Egy valaha jobb napokat látott szálloda, kissé leamortizált klubszobájában (melyet a tulaj nagyvonalúan ülésteremnek titulált), egy avítt öltönyben feszengő, kényszeredetten mosolygó úr, munkaerő meghallgatást tartott. A három mindenre elszánt jelölt, oly lelkesen itta minden szavát, mintha az életük függött volna tőle.
– Üdvözlöm Önöket. Én a méltán világhírű PUCEVA cég vezérigazgatója vagyok. Nevem Retek Elek, a barátaimnak csak Hónapos Retek. Önök a PUCEVA üzletlánc csoportos állásinterjúján vesznek részt. A nagyszámban beérkezett önéletrajzok közül az Önöké maradt benn a végső döntőben. Az Önök mellett szóló legfőbb érv a kérdőív azon kérdése, mely az elvárt bérezési szintet firtatja. Nos, Önök jelölték meg a lehető legalacsonyabb szintet. A mi cégünk rendkívül magas nívójú, kiemelkedő jelentőségű üzletlánc „Ejrópa-szerte”. Hamisított márkájú illatszerekkel, tisztítószerekkel és egyéb mérgező vegyi áruval foglalkozunk. Az értékesítési mutatóink terén néminemű elmaradás tapasztalható, ezért számítunk Önökre, mint jövőbeli agilis kollégákra. Talán elsőként az illatszer részlegünk potenciális eladóját kérdezném; Pacsuli Jolán kisasszonyt. Kedves Pacsuli Jolán, ismeri Ön a PUCEVA cég üzleteit?
– Ó, hogyne kérem! Maximálisan. Gyönyörű puccos bolt, tele méregdrága cuccokkal.
– Szokott nálunk vásárolni?
– Dehogy kérem! Annyi lóvé sosem jött össze az üzlet parkolójában a kéregetésből, hogy ilyesmire fussa belőle.
– Ön koldus?? Ide az önéletrajzába az van írva: területi pénzügyi ügyintéző.
– Ez így igaz, kérem! Kinn az üzletközpont parkolója az én területem. Na, ott intézem én a pénzügyeket! Megszólítok mindenkit, hogy kisegítenének-e pár forinttal.
– Khm… izé…értem. De ide az is van írva, hogy közelebbről ismeri az illatszereinket. Ez, hogy lehet, ha még nem vásárolt soha nálunk?
– Hja, kérem! Az úgy van, hogy a sógorom (a családba csak Enyves Jocónak hívjuk), mindent Önöktől szerez be.
– Törzsvásárlónk?
– Nem, kérem. Rendszeresen elemeli, amire szükség van. Majd tovább passzoljuk a Józsefvárosi piacon. Így bizton állíthatom, kereskedelmi tapasztalataim is vannak. Pici kínai nyelvtudással megspékelve.
– Úgy, mint?
– Nadon olcó!
– Értem… Nos, akkor térjünk át a tisztítószerekre; Buduár Gizella, előzőleg higiéniai asszisztens. Kifejtené bővebben a szakterületét?
– Szólítson csak WC-s Gizinek, Retek úr! Huszonöt évet meg a WC-ket húztam le az előző munkahelyemen. Az aluljáróban enyém volt az összes nyilvános budi, de aztán jött a konkurencia, azokkal a puccos mobil klotyókkal. Én meg egyszerűen le lettem tojva…
– Hmm.. igen hűséges típus kegyed. E hosszú munkássága alatt használta a PUCEVA tisztítószereket?
– Az igazat megvallva, egyszer kipróbáltam. De rá kellett jöjjek, hiába kenek szét mindenfelé illatos löttyöt, ha a kedves vendég folyton dugulást okoz. Annak a szagát a maga pucevái sem nyomják el.
– Gizella, a szomorú tapasztalat is tapasztalat… Egyre nagyobb bizalommal fordulok harmadik leendő kollégánkhoz, Gáz Olivér úrhoz. Azt olvastam a személyi lapján, hogy Ön vegyész. Talán mérnök?
– Ezt azért enyhe túlzás lenne állítanom. A vegyi anyagokkal való foglalkozás stimmel. Csótány- és rovarirtóként tevékenykedtem.
– Miért jött el az előző munkahelyéről?
– A munkamániám tehet az egészről. Legutolsó megbízatásom a Parlament megtisztítására szólt.
– Nem értem, mi volt a probléma?
– Csupán egy kis apróság. Én szó szerint vettem a feladatot, és amikor munkához láttam, még ülésezett a Tisztelt Ház…
– Nos, kedves Kolleginák és Kolléga! Mert ugyebár szólíthatom így Önöket? Van szerencsém bejelenteni, hogy alkalmasságuknál fogva felvételt nyerhetnek a PUCEVA cégnél, ha…
– Ha?? – kérdezte mohón mind a három egyszerre.
Ekkor váratlanul két rendőr lépett be a helyiségbe, s a megkezdett mondatot ők fejezték be.
– Ha Retek úr letölti, megérdemelt büntetését. Most ugyanis letartóztatjuk. Jöjjön velünk, kérem!
– De Uraim! Mi a vád ellenem?
– Megalapozott a gyanú, miszerint három hónapja egyes üzleteiben eredeti minőségű illatszer termékeket forgalmaz. Valamint, alkalmazottai többrendbeli udvariasság bűnébe estek. Ez ügyben még folynak a kihallgatások. Súlyosbító körülményként megállapítást nyert, hogy többször is valódi bankjegyet adtak visszajáróként a figyelmetlen vásárlóknak.
– Az ügyvédem nélkül nem beszélek!
– Majd kirendelünk hivatalból egy újat. A sajátja épp most tett beismerő vallomást a kapitányságon, miszerint soha nem fogadott el csúszópénzt.
Retek Elek megadóan bilincsbe nyújtotta két kezét, s bánatosan elballagott kísérőivel. A hoppon maradt munkavállalók rezignáltan vették tudomásul, hogy állás nélkül maradtak. A tavaszi választások után városszerte beszélték, hogy e három rátermett szegény ember mégiscsak révbe ért. Tárca nélküli álláskeresők lettek.
Márffyné Horváth Henrietta
, egy avítt ö...){kind=link}
Megjegyzés küldése