként. Ám, mivel itt is csak bizonyos személy rajzolódik ki, az elfogultság itt is jelentkezik.
Egy tinédzser esetében (nemtől függően) a három alternatíva valamelyike jöhet számításba a helyzettől függően, de szintén nem egy általános véleményt fog mondani.
Esetünkben nőként próbálok meg a nőkről egy általánosan is elfogadható képet kialakítani.
Egységben a nőket (mint ahogy a férfiakat sem) nem lehet véleményezni. Bármi, amit elmondanánk róluk, csak egy-egy csoportjukra jellemző különböző mértékben. A csoportokat pedig különböző szempontok alapján határozhatjuk meg.
Ez esetben a viselkedés és a stílus a csoportok kialakításának fő mérvadója:
- plázanők
- karrierista nők
- családcentrikus nők
Túl sok magyarázatot nem kíván eme besorolás, tökéletesen érthető, hogy miről van szó. Persze nincs ilyen éles elhatárolódás a valóságban a csoportok közt, nagyon is sok nő tartozik az átmeneti részekbe.
A nőkre általánosan jellemző tulajdonságokból néhány:
Az egymással való rivalizálás, versengés. Mindig jobbak akarnak lenni a másiknál. Lételemük az elsőség.
Könnyen kötnek barátságot egymással, de olyan könnyen egymás ellen is fordulnak a legkisebb félreértés következtében.
Igazán csak egy emberben (vagy egyben sem) bíznak meg, a többi „barátjukat” csak haveri szinten kezelik.
Egy nő a legrosszabb ellenség. Ha valakit meggyűlölnek, nagy gondot fordítanak a bosszúállásra. Nem kell durva dolgokra gondolni, de megtalálják a módját, hogy hasonló érzést váltsanak ki az illetőben, mint amit ők éreztek miatta.
Nagyon megértőek tudnak lenni, bárkit bármikor meghallgatnak, ha úgy érzik, hogy ezzel segíthetnek a másiknak.
Baj esetén egyszerre a megoldásra törekednek. Nagyon találékonyak, és nagyon jól feltalálják magukat a legkritikusabb helyzetekben is.
A nőknek nincs külön logikájuk, egyszerűen a férfiak szeretik megbonyolítani őket. Bonyolultabban gondolkodnak, de nem megfejthetetlenül.
A nőknek a mai világban, akárcsak régen fontos, de nem fontosabb szerepük van a társadalomban, mint a férfiaknak. A gyengébbik nem képviselőinek nevezik őket, de nem igényelnek kiváltságos szerepkört. A nemek közti egyenlőség jegyében akarják élni mindennapjaikat, ami elfogadható kérés, de akkor mindenhol el kell fogadnunk ezt az egyenlőséget (e téren még adódnak problémák).
Ez tényleg csak néhány jellemző, de mivel általánosságban nézzük, így is túl sok, mivel már ezt is több száz nővel lehetne megkérdőjelezni.
Amiért a nőket fontosabbnak tartják, amiért sokkal többször vannak a középpontban, amiért többször hallunk róluk az azért van, mivel:
HIÁBA A FÉRFIAK TALÁLTÁK FEL A TÜZET, MÉGISCSAK A NŐK TANULTAK MEG JÁTSZANI VELE!
Lőrincz Lejla
Megjegyzés küldése