ÚJ TARTALMAK

S. Baranyák Ágnes versei - Elveszíteni; Helyzetjelentés



Elveszteni

Mi olyanok vagyunk,
mint a szótlan, földi utasok,
kikben csendre hajolt a beszéd,
de még halljuk a hívó zenét,
ha zengenek messziről hangzó futamok.

Mi olyanok vagyunk,
mint két elhagyatott partszegély,
melyen sóhajt még cseppnyi élet,
s épp, mint egy kóbor kísértet,
fel-felbukkan fényesen a holt szenvedély.

Mi olyanok vagyunk,
kik untalan egy helyben állnak,
mert szúette ma már a csónak,
a megszokás kócai lógnak
a szíven, és lidérc a könny-írta bánat.

Mi olyanok vagyunk,
mint egy vég elfelejtett vászon:
redőinkben elporlad a hit,
színünk veszni hagyja álmait,
míg időnk elhal egy pókhálónyi rácson...


Helyzetjelentés

Odabenn és idekünn,
tüske sarjad zöld gyepűn.

Madár tátog - hangja holt,
szárnycsapása csendet old.

Ég-föld között szürke köd
lenge testet gúnyba köt.

Vetve kocka: fölös szó!
Hét lakat...alá/való/!

Madár tátog - hangja holt:
Földön ő csak élni volt...

Szárnycsapása renyhe már,
alél...Fent még tart a bál.

Idekünn és odabenn
burjánzik a Sohasem.





Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes