ÚJ TARTALMAK

Sági Erzsébet verse - Bölcsőtől a szemfedőig



Naptárcsere, fogadalmak, óévre az új év jő.
Hittem, hogy elég, ha akarom, és megáll majd az idő.
Tévedtem – mint már oly sokszor –, mert az idő sosem áll,
természete, hogy fusson, mint a vonat mellett futó táj.

Engem nem a gólya hozott, csengős szánon érkeztem,
pólyám tolla hópihe volt, és jégcsap-csörgő kezemben.
... Szeretem a tél hidegét, ha bent kályha duruzsol,
illatos emlékidézőm sült alma, és forralt bor.

Nem csak hozott, vitt is a tél,  szeretteim elmentek...
Kezemből – akár a magvak –, múló évek peregnek.
Adatott sok jó, és jutott hátat görbítő bánat,
de ma sincs hely, mit szebbnek látnék, mint a szülői házat.

Őszt kihagyva nyárból tél lett, elmaradt az aratás,

kertek alatt készenlétben jussát várja a kaszás.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes