M. Fehérvári Judit - A Holocaust Emléknapjára

Ma van a Holocaust Emléknap (Holocaust Memorial Day). A varsói gettólázadás kitörésének évfordulója alkalmából az izraeli kormány döntésének alapján minden évben mi is megemlékezünk a második világháború 6 millió zsidó áldozatáról. Ma már szerte a világban a kegyetlen fájdalom napja lett a Holocaust Emléknap. A zsidó naptár szerinti Niszán hó 27. napja a Gergely-naptár alpján minden évben más napra esik. Maga a holokaust szó a (görög οκαύτωμα, holokautóma szóból: „teljesen elégetett”, azaz égőáldozat, más néven Ha-Shoah (héber השואה) vagy Churben (jiddis חורבן) ) égő áldozatként ismeretes. A holocaust szó a náci Németország által kontrollált területeken a második világháború alatt végrehajtott és eltervezett népirtás neve, amelynek körülbelül hatmillió európai zsidó esett áldozatul (közülük 600 ezerre tehető a magyarságból kiszakított és elpusztított emberek száma), de a nácik minden áldozatát figyelembe véve ez a szám 9-11 millió fő között lehet. Illyés Gyula ugyan 1956-ban írta e költeményét, de mégis úgy érzem, mondanivalójában a következő részletének itt a helye:

„hol zsarnokság van,

mindenki szem a láncban;

belőled bűzlik, árad,

magad is zsarnokság vagy

vakondként napsütésben,

így járunk vaksötétben,

s feszengünk kamarában,

akár a Szaharában;

s mert ahol zsarnokság van

minden hiában

a dal is, az ilyen hü,

akármilyen mű,

mert ott áll

eleve sírodnál,

ő mondja meg, ki voltál,

porod is neki szolgál.”

(Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, részlet)

Magyarországon az Országgyűlés 2000-ben döntött arról, hogy 2001-től minden évben április 16-án tartják a Holocaust áldozatainak magyarországi emléknapját. Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján, 2000. január 18-án javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a Holocaustról. Mára az emlékezés teljesen természetessé vált.

Ma is figyelmeztet a Holocaust emléke. Arra, hogy a szélsőséges beszédek, a kirekesztő gondolatok és az erőszakos tettek hova is vezethetnek. Radnóti Miklós Töredék című versének alábbi sorait soha nem szabad elfelejtenünk, hiszen emberségünk példája éppen abban a humánumban kell, hogy legyen, hogy figyeljünk a Másikra, segítsük az elesetteket, mert Nem szabad, hogy megismétlődjön a kor, melyben „ember embernek farkasa”:

„Oly korban éltem én e földön,

mikor ki szót emelt, az bujhatott,

s rághatta szégyenében ökleit, -

az ország megvadult s egy rémes végzeten

vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.”

M. Fehérvári Judit

Oszdd meg: