ÚJ TARTALMAK

Nyírfalvi Károly - Versklinika / Paszternák Éva: Tiffany-buborék

Harmadik alkalommal jelentkezünk új rovatunkkal, mely nagyobb bepillantást enged a tanítványi láncolat irodalmi klub műhelymunkájába. Miről is van szó? Azt a munkát, és annak gyümölcsét igyekszünk demonstrálni, ami szerző, olvasó és kritikus között zajlik, ahogy egymás véleményeinek tükrében változik, fejlődik egy vers, jó esetben egészen addig a pontig, amikor mindenki elégedett az eredménnyel. Hiszen bármennyire is magányos műfaj a költészet, itt is lehet szerző, olvasó, vagy szerző-tanácsadó között megszívlelendően jó munkakapcsolat, s talán még többen bátorkodnak kritikát, útmutatást kérni, ennek nyomán pedig újabb és újabb, jobb és jobb versek, költemények születnek. Az összeállításban – tiszteletben tartva a hozzászólok anonimitását –, csak a szerző és a kritikus esetében tüntettünk fel teljes neveket. Terjedelmi okok miatt az összeállításban csak az elemzés szempontjából lényeg hozzászólások szerepelnek.

Ez alkalommal, közös akarattal Paszternák Éva Tiffany-buborék című versét választottuk:

Narancsban izzó Nap,
kék mező,
gyúlnak a csillagok,
s útra kelt ismét
az Örök mozgató,
a lámpagyújtogató.

Szapora léptei nyomán
dicsfényben tündököl,
ragyog az ég,
meteorlámpások tükröződnek
a Tisza vizében,
versengenek melyikük fényesebb?

Tiszta a levegő,
álomport hint egy tündér,
s az öreg szél legkisebb lánya,
Szélike, nevetve fújja a port
megfáradt szemekre…

Várok a jelre álomfolyosódon.
A falhoz lapulok észrevétlen,
szoknyám selyme sem lebben,
szorítom,
mezítláb lépkedek,
ha hívsz álmaidba fúrom magam.

A Hold most harapott nagyot,
felhővacsoráját eszi.

Színes vágybuborékban szállanék
Elérhetetlen és remélt
képeskönyv mesék,
szerelmes versek,
zenedarabnyi dallamok
illannak Tőled felém.

Szemüveg kellene varázslencsével
látni a sok buborék belsejét,
melyik a Tiéd.
Hol kell megjelennem lebegni Veled,
valósnak tűnő,
illanó álomkép
festett üvegében.


Hozzászólások, vélemények, kritikák:

B. E.

Micsoda komplementerszínpár az elején! Tudatos volt?
Nagyon szépen fejezed ki: "ha hívsz álmaidba fúrom magam."
Tetszett!

T. G.

Éva, ez nagyon szép, biztató kezdés volt! :-)
Az a gondolatom támadt, hogy ami keveset ezen javítani-igazítani kell – azt a saját kútfődből (lelkedből), az elmúlt idők (akár verstani, sokszor egymással ütköző) tapasztalatai alapján – egyedül magad meg tudod tenni...
           
Paszternák Éva

Igyekszem G., egyre inkább vágyom a hibátlanságra. Persze csak a versekben.
Köszönöm: Éva

Nyírfalvi Károly

Kedves Éva!
Mennyi gyönyörű kép, és mennyi kontrollálatlan ösztön. Tetszik nekem, nagyon jó olvasni is, mégis néhány megjegyzés: hiányzik itt-ott egy-egy vessző, pedig kellene, ha már másutt is van, a másik nem látom a szöveg szervezőelvét, az első versszakban múlt idejű igét használ, miközben a továbbiakban az egész hangulat, jelen idejű. A sorok hossza rendkívül változékony, de a tördelésben nem látom a szervezőelvet, vagyis esetleges, pedig lehetne sokféle, abszolút szabad vers, vagy mivel rímek nincsenek, lehetne időmértékes is. Volna egy javaslatom, írja át rímtelen jambikus lejtésű sorokba, és rendezze középre zártan, kiindulva a címből tömbösítse, hisz egyetlen buborékról van szó, és ha ragaszkodik a címhez, én így írnám, a tévedés jogát fenntartva: Tiffany-álombuborék

Paszternák Éva

Kedves Károly!
Ugye nem haragszik meg rám, ha most elárulok egy titkot? Ezt a verset nagyon rég, még a kezdetekben írtam. Annak, hogy tetszik, emiatt különösen örülök, csak meg akartam mutatni, ilyen voltam. Aztán elcsavarták a fejem a rímek, a tanácsok. Nekem ez egy nagyon kedves versem, így rím nélkül. Akkor még a központozást is csak sejtettem. Szóval sokkal merészebben követtem el a kontrollálatlanságot, mint most. Abban, amit az elmúlt napokban írt nekem, igaza van. Ez az én formám.
Köszönöm, sajnos ma nem ígérek változást, egyéb okok miatt, viszont igyekszem mielőbb átdolgozni, hogy szebb legyen.
Köszönöm türelmét, segítő szándékát!

Nyírfalvi Károly

Köszönöm az őszinteségét, egy fontos tanulság levonható belőle, a tanácsok nem mindig használnak, és nagyon nehéz jól válogatni köztük. A kritikus is mond néha olyasmit, ami adott esetben kivitelezhetetlen, de ezek mindig javaslatok, mérlegelni kell, és ha megy, végbe vinni, ha nem, úgy hagyni. Ezen a versen tényleg nüansznyi változtatásokat kell eszközölni, és máris kész a szép vers. Vagy a még szebb vers. Általánosságban pedig azt gondolom, Ön olyan alkat, aki jobb ha ír, ahogy a benső súgja, utána pedig saját kritikusaként szemlélve a verset, szigorú utómunkát végez, de ez ne jelentse a szöveg teljes átdolgozását, hogy végül a saját édesanyja sem ismer rá. Csak finom cizellálást. Most is csak erre van szükség. A rímek meg akkor jönnek, ha ilyen alkatú az ember, meg ha nem hívogatjuk őket, görcsölésből, dühből, melankóliából születhetnek nagy művek, de csak gondos, és vidám utómunkával.

Paszternák Éva

Most megkönnyebbültem ám:)
Tudom, hogy sok hibát ejtek, néha észre sem veszem őket, de valóban a belső feszültségek hozzák elő a szavakat, néha csiszolva, néha utalva. Gyakran emiatt esik meg velem, hogy nem tudok javítani, mert akkor, ott azt jelentette bennem az élmény.
Át fogom vizsgálni a verset remélve, hogy megtalálom a javítanivalót.
A kezdetekre még inkább jellemző volt az ösztönös írás. Mivel nem a költészet a célom, csak a gyönyörködtetés, nem szeretném elhagyni a szabad, a talán dús, de nem éretlen formát.

Nyírfalvi Károly

Azzal, hogy mi a célja, úgy vagyok, mint azzal, hogy mit akart mondani a szerző, ezek olyan szerencsére rejtőző valamik, teljesen mindegy, hogy mi a költő mondanivalója, csak a szándéka legyen tisztességes, mind világnézeti, mind esztétikai értelemben, és legfontosabb, a szerző, bármennyire is önzően hangzik, elsősorban önmagának ír, másodsorban másokért. Ezért kell önmagunkkal szemben igényesnek lennünk, úgyhogy szerintem jó úton jár, csinálja, ahogy jól esik, aztán merüljön el a részletekben, de csak míg hiteles a dolog, tökéleteset alkotni úgysem tudunk, hiszen emberek vagyunk, és az észrevehetetlen, apró hibák olykor a mozgatókövei, rugói az egész szerkezetnek, hiszen a vers is egyfajta masina.

Nemsokára újabb változat látott napvilágot, folytatódott a konzílium:

Narancsban izzó Nap
kék mezőn
gyúlnak a csillagok
útra kel ismét
az Örök mozgató
a lámpagyújtogató
Szapora léptei nyomán
dicsfényben tündököl
ragyog az ég
meteorlámpások tükröződnek
a Tisza vizében,
versengenek melyikük fényesebb

Tiszta a levegő
álomport hint egy tündér
s az öreg szél legkisebb lánya
Szélike
nevetve fújja a port
megfáradt szemekre
míg várok a jelre álomfolyosódon
a falhoz lapulok észrevétlen
szoknyám selyme sem lebben
szorítom
mezítláb lépkedek
ha hívsz álmaidba fúrom magam

A Hold most harap nagyot
felhővacsoráját eszi
mellette
színes vágybuborékban szállanak
elérhetetlen
és remélt
képeskönyv mesék
szerelmes versek
zenedarabnyi dallamok
illannak Tőled felém

Szemüveg kellene
varázslencsével
látni a sok buborék belsejét
melyik a Tiéd
hol kell megjelennem lebegni Veled
valósnak tűnő
illanó álomkép
festett üvegében


Nyírfalvi Károly

Ez most egy változtatott változat? Továbbra is úgy érzem, egybeszedendő, középre, az rendben, és hosszabb sorokkal kellene próbálkozni, hogy mi lehetne a tördelés alapelve, bármi, lehetne rímtelen jambikus sorokba tördelni, lehetne a gondolat folyamatosságát érzékeltetni a tördeléssel, ott megtörni a sort, ahol a gondolat is megtorpan, vagy várakozik kicsit, várok egy ilyen változatot, és utána megmutatom mire gondolok.

Paszternák Éva

Narancsban izzó Nap, kék mezőn gyúlnak a csillagok, útra kel ismét az Örök mozgató, a lámpagyújtogató.
Szapora léptei nyomán dicsfényben tündököl, ragyog az ég, meteorlámpások tükröződnek a Tisza vizében, versengenek melyikük fényesebb.
Tiszta a levegő, s álomport hint egy tündér.
Az öreg szél legkisebb lánya, Szélike nevetve fújja a port megfáradt szemekre.
Míg várok a jelre álomfolyosódon, a falhoz lapulok észrevétlen,
szoknyám selyme sem lebben, szorítom, mezítláb lépkedek ha hívsz álmaidba fúrom magam.
A Hold most harap nagyot, felhővacsoráját eszi, mellette színes vágybuborékban szállanak
elérhetetlen és remélt képeskönyv mesék, szerelmes versek, zenedarabnyi dallamok illannak Tőled, felém.
Szemüveg kellene varázslencsével látni a sok buborék belsejét,
melyik a Tiéd, hol kell megjelennem lebegni Veled,
valósnak tűnő, illanó álomkép, festett üvegében.

Paszternák Éva

Központoztam. Lehet nem kellett volna, de engem zavarnak a hosszú sorok.

Narancsban izzó Nap kék mezőn gyúlnak a csillagok
útra kel ismét az Örök mozgató a lámpagyújtogató
Szapora léptei nyomán dicsfényben tündököl ragyog az ég
meteorlámpások tükröződnek a Tisza vizében versengenek melyikük fényesebb
Tiszta a levegő s álomport hint egy tündér
Az öreg szél legkisebb lánya Szélike nevetve fújja a port megfáradt szemekre.
Míg várok a jelre álomfolyosódon a falhoz lapulok észrevétlen
szoknyám selyme sem lebben szorítom mezítláb lépkedek ha hívsz álmaidba fúrom magam
A Hold most harap nagyot felhővacsoráját eszi mellette színes vágybuborékban szállanak
elérhetetlen és remélt képeskönyv mesék szerelmes versek
zenedarabnyi dallamok illannak Tőled felém
Szemüveg kellene varázslencsével látni a sok buborék belsejét
melyik a Tiéd hol kell megjelennem lebegni Veled
valósnak tűnő illanó álomkép festett üvegében

Itt pedig megpróbáltam a jambikus sorokat.
Sajnos így, iderakva élvezhetetlen.
Azt hiszem, nem kísérletezek tovább, hiszen gyengébb lett, mint az eredeti:(

Nyírfalvi Károly

Éva, pihenjen, legalább hétfőig, akkor átküldöm , hogy is gondolom, nem az egészet, de az elejét, ha az úgy jó, tudja folytatni, ha nem, megadom magam. Jó?

Paszternák Éva

Köszönöm Károly, rám is fér a pihenés. Nem fogom elfelejteni.

Eltelt néhány nap, a szerző pihent, vagy rákészült az újabb változtatásokra, és megjelent a monitoron egy újabb változat:

Narancsban izzó Nap kék mezőn
gyúlnak a csillagok
útra kel ismét az Örök mozgató
a lámpagyújtogató
Szapora léptei nyomán dicsfényben tündököl
ragyog az ég
meteorlámpások tükröződnek a Tisza vizében
versengenek melyikük fényesebb
Tiszta a levegő
álomport hint egy tündér
s az öreg szél legkisebb lánya Szélike
nevetve fújja a port megfáradt szemekre
míg várok a jelre álomfolyosódon
a falhoz lapulok észrevétlen
szoknyám selyme sem lebben
szorítom
mezítláb lépkedek
ha hívsz álmaidba fúrom magam
A Hold most harap nagyot
felhővacsoráját eszi
mellette
színes vágybuborékban szállanak
elérhetetlen és remélt képeskönyv mesék
szerelmes versek zenedarabnyi dallamok
illannak Tőled felém
Szemüveg kellene varázslencsével
látni a sok buborék belsejét
melyik a Tiéd
hol kell megjelennem lebegni Véled
valósnak tűnő illanó álomkép
festett üvegében

T. G.

Éva, nagyon szép lett! Mégpedig azzal a szememben már véglegesnek tetsző változattal, amelybe belelátom az alább javasolt két változtatást!! – Szóval, gratulálok!! :-))

Nyírfalvi Károly

Kedves Éva!
Igen, erre gondoltam, két apróság: az első sorban a kék mezőn akár a következő sorban is lehetne, én úgy is olvasom, gondolja át, de lehet, hogy én értelmezem rosszul, mert az igei kezdés ezt a nyelvi helyzetet hívja elő, továbbá a vége felé: Szemüveg kellene varázslencsével, össze is lehetne vonni: Varázslencse kellene.... talán gördülékenyebb, emelkedettebb lenne. Csak javaslat. A többi nagyon rendben.
Köszönöm a kitartását, fáradozását.

Paszternák Éva

Kedves Károly, én köszönöm a segítséget, de ha nem veszi tolakodásnak, megtisztelne vele, ha az Ön változatát megnézhetném.
Köszönöm ismét.

Nyírfalvi Károly
Jön a változat-másolat, remélem egyben marad, kétféle változat, az első középre zárt, a második balra. Szabad felhasználni, elvetni, nekem is tanulságos volt.

Narancsban izzó Nap, kék mezőn gyúlnak
a csillagok, útra kel ismét az
Örök mozgató: a lámpagyújtogató.
Szapora lépte nyomán dicsfényben tündököl,
ragyog az ég, meteorlámpások
tükröződnek a Tisza vizében,
versengenek, melyikük fényesebb.
Tiszta a levegő, álomport hint egy
tündér, s az öreg szél legkisebb
lánya Szélike nevetve fújja a
port megfáradt szemekre,
míg várok a jelre az álomfolyosón,
a falhoz lapulok észrevétlen,
szoknyám selyme sem lebben, szorítom,
mezítláb lépkedek, ha hívsz, álmaidba
fúrom magam.
A Hold most harap nagyot, felhő-
vacsoráját falja, mellette színes
vágybuborékban szállnak elérhetetlen
és remélt képeskönyv mesék, szerelmes
versek, zenedarabnyi dallamok
illannak Tőled felém.
Szemüveg kellene, varázslencsével
látni a sok buborék belsejét, melyik
a Tiéd, hol kell megjelennem, hogy
lebegjek Veled, valósnak tűnő,
illanó álomkép, festett üvegében.
 
Narancsban izzó Nap
kék mezőn gyúlnak a csillagok
útra kel ismét az Örök mozgató
a lámpagyújtogató
Szapora lépte nyomán
dicsfényben tündököl
ragyog az ég
meteorlámpások tükröződnek
a Tisza vizében
versengenek melyikük fényesebb
Tiszta a levegő
álomport hint egy tündér
s az öreg szél legkisebb lánya
Szélike nevetve fújja a
port megfáradt szemekre
míg várok a jelre az álomfolyosón
falhoz lapulva észrevétlen
szoknyám selyme sem lebben
szorítom mezítláb lépkedek
ha hívsz   álmaidba fúrom magam
A Hold most harap nagyot
felhővacsoráját falja
mellette színes vágybuborékban szállnak
elérhetetlen és remélt képeskönyv mesék
szerelmes versek zenedarabnyi dallamok
illannak Tőled felém.
Szemüveg kellene
varázslencsével látni
a sok buborék belsejét
melyik a Tiéd
hol kell megjelennem
hogy lebegjek Veled
valósnak tűnő illanó álomkép
festett üvegében

Köszönettel: Károly

Paszternák Éva

Köszönöm, nézem, jónak tartom.
Örülök az élménynek.
Szeretettel: Éva

F. E.

Évike, Károly!
Nagyon jó volt látni szép együtt-munkálkodásotokat!
Még sok ilyet!
Szeretettel,
E.

Paszternák Éva

Köszönöm E.:)

Sz. B.

Asszem jó kis sikersztori ez is!:)

Nyírfalvi Károly

Szerintem is, most már csak azt volna jó tudni, melyik legyen a végleges változat, és olyan jó anyag lenne ez a Versklinika rovatba, vagy most kikotyogtam valamit. Na, lényeg a lényeg, örülünk mind. Köszönettel az együttműködésért, és az erőfeszítésért.

Paszternák Éva

Ha így gondolja Károly, én szívesen felajánlom.

Nyírfalvi Károly
Megbeszéltük, de akkor hosszú anyag lesz, mindegy majd összerakjuk valahogy, ez most feldobta a napom.
Köszönettel: Károly

Sz. B.

Igen, a kérdés bennem is felmerült.
És mi lenne, ha Variációk egy témára módon több változat élne?:)))

Nyírfalvi Károly

Élhet több változat, az összeállítás végén hozunk legalább hármat.

Paszternák Éva

Nem is gondoltam, hogy ennyiféleképpen lehet variálni, és megállja a helyét a változtatások ellenére.

G. V.

Erre gondoltam én is, mert itt most nagyon nehéz a választás...– én nem hiszem, hogy tudnék dönteni :)

Paszternák Éva

Én vagyok még így vele. :)

Sz. B.

Na szép. Akkor ez egy olyan  versklinika lehet, ahol egyszerre több sikertörténetről be lehet majd számolni, felkínálva alternatívákat az olvasó számára, ilyet még úgyse csinált senki.: P.

Paszternák Éva

Bízzuk az olvasóra:)

G. V.

Nagyon szeretem – vers :) – szép, igényes, élményt adó. – még jó, hogy visszajöttem, megilletődésemben már írni sem tudok...Tényleg rendkívüli élmény volt követni munkátokat, hát még az eredményt...:

Paszternák Éva

Köszönöm, igen az. Nagy szeretem vers, de szépen írtad!

G. V.

Szép, igényes, fantáziát megmozgató – mindegyik változat.

Összeállította: Nyírfalvi Károly




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes