ÚJ TARTALMAK

Kenyeres Mária - Neves beregszásziak: Báró Perényi Zsigmond


Kárpátalja városaiban és elővárosaiban, eltekintve régmúltba nyúló történelmünktől, kevés ősi emlékműve található a kastélyépítészetnek. Valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vidék lakott települései elejétől fogva a várak körül alakultak ki, hozzájuk tartoznak. Még az ősi Beregszász is több évszázadon keresztül a mindenkori munkácsi várúr fennhatósága alá tartozott. Ez az oka annak, hogy a kárpátaljai városok rendkívül lassú tempóban fejlődnek. Ungváron például 1691-ben mindössze 211 ház volt, 1771-ben sem lett sokkal több – 301. 156 házat számláltak Munkácson 1599-ben, 1750-ben 166-ot. Az 1649-es felmérések szerint Beregszászon volt 127 ház, melyekben 170 jobbágy, 72 zsellér és 57 iparos élt, ezzel szemben 1803-ban a házak száma 375-re emelkedett, ebből csupán 8 épült kőből, a többi pedig fából vagy vályogból. Végül Huszton 1720-ban 70 házat számláltak, majd 1881-ben 1317-et 6228 lélekkel.

A városlakók többnyire szegényes sárkunyhókban éltek, melyek egyes várostromok folyamán sorra megsemmisültek. A városokat nem vették körül falakkal vagy más, a középkori védekezésre jellemző védelmi építménnyel. Ostromkor csak a nemesek és földesurak kőből és téglából épített házainak volt esélye az épen maradásra. Azonban fokozatosan Kárpátalján is tért hódítanak a reneszánsz eszméi. A komor lovagvárak, szűkös, hideg termeikkel már nem elégítik ki tulajdonosaik igényeit. Így keletkezik tehát a várépítészet új típusa – a kastély.
Az új típusú építészet egyik legősibb emlékműve vidékünkön a Perényi kastély Nagyszőlősön. Elég nagy, masszív, négyszögletes alakú, kétszintes palotaszerű építmény, melyet lakatlan helyen emeltek nem messze Kankó várától. A várúr és háza népe veszély esetén elrejtőzhetett a közeli vár erős falai mögé. Másrészt innen nagyon kényelmes volt irányítania hatalmas birtokának ügyeit. Fényes fogadásokat, udvari bálokat rendeztek a kastélyban, melyekre nagy számmal érkeztek a rangos vendégek az egész vidékről, gyakran megfordultak itt koronás fők is. A kastély szögleteiben emelt bástyák inkább építészeti dekoratív elemként szolgáltak, mint védelemként. A kastélyt a XV. században építették, eleinte egyszintes volt. A XVII. században végzett rekonstrukciók, átépítések adták meg neki a barokk stílus arculatát. A középső homlokzaton megjelent kiszögellés, melyen a Perényi család címere domborodott, az ablakokon díszítő rácsok, alakos vízelvezetők tették tetszetősebbé a kastélyt. A megemelt, zsindellyel fedett tető szintén barokk stílusban készült. Erős falai kőből épültek, a szobák kissé alacsonyak, a mennyezet boltíves, szép berakásokkal díszítettek a falak.
A földszinten kaptak helyet a különféle gazdasági helyiségek, itt van a lejárat a hatalmas boltíves borpincékbe, az első emeleten pedig az urak lakószobái következnek egymás után sorban, itt van a díszterem is. A XVIII. században a dísztermet (lovagtermet) mitológiai alakokat ábrázoló freskók díszítették.
A kastélyt gyönyörű park övezi, melyben még ma is találhatók ritka, egzotikus növények. A hagyomány szerint nagyon szeretett itt pihenni Perényi Zsigmond (1870 – 1946), a Magyarok Világszövetségének elnöke ( 1928-tól), a magyar parlament felső házának elnöke ( 1943 – 1944), a Szent Korona őrzője (1933 – 1946), aki 1938 novemberétől Ungváron betöltötte a magyar állam kormánybiztosának, a Kárpátok területe első régensi biztosának (1939 – 1940) hivatalát. A Perényi család dicső tagjának, Perényi Zsigmondnak (1783 – 1849) nevéhez fűződik az ősi ház Ardóban (jelenleg Beregszász város határán belül). Bár ez az épület messze nem éri utol építészeti stílusával a nagyszőlősit, számunkra nagyon értékes, mivel itt született és nőtt fel az 1848 – 1849-es magyar forradalom és szabadságharc egyik legtekintélyesebb forradalmára, Perényi Zsigmond. Az arisztokrata szülők kitűnő nevelést adtak tehetséges fiuknak, ami megfelelt a bárói rangnak és a család világban elfoglalt helyzetének. Zsigmond a kor legtekintélyesebb intézményeiben tanult: Nagyszombaton és Kassán, a jogi diplomát pedig Pesten és Pozsonyban szerezte meg. Mint ismeretes, a Perényi család birtokai Ugocsa és Máramaros vármegyékben voltak, ezért a fiatal Perényi Zsigmond tanulmányai befejezése után az ardai birtokra költözött. A nagyszőlősi családi kastélyt csupán tulajdonosként látogatta, megvizsgálta állapotát. Mint köztudott, a kapuja a mai napig nyitva áll, hiszen, mikor a várúr a szabadságharc ügyei kapcsán elutazott innen, meghagyta a cselédeknek: minden szegényt, rászorulót és sebesültet fogadjanak be, élelemmel és szállással lássanak el. A hűséges alattvalók így cselekedtek, a hagyomány szerint a mai napig azért van nyitva a kapu, mert hazavárják szeretett, gondos urukat, akit a szabadságharc hőseként végeztek ki.
Báró Perényi Zsigmond kivételes intelligenciája és műveltsége által kivált a vidék elitje közül és egy ideig ő töltötte be a megye főbírájának tisztét. Kollégái tisztelték az értelmes embert, amit be is bizonyítottak, mikor 1808-ban és 1811-ben az országgyűlésen Bereg vármegye ispánjának választották. Az osztrák hatalom a rangjának megfelelő palotákat ajánlott neki lakóhelyül, de ő ekkor is az ardai birtokán maradt. Innen vezet útja a halhatatlanság felé. Perényi Zsigmondot az osztrákok kivégezték, mint az 1848 – 1849-es szabadságharc egyik vezérét. 1849. augusztus 13-án a Bihar megyei Bohus kastélyban tartóztatták le a világosi fegyverletételt követően. Meg is szökhetett volna, de inkább a hősi halált választotta, így írta be nevét a legnagyobb magyar hősök és a halhatatlanok közé. A bíróság előtt vállalta tetteit, kötél általi halálra ítélték. 1849. október 24-én Pesten, a hírhedt Új épület mögötti téren végezték ki. Jelenleg a Kerepesi temetőben nyugszik.
Családja nagy múltra tekint vissza, egészen az 1321-es esztendőig kimutatható családfája. A Kárpátaljai Állami Levéltár 1944-ig őriz adatokat a Perényi családról. A vértanú Perényi Zsigmond nevét utcák, terek viselik megyénkben, valamint róla nevezték el a nagyszőlősi magyar tannyelvű középiskolát, az ottani Perényi kastély jelenleg a járási közoktatási főosztály székhelye. A beregardói szülői ház ma már igen elhanyagolt állapotban van.
Az itt született Zsigmond halálának 150. évfordulója alkalmából a beregardói kastély falán emléktáblát helyeztek el a járási kulturális szövetség és az ardói lakosok. A nagyszőlősi Perényi kastély falán 1989-ben helyeztek el emléktáblát, amelyen az alábbi Kossuth-idézet olvasható:

„Neked, te kimagasló alak, ki abból az időből oly páratlan egyedül állasz, Neked leborulok emléked előtt, Mesterem!”

(Kossuth Lajos)

Az ardai félemeletes kastély homlokzatán 1909-ben helyeztek el emlékére egy bronzemléktáblát, ami sajnos nem maradt fenn napjainkig. Az utókor másodjára 1999-ben avatta fel Perényi Zsigmond emléktábláját.
1990. december 16-án az ardai kastély ősi parkjában egy fából faragott eredeti emlékművet emeltek Beregszászi nagy Pál ismert magyar irodalomtudós tiszteletére születésének 240. évfordulója alkalmából, aki 1824-ben itt hunyt el. Köztudott, hogy életének utolsó évét a Perényi családi birtokon töltötte. Előtte pedig Muzsaly szülötte teológiát és keleti nyelveket oktatott az ország felsőfokú intézményeiben.
Báró Perényi Zsigmond élete és munkássága szorosan összefügg a beregi tájjal. Éppen ezért kötelességünknek érezzük, hogy úgy márciusban, mint októberben egyaránt megemlékezzünk róla nemzeti ünnepünk és az aradi vértanúk gyásznapja alkalmából.


Kenyeres Mária




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes