Bernárd Emese - A negyvenedik

A nő kedvetlenül tekintett ki az ablakon.

"Lóg az eső lába" és két óra múlva megjönnek a vendégek. A bulit a kertbe tervezte, ennyien be sem férnek majd a házba.

Az utóbbi hetekben hozzáforrt pesszimizmusával hámozta tovább a krumplit.

Pedig akár boldog is lehetett volna...nagy család, szép gyerekek, szerető férj, meleg otthon, jó barátok, remek hivatás,..pedig akár boldog is lehetett volna.

Egyedül volt- a család a mai nap meglepetései után futkosott valamerre- hát hagyta, hogy a negatív gondolatok behálózzák magányát.

40 év...felszálló a halálexpresszre...

Már a 38. születésnapján rápánikolt a 40-re. Akkortájt írt magának egy bakancslistát- a film ihlette.

Hová is tette? Megtörölgette a kezét virágmintás kötényébe, s odalépett az íróasztalához. Jól elrejtette azt a listát, nem akarta, hogy bárki ráleljen.

...jegyzetek, fényképek, könyvek...Szívzuhogás - magyar költők szerelmes versei, igen ebben lesz...

Egy 10X10 cm-es cetli, telefirkálva álmokkal.

Lehuppant az ágy szélére, ujjaival végigsimítva a gyűrődéseket a lapon, mint kedves ismerősöket, s szemeivel átpásztázta a sorokat.

Első tétel - akkoriban a legfontosabb - egy szerelmes csók...kipipálva. Majdnem belehalt, egy évébe telt, míg kiheverte. A többi tétel jelentéktelen foltnak tünt a lap időalagútján: Festészetet tanulni...Szicíliába eljutni...megnézni még egyszer az Ilyenek voltunkat...végig sem olvasta...hisz ezeket bármikor megtehetné.

De mégsem tette meg, pedig már két év is eltelt azóta.

A zivatar maga alá nyomott hideg levegője átsuhant a szobán, nagy csattanással behúzva ottléte után a konyhaablakot.

Sietve felkelt az ágyról, s bezárta rendesen az ablakot. Ujjai közül a kis lap, mint elmélázó őszi falevél, táncolva hullott le az asztalra.

Jobb lesz, ha összetépi, gondolta, s lassú mozdulatokkal, mértani pontossággal felaprította az álmokat. Az egyik cirádált kis négyzetecskén megakadt a szeme egy fél mondaton:...ánc az esőben. Összeillesztette a megkezdett sort a párjával: Meztelen tánc az esőben.

Kipp-kopp...megérkezett a jel.

A nő a teraszajtóhoz lépett és kinyította.

A nyári zápor erős dallammal verte a teraszt, s illata öröktől ismerős érzésekkel csiklandozta meg a lelkét.

Gyors mozdulattal kibújt a ruhájából, majd mielőtt meggondolhatta volna, kikapcsolta a melltartóját és combján lehengergette a bugyiját.

Az első lépések félénksége után úgy érezte, mintha valami ősi vad megtisztító rítustáncot járná a kertben. Arcán és testén úgy ömlött végig a víz, mint a frissítő hidegzuhany, haját a tarkójára és a hátára simítva, mellbimbóját feszes, kemény maggá összehúzva.

Lemosta magáról a kort, a gondokat, a félelmeket, a bűnöket, a vágyakat, a bakancslistát...Boldog volt.

Bernárd Emese

Oszdd meg: