Szabó Lívia versei - Bűnbánat; Nézőpont(OK)

Bűnbánat

Megbántottalak? Te világba szőtt alak...
Így van? Könnyem csak hull a fűzfa alatt.
Könnyemből tócsa, belőle bűnbánat
hunyorogva néz rám, háttal a mának.

Mit műveltem? Egyre csak ezt fürkészem,
mint vízbe ejtett kő gyűrűje, részem
nekem is a sértés, mit elszenvedtél,
midőn eléd táncolt az a verses levél.

Betűim rossz lábbal keltek fel, s rogytak
eléd aznap, és nem is akkor fogytak,
amikor és ahogy ildomos lett volna...
Vagy padon merengve más mire gondolna?

Hisz' mi más oka lenne, hogy megtagadj,
léptemre féket, kapudra reteszt rakj? 
Bokám már összeforrt, szökkenne Feléd,
most szívem tört el... Ledobtad, abból elég.

Megrendülten nézem bús tükörképem,
fejemen túl csüggedt felhő sír éppen... 
Pedig én Nap mosolyát vágyom bőrömön,
és nem egy "Ég veled!" cetlit a bőröndön...

Nem vízbe dobott kő zaját akarom,
hanem a Tiédet... Fülem vakarom. 
Ingem is levetem, tartom a hátam,
érintsd meg így vagy úgy, mindegy. Csak bátran!

Ha kell, suhints rá nagyot, elviselem...
Persze azt is, ha Naptól lesz melegem, 
csak érezzem, hogy vagy még, s hogy én is vagyok,
képed a felleg mögött most is ott ragyog! 

Mert az mégsem jó, ha csak a felhőt látom,
s előtte riadt arc óg-móg nagy hiányon,
szeméből a könnyek kánonban hullnak,
majd a tócsába egyenként belefúlnak...

Most már ó, de sajnálom, hogy képzelődtem,
s egy vers sóhajáig szavad megidéztem...
Ha szorult volna belém némi szemérem,
most nem rogyadozna ülve is a térdem...

És nem tudom, Benned düh vagy undor lakik...
Amennyi bizonyos: arany már nem vakít,
minthogy én sem látom Napod szép sugarát,
csak a kaput, s létünk tiszavirág hamvát.

De még így is... Inkább légyen földindulás!
Verseim rejtekében ne véssz el, láss! 
Betűim döntsd romba, köztük engem keress,
csak egy kicsit kedvelj, nem kell, hogy szeress...

Nézőpont(OK)

Nekem vessző, Neked pont.

Engem épít, Téged bont.

Nekem jelen, Neked múlt.

Engem serkent, Téged sújt.

Nekem egész, Neked rész.

Engem ösztön, Téged ész.

Nekem főút, Neked mellék.

Nekem főszám, Neked kellék.

Nekem ige, Neked jelző.

Nekem virág, Neked mező.

Nekem kenyér, Neked fűszer.

Nekem kastély, Neked fészer.

Nekem tenger, Neked tócsa.

Nekem drága, Neked ócska.

Nekem termés, Neked torzsa.

Nekem minden, Neked morzsa.

Nekem világ, Neked perem.

Bennem igen, Benned a nem.

Nekem vessző, Neked pont.

Vessző, vessző, pont és pont...

Oszdd meg: