Bármid!
A szemed lexikon,
színes kárpit,
körülötted ácsorgó
parfüm felhő.
Mi a kedvenc bármid?
Zselés műkörmöddel
kupacolod hajad,vállig.
Szívverésed se snassz.
Bolond aki nem lát!
Mi kell? Hozok bármit!
Lehetne közös program?
Mehetünk az égig érő
fákig,
nem gond megoldható,
Csak válaszolj:
Mi a kedvenc bármid?
Csak egy opció
Kitöltött fekete, folyik
a lépcsőn.
Mennyit bírsz?
Nem tudom.
Rozsdás kerítés,nyitott
szekrény.
Mondjad!
Én,majd hallgatom!
Sikító szél ül az
udvaron,túl nehéz.
Itt vagyok
Pont,a teraszon.
Messze vagy még
magadhoz,maradj csak közel.
Épp ott.
A legjobb szakaszon.
Lassul a szívverés,már
normál bpm.
mégis, úgy érzem
percenként az nem kevés…
Mennyit bírsz?
Nem tudom!
Hallgatom!
Pont a teraszon?
A legjobb szakaszon,
csak a hely, kevés!
Térkóc
Ha a képlékeny valóság
sodorná cigaretta
papírjával,
lenne belőle tüdő,
s azt fullasztó,
lábon mellé lőtt idő,
karcsú költeménye,
vagy épp szemet dagasztó,
dioptriás
lélektükör-fedő,
a hajnal italában
elolvadó jeget körbe véve,
ahol fekszik lábam elé
a véget nem érő hegytető.
A részeg gondolat, józan
képe.
Megjegyzés küldése