Egy, a
két világháború közt élt, haladó gondolkodású reforméletmód alapító azt mondta:
az ima gondolatkoncentráció. A hit a céltudatosság alapja. Olyan sűrített
szöveg, amely az eszménk központját, a motivációnk, magját képezi.
Ezt az elérni kívánt magasztos célt minden elhivatott
alkotó megfogalmazza magában, sokszor teljesen önkívületi állapotban. Ez a
fohász szolgálja Istennel kötött szerződésüket. Minden ember születése egy
dallammal kezdődik, mely átszövi a létezőket, rezgést, formát, testet, és nevet
ad a megfogalmazhatatlannak. Saját fogékonyságunk függvénye, hogy halljuk-
e a
ritmust. A költőt megérintette ez az időtlenség.
Az általunk definiált idő, csak illúzió. A jövő nem ránk
tartozik, csupán a múlt és jelen események függvényében számított, vagy
vízionált valószínűség. A jelen az az örökkévaló végtelen, amelyben létezünk,
cselekedünk és meghozzuk döntéseinket. A múlt a jelen eredménye, amely csak az
ember képzeletében és fantáziavilágában raktározódó információhalmaz.
Folyamatos feldolgozás alatt áll az agyunkban. A jelen körülményei, eseményei
folytán, ahogy jellemünk és nézőpontunk formálódik, a múlt általunk raktározott
elemei is úgy értékelődnek újra. Erre a képzeletünkkel átírt illúzióra
legkevésbé jellemző az állandóság. Érvények, értékek, etikák, erkölcsök kavarognak,
dudorodnak, hullámoznak, versengenek. Mindez csupán mibennünk folyik, nem a
külvilágban. Saját diszharmóniánk forrása, az elmúlástól való folytonos
félelem.
Hogyan tetszhetnénk bárkinek, rég levetett, elrongyolódott,
számtalanszor átszabott, sokak által átizzadt használtruhákba öltözve? De mégis
úgy esik, hogy a divat erre a folyamatosan változó illúzióra alapozza
presztízsünket, elérhető sikereinket, karrierünket, sorsunkat, a jövőképünket.
A múltat minden kéz a saját mérlegével grammozza. Ahány ember szereplője a
jelennek, annyi vízió keletkezik a múltról egy időben. József Attila azt írja:
„Bizony számok az emberek is, mintha sok 1-es volna az irkában. Hanem ezek
maguk számolódnak… mindegyik csak magára gondol, különb akar lenni a
többinél…”A karriervágy és a vég nélküli önzés, a próbálkozás az azonosulásra,
megmérgezi társadalmunkat. Önmagában a törekvés nem bűn, vagy megvetni való
tulajdonság, inkább, a szolgalélek. Az mindennél rosszabb. Azt hisszük, hogy
valakik, vagy valamik iránti mániákus rajongásunk segít különbözni. Klubok,
szekták… Madách Falanszter jelenete, Az ember tragédiájából... Ott lapulnak
példái, a videotékák és könyvesboltok polcain számtalan kiadásban. Mindannyian
a múltban élő emberek tökéletlen álma egy idealizált világról. Az ébredőknek
maga a pokol.
Azt gondoljuk, hogy mások levetett gúnyáinak különböző
módon való művészi variálása kitüntet majd minket. Különbek leszünk, és
elvárjuk társainktól a hosszadalmas, keserves hemzsegésünk végén a jogtalan
elismerést. Azt hinnénk, ez nekünk jár, mert megdolgoztunk érte. De valójában
nem járhat nekünk semmi, mert egy másodperccel sem adtunk többet az
elégségesnél. Minden munkánkkal csupán annyit értünk el, hogy megálltuk a helyünket
egy elődeink által felállított sztereotípiában. Megfeleltünk a skála valamely
fokán! Tükrei voltunk letűnt korok művészfilmjeinek, mások tollaival ékeskedők.
Hány és hány ember boldogan adja lelkét üveggyöngyökért?
Üres, tartalom nélküli, csillogó csecsebecsékért. Az ördög kacag, és két kézzel
szórja a tömegbe a semmit… Verjük a mellünket, dicsekszünk ócska ékszereinkkel.
Örökkévaló életünk sóvárgással teli. Dicséret, kitüntetés, megkülönböztetés,
hátba veregetés, prémium, presztízs, karrier, jutalom, serleg, kitűző… Műanyag
vackok, amik az idő múlásával valamelyik ócskás asztalán hányódnak majd a
bolhapiacon. Mikor jön rá valaki és kiált rá a hólyagokra? A múltban élsz
ember! A menetnek háttal ülöd a lovadat! A kezed csillog a tündérportól, de az
üszkösödő, gombás lábadig már el sem látsz. Évek óta egyre növekvő beleid
takarják nemes testedet. Megvan még? Vagy elmúlt talán? Nem sok marad belőled a
jelennek, ha így folytatódik az utad, maximum a biológiai lábnyomod.
A bölcs tanító azt mondja, legyél jelen, legyél Egy és
higgy a Teremtődben. Ez mindennek a kezdete. Majd csak ezután a többit. Ha csak
ez a három feltétel teljesülne bármely ember szívében, már szebb lehet a világ.
Isten lehetőséget adott számunkra, hogy magunk dönthessünk, alkossunk,
rendezkedjünk és helyet kapjunk a mennyek országában. Az univerzumi filmnek nem
csupán statisztái, de egyenesen főszereplőivé, rendezőivé, mérnökeivé tett
minket. Lehetőséget adott, hogy kéz a kézben folytassuk a végtelen teremtést. Micsoda
lehetőség az, mikor a Céhmester kiadja a vizsgafeladatot? Utat kínál a
fejlődésre és a majdani mesterré válásra.
Fogékonnyá kell lenni a jelenre. Meg kell töltenünk azt
valódi tartalommall, lelkesedéssel. Ez az optimizmus kell, hogy táplálja a
körülöttünk állókat. Fel kell ébreszteni a szundikálókat,
Alkotóképességünk fényével és irányukba való alázatosságunk,
szerénységünk és őszinte szeretetünk melegével.
Hiszen minden történelmi korszak a múltunkban olyan
meghatározó személyiségekkel társítható, akik képesek voltak a megfeleltnél
sokkal többet adni. Saját egyedi gondolataikat, innovációikat a belső
kisugárzásuk által. Megváltoztatni más emberek gondolkodásmódját, működését,
életvitelét, életminőségét. Csodálatos mesterség a motiválás.
A te dalod, ami belőled árad, éppolyan nagy tápláléka lehet
saját érádnak, mint elöljáróid „költészete”. Ne a múltba tekintve másolj és
eszkábálj. Emelkedj a jelen végtelen folyamába és alkoss, mint a jó tanonc,
hogy javára válhasson művészeted az eljövendőknek, és büszkeségére a te
Mesterednek. Mert bár az emberi test halandó és a lélek távozásával embertársaid
számára kiket te egykoron kebleidre öleltél, és akik visszaöleltek, szavaid ajkadról
kiapadnak. De az ő szívükbe táplált magvaid egykoron kikelnek, és bár te
távozol, ők pedig ittmaradnak, mégis úgy maradsz meg számukra örökké, amint
lelked is a te Mesteruradnak asztalánál a mennyeknek országában.
Akkor majd elmondhatod, hogy VALA-HON-(ahon)NAN, VALA-KI
lettem, KI- tűntem a FÉL-ELEMből, a MEG-FELELTek közül, megértem, és azt mondta
az Isten: MEGÉRETTÉL, HÁT MENNY!
Soós Dalma
Megjegyzés küldése