hétszáznyolcezer ötszáznégy ( emlék a gyárból )
a szövőnők megsüketültek mondta anyám aki a gyárban dolgozott
hol asszonyok voltak a gépek és a gépek vasasszonyok
szakmányban edzett küllőkön jártak hajnalsötétben zsúfolt buszon
dacos műszakok keservét ették s ha lejárt akkor is dolgoztak tovább
hogy Sztahanov hóbortos eszméjén szálljanak fel a mennybe
végül is anyám felírni járt oda naponta kétszer csak nem vette észre
a zajtól fülében sebessé váltak a szavak és letörtek széleik
most nem tudom sír vagy emléket idéz és nevet de számokat sorol a csendben
lehet ha boldog mégis hallja magát felírom neki ide az utolsó gépállásokat
 a szövőnők megsüketültek mondta anyám aki a gyárban dolgozott hol asszonyok voltak ...){kind=link}
Megjegyzés küldése