Nevetve
Sírj!
Sírd el a könnyem,
én már nem tudom.
Lopj
ide egy érzést,
Vidd,
csempészd is vissza,
nekem már nem kell.
Tudd,
hogy bármit hittél,
nevetve ment el.
Kritika:
Kedves Erika!
Első körben engedje meg, hogy gratuláljak: nagyon kellemes, emellett formailag is szépen felépített vers.
Amit furcsának találtam, hogy nem tagolta versszakokra, bár így ömlesztve sem rossz.
Ami még verstanilag megemlítendő: az ilyen fajta szabályos, rendezett vers megkövetelné a rímeket (ezt annak ellenére írom, hogy személy szerint igencsak ellene vagyok a rímeknek). Ha az 5 szótagos sorok összecsengenének az még szebbé, szabályosabbá tehetné. Ha a jövőben írna hasonló felépítésű művet, próbáljon meg törekedni a rímekre (és persze azt is várom szeretettel).
Az első két „strófa” tökéletesen rendben van, bár a legelső súrolja a köznyelvűség határát.
A következő résznél az igék halmozása nem feltétlenül a legjobb megoldás. A csempészéssel van nekem bajom: egyrészt azért, mert a „vidd” után ez egy fokozatbeli visszaesés. Ráadásul az előzőekben az érzést odalopta. Na most ha visszacsempészi, az szinte ugyan olyan. Legalábbis tartalmilag. Ez azért baj, mert – még ha csak nagyon finoman is, de – egyfajta fokozás figyelhető meg a „versszakok” között. Ez is kerülendő.
Az utolsó strófában pedig egy fogalomzavarral találtam magam szemben: a hit nem megy el. Elmúlik, esetleg elillan, de semmi esetre sem megy el. Nem mondom, hogy nem tudok elképzelni olyan képet, ahol elmegy, de a vers koncepciójába, a finom, romantikus képeibe nem illik bele. A mászkáló hit, mint kép esetleg egy avantgarde stílusú (de még inkább szürrealista) alkotásba illene bele.
Összességében szép, finoman rezgő, nőies vers, könnyed stílusban megírva. Egy lepkeszárnyon finoman végiggördülő harmatcsepp képét idézte fel bennem (talán a finomsága miatt). Öröm volt olvasni.
F.P.
Olvasom, olvasom...
VálaszTörlésGondolkodom, gondolkodom...
...és mindig ugyanoda jutok.
Azt nem ismétlem, ami a kritikában elhangzott.
Viszont a kritikában foglaltakat két ponton egészíteném ki saját nézőpontommal:
A
"Vidd,
csempészd is vissza,"
összefüggésben én azért nem látok "hibát" mert ez egyfajta gondolatjátékként, hatáselemként is felfogható.
A Vidd gyors, erőteljes dinamikája után jön a megtorpanás: csempészd.
Valahogy így hangzik ez kereken:
Vidd! - ne, ne, mégse, inkább csak csempészd...
Másrészről előfordulhat az is, hogy a szerző itt egyszerűen egyfajta finomságot, líraiságot próbált bele "csempészni" a szövege és a szövegrésznek nincs mögöttes jelentéstartalma, ebben az esetben valóban hibás, mert kigondoltnak, mesterkéltnek hat.
Aztán a másik kérdéses rész:
"Tudd,
hogy bármit hittél,
nevetve ment el."
Nos, itt nem feltétlen arról van szó, hogy maga a hit ment el, hanem annak tárgya, az, amiből az illető hite felépül. Ez fontos különbség.
Másrészről, ha az elment gondolatot úgy értelmezzük, hogy "meghalt" akkor bizony érthető a gondolat, mert a hit meghalni viszont szokott.
köszönöm szépen, igenigen hasznosnak találtam az elemzést. az utolsó strófával kapcsolatban balázs értelmezte helyesen soraimat, a hit tárgya ment el, nem maga a hit :)
VálaszTörlésköszönöm mindkettőtöknek, hogy időt szakítottatok írásomra!
erika
A
VálaszTörlés"Vidd,
csempészd is vissza,"
résznél valóban lehet igazad, bár én ezt kicsit belemagyarázósnak érzem.
A másik kritikus pont:
gondoltam, hogy nem növeszt lábakat egy fogalom, és sétál ki. Csupán csak arra szerettem volna felhívni az alkotó figyelmét, hogy a szavaival nem azt fejezi ki, amit gondol. Még akkor sem, ha az olvasó érti.
Ha jobban megnézed: bármit (tehát tárgy) hitt, nem bárkit.
De ezek igazán apróságok.
Csak jó figyelni rájuk. :)
F.P.