Nihil nisi bene - Vagy jót, vagy semmit
Ismerős képek - Fájdalmas emlékek
Szobám falán - Megtörik a zajt
Pók mászik - Ablakom alatt.
Szabad gondolatok - Gyilkos rémek
Mint kéjes nyögések - Lelkemet marják
Szétszakítják énemet - És megölnek.
Maradok csendes - Harcos az éjben
Nem kiáltok - Ennyit látok
Vér van körülöttem - És félek.
Ex Nihilo Nihil - Semmiből semmi lesz
Hiányzol nagyon kedvesem - Harcolok magammal újfent
Az érzéseim mélyek most - Szívem feneketlen kút
De egyedül vagyok ebben - Érzem, benne fulladozom.
Láttam valaha szépet? - A kilátástalan csatában
Csak Téged láttalak - Az utolsó leheletemmel kérlek
Ahogy kisétálsz életemből - Kapcsold le a villanyt.
Egy utolsó kis - Pajkos kacajt hallatsz
Csókot adsz nekem - Reménye ez a jövőnek
Közben engeded kezem - Egy álomnak vége már.
Szemelvények
Csendben mondod
szeretlek Téged
Ölelni akarlak
válaszolom most
Válaszod előtt
megtörik a lélek
Megáll az idő
egy pillanat múlt
De tovább halad
és örülök neki
Mert válaszolsz
hogy együtt maradunk
Te is ezt akarod
így vagyunk boldogok
Minden rólunk szól
újra csak sodródunk
Reménysziget
kezdetben csak egy fa volt, körülötte néhány virág
majd jöttek sorba a területek, köré a víz és a fák.
de a fákat művelni kellett, megjelent az első ember,
férfi volt ő, kinek bordájából egy furcsa nő lett.
így ketten voltak hát, de nem volt mit tenni,
bár ágyuk nem volt, mégis össze kellett bújni.
kilenc hónap múlva mégsem történt semmi,
csalódásukban elkezdtek veszettül almát enni.
teltek múltak az évek, már falu lett a szigetből,
ahol mindenki testvér volt, este tíztől szerető.
gyorsan fejlődött a társadalom, némi betegség,
kankó, tripper, szifilisz, mindenki amit kért.
de unatkoztak este tízig, annyian voltak már,
elkezdték egymást öldösni, nekik ennyi kijárt,
egymás vérében fürödtek, maga volt a csoda,
rájöttek, hogy gyilkolászni hej de remek móka.
aztán valamelyik állat bedugva hagyta a dugót,
kiöntött a víz, hát kellett egy szép nagy hajó.
meg minden állatból egy pár, kellett a sok kaja,
hogy kibírják addig, míg a vizet a föld beszívja.
aztán telt múlt az idő, a sziget birodalommá nőtt,
voltak ott szép dolgok, meg hatalmas temetők.
végre valahára megjött az, ki jóságot hoz a földre,
de a kereszten végezte, ahogy tudta ezt már előre.
a szigetet szépen elnyelte a high-tech kor,
a fák helyett lettek, impozáns rakétasilók,
hogy a mese mégis pozitív tanulsággal zárul,
annak az oka, hogy lelkünkben megtaláljuk.
Megjegyzés küldése