– Egyáltalán nem vagyok elégedett
– mondta Gina, mikor már a taxiban ültek. – Még hogy véletlen! Ilyen sokszor!
Olyan nagy összegről van már szó, hogy biztos vagyok benne, hogy ez nem
véletlen.
– És akkor most mit tegyünk? –
kérdezte Collin bizonytalanul. – Nem sokszor találkoztam Donovannel. Eddig sem
lopta be magát a szívembe, ez után sem fogja. Kifejezetten olyan érzésem volt,
hogy nem lát minket szívesen, és hiába próbálta leplezni, meglepte, hogy miket
találtunk.
– Igen, ezt én is észrevettem.
Gina a fiú felé fordult. Mondani
akart valamit, de a szeme sarkából mozgást látott. Hátra pillantott. Egy
piszkos barna autó jött utánuk, ketten ültek benne. Az autó lassított, de nem
fordult be egyik utcába sem, hanem megállt mögöttük.
A taxi megállt egy piros
lámpánál, és Gina nem foglalkozott tovább az autóval.
– A filmekben mindig olyan
könnyen megy az efféle nyomozás – mondta Collin.
– Igen, mert azokat előre megírja
valaki. Ez itt a való élet.
A lámpa nem akart zöldre váltani,
és a taxis türelmesen dobolt a kormánykeréken.
Gina a fiú arcát fürkészte.
Tudta, hogy Collin nagyon szeretné megtalálni azokat, akik az apja haláláért
felelősek.
Lassan felemelte a kezét és
megsimította a fiú arcát. Collin feléje fordult, és halványan elmosolyodott.
Gina közelebb akart húzódni, de akkor megint mozgást látott a szeme sarkából.
A piszkos barna autó még mindig
pár méterre állt tőlük. Az egyik férfi furcsán megmozdult az anyósülésen.
Letekerte az ablakot, és valamit kidugott rajta.
Gina szeme tágra nyílt a
rémülettől.
– Feküdj! – kiáltotta, miközben
az ülésre rántotta Collint.
A következő pillanatban
golyózápor törte át a hátsó szélvédőt.
– Taposson bele! – kiáltott rá a
lány a riadt sofőrre, aki egy pillanatig azt sem tudta, hol van. Szünet nélkül
pattogtak a golyók az autó hátulján.
Miközben a taxi, nem törődve a
piros lámpával, nekiugrott az útnak, Gina szinte reflexszerűen előkapta a
fegyverét és visszalőtt a barna autóra. Sikerült kilőnie a bal első lámpáját, de
aztán messzire kerültek a lövöldözőktől.
Az utcán az emberek sikoltozva
kerestek menedéket. A taxi sikeresen átjutott a kereszteződésen, és a barna
autó eltűnt Gina szeme elől.
– Forgalmas helyen menjen, és
siessen, kérem! – vetette oda a lány a sofőrnek, majd Collinhoz hajolt.
A fiú még mindig az ülésen
kuporgott, arca falfehér volt.
– Jól vagy? Nem sérültél meg? –
kérdezte Gina remegő hangon.
Collin a lányra nézett.
– Megvagyok. És te?
– Minden oké. Jól vagyok –
suttogta a lány, mire a fiú a nyakába borult és magához szorította.
Gina szíve úgy vert, mintha ki
akarna ugrani a helyéről. Mellkasán érezte, hogy Collin szíve is vadul
dörömböl.
Rémülten hátra pillantott, de nem
látta a barna autót. Felsóhajtott, és csak most vette észre, hogy egész
testében remeg.
A taxi végig őrült tempóban
hajtott. Nagy ívben kanyarodott be a kapu elé. Mr. Peters rosszallóan dugta ki
a fejét a portásfülke ablakán. De aztán meglátta az autó széttört hátsó ablakát
és Gina riadt tekintetét. Kérdezés nélkül kinyitotta a vaskaput, és a taxi
tovább gördült. A férfi a telefonért nyúlt.
– Doug, visszajöttek a gyerekek,
de valami történt. Siess! – hadarta a készülékbe. Nem várt választ – tudta,
hogy az öreg testőr ennyiből is megérti a lényeget.
Mire a taxi leparkolt a ház
előtt, Doug és az összes testőr már az ajtó előtt álltak. A férfi egy pillantás
alatt felmérte a helyzetet – nem kerülte el a figyelmét egyetlen karcolás és
golyó ütötte nyom sem. Az autóhoz ugrott, és jószerivel kihúzta a lányát a
taxiból.
– Gina, mi történt, jól vagytok?
– Jaj, apa! – a lány nem tudott
többet mondani, megkönnyebbülten az apja nyakába vetette magát. Collin is
kipattant az autóból, és hálásan megölelte a férfit és a lányt. Örült, hogy
végre biztonságos helyen van. Doug nem győzte ölelni a két fiatalt. Tenyerébe
fogta a két riadt arcot, hogy közben alaposan megnézze őket, megsérültek-e.
A sofőr is kiszállt, és falfehér
arccal nézett hol az autójára, hol az összegyűlt emberekre. Egyfolytában egy
imát mormolt és hányta magára a keresztet.
– Mi a fenébe keveredtetek? –
kérdezte Jim komor arccal, ahogy közelebb lépett. Közben a testőrök alaposan
szemügyre vették az autót, vigyázva, hogy semmihez se nyúljanak.
– Nem tudom kik, de utánunk
jöttek és ránk lőttek!
– Olyan borzalmas volt! Egyszer
csak lövöldözni kezdtek!
A két fiatal egymás szavába vágva
magyarázni kezdett. Izgatottan hadonásztak, Doug alig értette a szavaikat.
– Donovannál voltunk…
– … tagadott, de szerintem benne
van…
– … ő tehet róla….
– … miután eljöttünk, utána
támadtak meg…
– … biztos köze van hozzá!
– … visszalőttem, de nem láttam
jól…
– … olyan gyorsan történt minden…
– Állj, egy szót sem értek! –
emelte fel a kezét Doug, mire csend lett körülötte. – Gina, tedd el a
pisztolyt, és mondd el röviden, mi történt!
A lány csak most vette észre, hogy
még mindig a coltot szorongatja. Gyorsan a táskájába süllyesztette, majd nagy
levegőt vett és igyekezett összeszedni a gondolatait.
– Elmentünk Donovanhez, hogy
megkérdezzük a hiányzó pénzekről. Persze tagadott, meg lepattintott minket, de
szerintünk gyanúsan viselkedett. Aztán eljöttünk, és még nem is kerültünk
messzire a házától, egyszer csak egy autó állt meg mögöttünk, és lőni kezdtek
ránk. Először megijedtem, de aztán visszalőttem és elhajtottunk.
Doug összevonta a szemöldökét.
– Felhívom a rendőrséget – szólt
közbe Daniel, és már tárcsázott is.
Az öreg testőr csak bólintott.
– Most mindannyian megvárjuk,
amíg a rendőrség ideér. Maga is várjon! – fordult a sofőr felé. – Ne aggódjon,
ki lesz fizetve a kára.
A falfehér ember csak bólintott,
és folytatta a halk sopánkodást.
Gina lerogyott a virágágyás
szélére, Collin fel-alá járkált. Doug a hallottakat próbálta összerakni, amíg
vártak. A lánya szavai cikáztak a fejében: Donovant kérdőre vonták, aki
tagadott, majd miután eljöttek a könyvelőtől, a nyílt utcán kezdtek a
gyerekekre lövöldözni. Valóban összefügg a kettő? Ki tudhatta, hogy Collin és
Gina abban a taxiban ül? Mire volt jó ez az egész? Megfélemlítés? Vagy valaki
szántszándékkal meg akarta ölni a két fiatalt? De miért? Azért, meg rábukkantak
a sikkasztás nyomaira? Doug azt kívánta, bárcsak valami mást talált volna ki a
számlák elrendezése helyett. A két fiatalra nézett. Arcuk nyúzott volt,
fáradtan várták a rendőröket. A férfi nagyot sóhajtott.
Nemsokára két rendőrautó és egy
BMW gurult be a ház elé. Egyenruhás alakok és egy öltönyös férfi szállt ki, és
szinte azonnal munkához is láttak. Egy rendőr a még mindig remegő taxisofőrhöz
lépett, ketten a taxihoz, megint ketten a testőrökhöz. Az öltönyös alak
egyenesen Doughoz és a két fiatalhoz ment.
– Christie nyomozó vagyok. Amyas
Christie.
Doug gépiesen kezet fogott a
nyomozóval, majd miután Christie szépen rögzítette az adataikat, rátért a
jövetele lényegére.
– Kérem, meséljenek el mindent,
amit tudnak.
Gina és Collin tanácstalanul
összenézett. Nem tudták, hogy is kezdhetnék.
– Szeretném tudni, hogy pontosan
mi történt! – sürgette őket Christie.
– Nem is tudom, hol kezdjük. –
Doug megtörölte a homlokát.
– Kezdjék az elejéről, és
meséljenek el sorban mindent.
– Abban sem vagyok biztos, hogy
hol kezdődik az egész. – mondta Gina keserűen. – De talán kezdjük a számlákkal.
Azzal szépen sorban elmondta,
hogyan kerültek elő a bizonyítékok a sikkasztásról, amikor átnézték a
számlákat, hogy gyanúba kerültek a menedzserek, s talán Brian a leggyanúsabb.
– Miért olyan biztos, hogy ez a
Brian Truman áll minden sikkasztás mögött? – szakította félbe a nyomozó,
miközben szorgosan jegyzetelt.
Itt Gina hangja megakadt. Kérdőn
nézett az apjára, de Collin megelőzte őket.
– A régi számlák és feljegyzések
között megtaláltuk apám naplóját – mondta legtermészetesebb hangján. – Apa
leírta, hogy szerinte hiányoznak kisebb-nagyobb összegek, és szerinte a
menedzserek mind, vagy csak az egyik állhat a háttérben. Innen indultunk ki.
– Értem. – Christie arca
elkomorodott, de csak egy pillanatra. – Térjünk vissza a lövöldözésre.
– Szóval fogtuk, amit találtunk,
és… – kezdett bele újból Gina, de akkor egy egyenruhás nő lépett a nyomozóhoz,
és valamit súgott neki. A férfi csak bólintott, leírt pár szót, majd Ginára
nézett.
– Folytassa, hallgatom.
A lány elmondta, hogyan és miért
keresték fel a könyvelőt, mi történt Donovannél, aztán rátért a lövöldözésre.
Részletesen elmondta, merre haladtak, mit csináltak, mikor vette észre a barna
autót, próbálta pontosan leírni, milyen autó volt, milyen alakok ültek benne,
és aprólékosan beszámolt a lövöldözésről, illetve hogy ő maga hány golyót lőtt
vissza.
– Szükségünk lesz a fegyverére,
kisasszony, ballisztikai elemzés végett. Továbbá az engedélyét is ellenőriznünk
kell – mondta a nyomozó, majd miután egy egyenruhás elcsomagolta Gina coltját
egy zacskóba, belepillantott a jegyzeteibe és olvasni kezdett. – Azt mondták,
Pasadenában lakik ez a Donovan.
– Igen, a Winterhaven Lane-en –
helyeselt Gina.
A férfi fürkészően a lány arcába
nézett.
– Most jelentette a kollégám,
hogy lövöldözés volt a North Allen Avenue és az East Washington Boulevard
sarkán. Erről tudnak valamit?
Gina és Collin összenézett.
– Ha jól gondolom, ott történt a
lövöldözés. Arra jöhettünk mi is. De nem vagyok benne biztos – mondta lassan
Gina. – A taxisofőr biztosan jobban tudja, majd ő megerősíti.
– Rendben van. – A nyomozó tovább
forgatta a tollát, és elgondolkodva nézte a két fiatalt. Pillantása találkozott
Dougéval, és a testőrben felébredt egy gyanú – mintha már találkozott volna
ezzel a rendőrrel, de ebben nem volt biztos.
– Említette az apját, Mr. Crane.
Jack Crane, az énekes, ugye?
– Igen, ő volt – felelte
gyanakodó hangon a fiú.
– Emlékszem az esetre.
Megmérgezték arzénnal. A tettes nem lett meg, pedig volt gyanúsított, csak az
egyértelmű bizonyíték hiányzott.
– Honnan tudja? – bukott ki a
kérdés Ginából. Mellette a fiú arca idegesen megfeszült.
A nyomozó szeme megpihent a lány
arcán, majd Collint is szemügyre vette.
– Nagyot nőttek a gyerekek, mióta
utoljára láttam őket – mondta csöndesen a nyomozó.
Doug szemöldöke összeszaladt.
Rájött, honnan ismerős neki a férfi.
– Maga itt volt, amikor Jack
meghalt. Maga is nyomozott.
Christie lassan bólintott egyet.
– Akkor még közrendőr voltam.
– Maga is úgy gondolta, hogy
anyámnak köze volt apám halálához? – Collin élesen, már-már vádlón szegezte a
nyomozónak a kérdést.
– Nem sokat számított, hogy én
mit gondoltam.
– De nekünk fontos! – kiáltott
fel izgatottan Gina.
A férfi csak nézte a két esdeklő
arcot.
– Mit akarnak tőlem? – kérdezte
csendesen. – Vegyem elő az ügyet újra? Mégis milyen alapon?
Collin tétován Ginára nézett.
– Most, hogy előkerült apa
naplója, és itt ez a sikkasztási ügy, ami összefügghet a gyilkossággal… –
kezdte határozottan a fiú, de félbehagyta a mondatot.
– Nem akarunk azzal a tudattal
élni, hogy az anyukáink valami rosszat tettek – fejezte be helyette a lány. –
Egy anya a gyereke szemében tökéletes, ártatlan, tiszta alak. Mi csak ezt
szeretnénk.
Doug nagyot sóhajtott.
Christie csak figyelte a
gyerekeket. Alaposan végiggondolta a szavaik súlyát.
– Nem vehetem elő azt az ügyet –
kezdte megfontoltan. – Részint mert semmi közvetlen bizonyíték nincs, nem
került elő semmi. Amit maguk találtak, az csak következtetés.
– De akkor most mi lesz? – kérdezte
szinte kétségbeesetten Gina.
A nyomozó bezárta a füzetét és
zsebre vágta.
– Őszinte leszek: én nem hittem,
hogy bármelyik nőnek köze lenne Jack Crane halálához. Legalábbis nem voltam
ebben biztos. A maga anyja, Mr. Crane, furcsán viselkedett, mondhatni,
gyanúsan, de az volt az érzésem, hogy nem tudna ártani a férjének. Mrs. Palmer
szintúgy. Talán ő is rejtegetett valamit, de ártatlan volt, ebben biztos voltam
már akkor is, és nem értettem, hogyan került bele az egészbe. – Gina és Collin
láthatóan megkönnyebbültek. A nyomozó folytatta. – Mint mondtam, ezek alapján
nem vehetem elő a régi ügyet. Természetesen a lövöldözés kiderítése végett
szükség lesz a maguk szavainak az alátámasztására. Azt tanácsolom, hogy tartsák
nyitva a szemüket. Talán valaki elkövet valami hibát. Több bizonyíték kell, de
legyenek óvatosak. És ez persze a nem hivatalos véleményem.
– Nem is engedném meg, hogy bármi
veszélyesbe ártsák magukat a gyerekek – mondta Doug határozott hangon.
Christie egy bólintással
nyugtázta, majd elővett egy névjegykártyát és átnyújtotta Collinnak.
– Ha bármi eszükbe jut, vagy
bármire szükségük van, és hangsúlyozom, bármire, hívjanak.
– Úgy lesz. – A fiú eltette a
kártyát.
A nyomozó még egyszer végignézett
rajtuk, majd elköszönt.
A rendőrök befejezték a kihallgatásokat,
és rögzítettek minden nyomot. Az időközben begördülő helyszínelők is pakoltak
már, és miután egyikük újból kikérdezte Ginát, Collint és Dougot, elvonultak. A
taxisofőr autóját elszállították, a férfit hazavitték, és Gináék magukra
maradtak.
