ÚJ TARTALMAK

Márffyné Horváth Henrietta versei - Önzés; Reggel; Fájdalmas anya; Fals vers


Önzés

Nézem görcsös kezén az ereket,
a dudoros kékségek átütnek foltos bőrén,
ujjai szorítják a tova tűnő pillanatot.
Én őrzöm, nehogy a múlt sebeket ejtsen
jelenünk rútul kiszolgáltatott testén, s már csak
gyengén foszforeszkáló jövőnket kioltsa.
Míg ő azon küszködik, hogy feltörő könnyeit elfojtsa,
engem idegesít a falon függő lila festmény.


Reggel

Barázdákat vasalt arcodra a párna.
Éjszakai varázs, verítékbe mártva.
Fülledt mámor emléke ajkad sarkában
mosolyt küld felém, én hamarjában
melléd bújok, arcod megcirógatom.
Szemed tótükrében megmártóztatom
pillantásomat. Összefonódik izzó testünk,
lelkünk végleg eggyé olvad; elvesztünk.


Fájdalmas anya

Tökéletes vagy, más nem is lehetsz
önnön tökélyedről te nem tehetsz.
Mindenki más csak elfuserált példány
ki verekszik vad dölyföd martalékán.
Idegenek, maguk szolgáltatnak prédát.
Nem engedik, hogy magadba éld át
a múltat, jelent mi maga a kárhozat.
Tehetetlen düh, klónozott változat;
selejt vagyok, sorozatod második tagja.
Alig hasonlítva az egyedi ősanya magra.
Mértékedet adó talmi világegyetem,
villódzó doboz hősök, a kegyetlen
manipulátorok nézeted irányadói.
Meszesedő erek, ép elme támadói.
Maradék időnkért küzdök naponta.
Megbántva-szeretve viszlek karomba.


Fals vers

a kimondatlan szó süket fülekre talál
az utolsó cseppel sem telik be a pohár
hang nélkül képes a száj nemet mondani
a meddő új életet kihordani
megrészegül a józan ész
fals akkordot fog a zenész
húrtalanul zeng a jó szitár
maga nyerít a lócsiszár
nem minden szín komplementer
ecset nélkül fest a mester
mosolygó szemből könny pereg
felfakadnak a beszáradt hegek…




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes