Radó György - A szebzett szív I. rész
Kenyeres Mária - Engem ki szeret? Fogadjon be Ön is egy árva gyermeket!
Antal József - Mi a műfordítás
kompromisszum legügyesebb megoldása… zseniális csalás.”
(Kosztolányi Dezső)
Boér Péter Pál - Bálnalak
Orbitális tévedésben van az, aki a hajléktalan kérdést megoldhatatlannak képzeli. Olyannyira téved, hogy teljes családok esetében is működőképes, olcsó, környezetbarát lakáshoz jutási lehetőséget kínál, egy erre a célra szakosodott feltaláló.
Hellenbárt László - Elfogyóban
Szabó Ildikó - újjászületés-nap
Szabó Ildikó - Ennyire egyszerű (?)...
Lőrincz Lejla - A lélek hangja... avagy a költészet, ahogy én látom!
Szabó Ildikó - Vigyázzunk egymásra...
Vers reflexiók
Ez év március 29-én ünnepeltük Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulóját. KD című versem erre az alkalomra született – de be kell valljam, még 2009 novemberében. Szóval mindenekelőtt emlékvers, tisztelgés ez a nagy költő-író emléke előtt. Életrajzi adatok, irodalomtörténeti tények, az ő műveiből leszűrt apró impressziók építik fel a költeményt.
Hogy mely alkotásaira (verseire-köteteire) reflektálnak az egyes sorok, álljon itt néhány cím: A szegény kisgyermek panaszai; Egy kézre vágyom; Könyvtári csend; a polgárokról írott ezernyi pici tragédiákon voltaképpen a Kosztolányi-novellisztika jelentős hányadát értem; Ének a semmiről. Jó kalandozást a Kosztolányi-univerzumban!
Antal József
KD
Kosztolányi Dezső születésének 125. évfordulójára
Virágvasárnap született
Sokat volt beteg
Gyermeki látomásait
Számtalanszor megírta
Játszott a szavakkal
Érdeklődött a pszichológia
Tanai iránt
Belelátott lelkünkbe
Megrajzolta halála utáni
Olvasói képét
Egy diákot látott
A könyvtárban könyvek fölött
Megszólította, versben is
Hogy egy pillanatra egybe forrhatunk
Talán ugyanazt gondoljuk, mint ő
Ahogy a magyar mondatokat
Kibetűzzük, az övéit
Hitt a szavak mágikus varázsában
Félt a haláltól, nem akart megöregedni
A polgárokról írt, ezernyi pici tragédiát
Aztán alkotott egy dalt a semmiről
Kötetének végére tette
És lehunyta szemét
Nagy fájdalmak között
Radnóti „Töredék” című versére reflektálva
Jelenkori „Töredék” I.
„Oly korban éltem én...”,
mibe fél születni gyermek,
hol az ember, asszonyt pöröl, kérve hergel,
míg a világ vádol, s a lelket emészti el,
hogy az bírák előtt, el nem követett bűnökért felel…
”Oly korban éltem én…”,
hol a kétség erkölcs, s már nem is rögeszme,
melyben bölcs az, ki meri még megélni,
mikor gyónni nem kész egy sem, csak úgy, mint felelni,
kik Istenről lemondva, mernek még remélni.
„Oly korban élten én…”,
melyre mondták: „Világ ez, melyben nem segít
(hisz az elme mélyének vége nincs) az önmagunkba zuhanás”,
ezt adja a sorokba komponált tudás,
s csak gondolatokba fullad a lelkiismeret furdalás.
„Oly korban éltem én…”,
hogy nem éltem, tömegekkel csúfoltam ki
csak az életet, kiket még a néha sem menteget,
megállt az idő, s nem látszott eleget
változni semmi az elmúlt fájdalom óta, mi lehetett.
„Oly korban éltem én…”,
hol a háborúk megtörtek, majd susogtak,
fejekben, tollakkal, papírok közt zubogtak,
hol szeretni már nem volt elég, csupán hallgatag,
s fivér maga vérére hágott, míg az anyák vacogva jajgattak.
„Oly korban éltem én…”,
miben megtépték az őszintét,
s magyarázkodnia kellett a szerelmesnek,
volt bátorság tagadni evidenst, s ha a figyelmek megültek,
megloptak a számítók s magadba belé lestek.
„Oly korban éltem én…”
mikor már lelkeket toloncolt az „erőltetett menet”,
s napról napra élte az ember, hogy élete nem kivétel,
űzve sorsát, kínlódva, sikítva, meztelen csenddel,
hátha van Isten ki még figyel s szánva elnyel.
Holcsik Szabolcs versei - Vidéki; Vándor; Cinika; Gondolatban melletted
Mint vidéki, minap a nagy fővárosban jártam,
Ezernél is több, amiket láttam.
Az a rengeteg jármű, meg azok az épületek,
Meg a ki tudja hová rohanó emberek.
Fábián János versei - Ma összetörtem egy poharat; Akupunk-túra; Zaj; Éjféli ringató
Ma egy szédült, romlott
Gond-alak
Kérlelt, sőt nyúzott, hát
Összetörtem egy poharat
Dobos Tamás versei - Ördögi kerék cíklus
Ördögi kerék - Tisztelgés Jim Morrison előtt
*kérdés*
Eltört fény
csillog szemeimben.
Ismeretlen lény
kullog konyhakertemben.
Egy kérdés
morog bennem.
Mit láthatok
vakító szerelemben?
Szinay Balázs versei - Igazi után; A küldetés; A lélek hajlama; Mindig készül valamire; Minden, Emlékszerelem
Mozdulatlan bátor, gyöngyszerelmes képek,
mozdulatnyelv, hangulatcsönd, fájdalomfények.
Örökké való, igazi utáni félelemérzet,
papírtárs, hazugságok; könyörtelen szépek.
Antal József versei - Aszfaltbetyár; Vezeklés; KD; A világ suhan csak; ha valahogy; Leszek a csend; Névnapodon
Hajdu Mária - A vád
Hajdu Mária - Kutyavilág - Avagy a „Kivert kutya”
Hajdu Mária - Az első hó
Hajdu Mária - A rózsafa álma
Antal József - Élményért (v)él(e)ményt
Szinay Balázs - A zenének vége - Jim Morrison versei és dalszövegei Hobo fordításában
Jim Morrisonnal mint rocksztárral, énekessel és mint költővel még valahogy középiskolás éveim közepe felé ismerkedtem meg, teljesen véletlenül. Legjobb barátom hívta fel a The Doors zenekar zenéjére figyelmemet, mint legújabb személyes felfedezettjére. Mint az akkoriban szokás volt köztünk, kölcsönadta nekem egyik (mint most már tisztában vagyok vele az egyik leggyengébb) lemezüket, mert szinte kötelességének érezte, hogy megszeretesse velem a zenekart. Meg kell mondjam, a lemez nem tetszett, unalmasnak és tőlem idegennek találtam, de azért szoktattam magam a dologhoz. Sokszori hallgatás után végül is több dal megtetszett róla, de ami akkoriban leginkább motivált az volt, hogy érdekes módon környezetemben ezidőtájt egyre több kortársam fedezte fel magának újra az akkor már kb. 30 éve nem létező zenekart. Néhány éven belül pedig a Doors zenekar és Jim Morrison egyénisége szenvedélyemmé vált.
Szinay Balázs - Mindenkinek az a vers, amit tud illetve tudné kíván a versről!
Hellenbárt László - Kinek tartozunk...?
Hajdu Mária - A pipás
Antal József - Goodbye Kispál…!
Antal József - Szabadka, 1885. március 29.
Antal József - „…ahogy tóban a hínár, tűzijáték az égen.” Véghelyi Balázs: Kötelék
„Egyedül az ember nem lehet szabad, csupán magányos.”[1]