Lélegzet
négy fal között
nő a napkorong
szökevény a vágy
szökevény a kín
fölfelé csorog
szálirányban a zajjal
osztójeleket árkol
a falnak vetül
hasamnak feszül
vérét fölfogom
dühe tarkómon
élesen szisszen
négy fal között
nő a boltozat
szökevény a vágy
szökevény a kín
kapukat szaggat
magházaiból visszahull
a teremtmény
s ölembe térve
sírni tanul
cérnaszál
nincs választóvonal
időm felvázolt gondolat
arcod kőmetszetén
kellek még
ahogy egy út
egy térköz
kaptárak előtti borongóvirág
majdnem igazi
kellek még
holnap tántorogva is jöhetsz
szeretlek majd
űzlek és kioldalak
e megtanulható kegyelemből
körkörös út
szapora léptekkel
nem érek oda sehová
csak rád vigyázok
őrizlek ahogy egy
átlósan összeöltött űr
őrzi a cérnaszálat
Megjegyzés küldése