Mit is jelent ma a nemzeti radikalizmus? Járjuk körül a szó értelmezését jelentése és tartalma szerint.
A radikalizmus általában nem jelent mást, mint gyökeres változást, változtatást következetességet, elszántságot a cél elérése érdekében. A radikalizmus nem tűr kompromisszumokat, hanem járja a maga útját. Általában társadalmi szinten a radikalizmus lehet súlyosan káros, de lehet építő és hasznos, sőt az egyetlen kivezető út a bajokból.
A nemzeti radikalizmus nem foglal magába semmiféle szélsőséges eszmét és fogalmat, érzékeli azonban, hogy a nemzetpusztító évtizedek sebeit, fekélyeit nem lehet a kompromisszumok csodagyógyszerével gyógyítani. Ez a radikalizmus azt is jelenti, hogy ha a jelen helyzetet elemezzük, csakis alapvető változások segíthetnek talpraállni a gazdaság, az oktatás, a szociális ellátás, az egészségügy, a közigazgatás, tehát az állam és a társadalom működésének teljes területén.
A balliberális értelmiség és média már az Európai Unió létét félti a „nemzeti radikális” kormányzattól.
A balliberális értelmiség és média már az Európai Unió létét félti a „nemzeti radikális” kormányzattól.
A rombolás ördögi módon a lelkekben és a tudatban kezdődött, és a gyógyítást is ott kell elkezdeni.
A józan radikalizmus célja és törekvése a hagyományokon alapuló nemzeti identitás helyreállítása, melyet az utóbbi 200 évben szétziláltak. E rombolásban mind a külső, mind a belső internacionalista és kozmopolita erők részt vettek.
A józan radikalizmus a bajokat látva először diagnózist állít fel, majd a legmegfelelőbb, leghatékonyabb gyógymódokat veti be széleskörű nemzeti támogatással.
A józan radikalizmus alapköve a múlt valós ismerete, kritika alá vetve akár a korábbi „tudományos” álláspontokat is. Ez a múltat, mely a nemzet egészének és minden magát magyarnak érző ember sajátja, ismerni kell, tisztelni kell és tovább kell hagyományozni a következő nemzedékekre. Erre a múltra kell épüljön a reményteli jelen és a jobb jövő is. Újra kell formálni a nemzettudatot a történelmi hagyományok beépítésével a oktatásba az óvodától a főiskolákig, egyetemekig. E hagyományokat be kell építeni a kultúra minden területére.
Fontos ez a nemzet megújulása, megmaradása szempontjából. Nemcsak a népességfogyás veszélyezteti fennmaradásunkat, hanem a társadalmi tudat sorvadása, torzulása is!
A történelmi sikerek és tragédiák valós ismerete és tapasztalatai jelentik és jelenthetik a jelen és a jövő taktikájának és stratégiájának alapjait.
E tapasztalatok alapján a belső és külső viszonyok között eligazítást jelentenek a magyarság számára. Alapvetően foltos a magyarság határoktól független összetartozásának, egységes nemzetként kezelésének gondolata és gyakorlata. Ez is a realista nemzeti radikalizmus része.
A kultúra minden területén erősíteni kell azt az értékrendet, melyet a magyarság hordoz ősidők óta. Ez az értékrend nem jelent kivételezettséget, kivételes állapotot, hanem hivatást, küldetést. Ennek a küldetésnek kézzelfogható bizonyítéka a 150 éves harc Európa védelmében a török-iszlám hódítók ellen. Egy nép átlagon felüli teljesítményét a történelem bizonyítja A magyar nép a XX. században is bizonyította, e század nemzeti tragédiáinak ellenére, hogy az emberség, a hazaszeretet és az egyetemes emberi szabadságért való küzdelem élharcosa.
Ezt a küldetést csak úgy folytathatja a nemzet, ha lelkében, általános tudatában, kulturáltságában radikálisan meg tud újulni. Ez a változás pedig nem más, mint a múlt nagy tetteinek, nemes hagyományinak folytatása.
Ebben segített és segít a keresztény-keresztyén erkölcsi alapok megerősítése, felelevenítése az óvodától a felsőoktatásig. Segíthet a népi és nemzeti kultúra ápolása értékeinek tudatossá tétele a zenében, az irodalomban, a képzőművészetben, sőt a tudományban is. Ezeken az alapokon a XXI. századi magyarság méltó helyét foglalhatja el a világban. Nem jelent nemzetieskedést, magyarkodást, ha az óvodáskorú gyermekek ismerik a Szózatot és a Himnuszt, az általános iskolások tucatnyi Petőfi verset tudnak, és ismerik Kodály zsenialitását.
Kiművelt főkre van szükség, akik a világ minden táján hirdetik: a magyarság nem bűnös nép, nem Ázsiából Európába szakadt gyűjtögető, vadászgató barbár népcsoport, hanem egy erős, ősi kultúrát birtokló nemzet, mely mindig is az egyetemes emberi kultúra zászlóvivője volt.
Ez azonban nem csak dicsőség, hanem a Teremtő által megszabott kötelesség, melynek meg kell felelnünk. Ezt jelenti a nemzeti radikalizmus, mely fogalmat – mint annyi mást is – vadul kifacsarni igyekeztek és igyekeznek napjainkban is.
A fogalmak, meghatározások és adott kifejezések értelmezése persze nehéz akkor, amikor tömeges funkcionális analfabetizmus dühöng országszerte a vadliberális oktatáspolitika eredményeképpen.
Ezek után belátható, hogy a nemzeti radikalizmus igénye és eszmerendszere az egyetlen útja a felemelkedésnek lelki, morális és fizikális területen is.
A radikalizmus eszköztárát felhasználó jobb és baloldali szélsőségek ettől az előbbi radikalizmustól távol állnak. A radikalizmus értelmezése csak céljainak ismeretében lehetséges és célszerű.
Szabó László Dezső
RADIKÁLIS RADIKALIZMUS
VálaszTörlésKedves Dezső!
Elnézést a pongyola és értelmetlen szójátékért – „radikális radikalizmus” – de az írásod olvasva hirtelen ez jutott eszembe.
Nos, mint a „mát” szenvedő ember érdeklődve olvastam okfejtésed, hogy talán valami kiút felrémlik a nemzet /nem szeretem használni ezt a szót mert túl sok tartalom nélküli szónoki allűr ragadt már rá – de objektíve most helye van/ lehetetlen állapotára vonatkozóan. De – bocsáss meg – nem láttam mást mint definíciókat bizonyos szavakra.
Kezdem magával a RADIKALIZMUSSAL: elmondod – és minden radikális mozgalom is hangsúlyozza - , hogy nem a szélsőséget jelenti, márpedig a fennálló törvényes rendet törvénytelenül megbontani csak szélsőségesek tudnak, a radikalizmus pedig gyökeresen szakítani akar mindenkor a „létezővel” és azonnal mást akar. A radikalizmus két végpontja: abszolutizmus, forradalom. Szerintem lehet radikalizmus egyes részterületeken de átfogóan soha. Lehetnek nyertesei a radikalizmusnak széles kőrben de vesztesei is lesznek mindig. Most nem a társadalom jogtalan haszonélvezőiről, vagy az alvilágról beszélek – mert ezek a dolgok nem társadalmi radikális változásokkal „gyógyíthatók”, hanem a törvények megfelelő alkalmazásával.
Azt írod: „nemzeti radikalizmus”, „józan radikalizmus”. Nem oximoronok ezek?
Beszélsz a történelem helyes ismeretéről. Hát ez tényleg alapvető, hogy valaki egy nép tagjának vallhassa magát. De aztán szólsz, hogy „a magyarság………
nem Ázsiából
Európába szakadt gyűjtögető, vadászgató barbár
népcsoport, hanem egy erős, ősi kultúrát birtokló
nemzet, mely mindig is az egyetemes emberi kultúra
zászlóvivője volt.” Sajnos nálunk ma nagyon divat lett elfelejteni az ázsiai származásunkat és magunkat kikiáltani Európa vezető nemzetének.
Szovjet megszállásról szól már a fáma, az, hogy a fasizmust kiűzték az oroszok az országból lassan mindenki elfelejti.
Visszatérsz Te is a keresztyén idenditáshoz, de az elképzelhetetlen, hogy a normális emberi elvek alapján lehetne egy népet felemelni?
Saját városomból hozok példát: a legjobb gimnáziumunkat az önkormányzat eladja az egyháznak és az egyház fogja működtetni, erőszakkal folytatva a „hittérítést”. Szegény országban egy krőzus-gazdag egyház egyre inkább behatol az irányításba. Vagy mondok egy másik példát: Zsombókon a helyi általános iskolát vásárolja meg. Meg akarja szüntetni a világi szakköröket és helyette az egyházi preferátumok jönnek. Helyes ez? Inkvizició is lesz?
Tudod, én is helyeselnék már valami gyökeres változást az országban, de nem így! Nem úgy, hogy Novák Előd nyíltan zsidózik az országgyűlésben, nem úgy, hogy Hajdúhadházán fekete egyenruhába bújtatottak grasszálnak a törvényes rend alól trükkösen kibújva, nem úgy, hogy Orbán Viktor vért izzadva próbálja meg lemosni magáról az őt hatalomba segítőket, nem úgy, hogy Európának „hadat üzenünk” mert mi mindig „fasza magyar gyerekek” voltunk és majd mi fogunk diktálni …és főként nem úgy …, hogy mi mindig a „rossz oldalon” szálltunk be a „csetepatékba”...nem úgy, hogy egy rezsim uralkodó vágyának kielégítése érdekében a világban élő magyarság holnaptól már szavazhat az anyaországban élők sorsáról miközben ő itt nem adózik és köze hozzánk csak származása mindössze ….és nem úgy, hogy esetleg eljöjjön egy olyan kor amikor megint „Popeda” áll meg éjszaka a ház előtt……
….és nem úgy, hogy valaha is megéljük a „proli” JA vagy a „zsidó” Radnóti szemétre vetését..
Bocsánat, hogy elmondtam…
Üdv..
Enigma /ateista- pártonkívüli/